Eljött végre a teraszkiülős lélekmelengetős idő. Hétágrasütő napsugaras, öblítőillatú teraszon raktam ma rendet, és első felindulásomban az asztalt és az ülőkéket is kirámoltam. Most már biztosan így is marad, és nem kell hófúvás miatt bemenekíteni az ülőpárnákat - az eső nem árt, lévén a terasz fedett.
Az udvarban levágtam a pampafüvet, kissé megnyírbáltam a csavartfűz ágait, előkerült a gereblye, a seprű és azon kaptam magam, hogy teszek-veszek dudorászok. Felpumpáltam a gyerekek biciklijét, elővettem a göriket, az ugrálókötelet, a tollast.
Amikor lelohadt a munkakedvem, meleg teával kiültem a hintára hallgatni a fák rügyezését, és a fű növekedését.
Kéne vennem egy fürdőruhát...