- Anya...
- Mondjad...
- Bedugult az orrom, légyszi hozzál forró vizet szagolni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szottyos nosztalgia
Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...
-
Na... Szóval itten volt ilyen barátféle - (kiérkezéséig inkább csak ismerősként aposztrofálnám) még január-februárban. Kicsit nem sikerült, ...
-
Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá... -
Minden alkalommal amikor már ficereg a képzeletbeli tollam, hogy írnom kéne, éppen valaki felhívja a figyelmemet arra, hogy már megin csak l...
3 megjegyzés:
Ez aranyosH! :D
Én annak idején féltem az első inHALÁLástól, és csak kiabáltam, hogy NEEEEM, NEM AKAROK MEGHALNIIII!!! :DDD Aztán amikor megtudtam mi az, már tetszett is :D
Hehe, ez jóóó! Hogy a gyerekek mennyire másképp gondolnak mindent, mennyit behelyettesítenek, és mégis mindig valamiféle tanulság kerekedik belőle. :D
Én gyerekként meg voltam róla győződve, hogy azért terítenek rám pokrócot, miközben majd elolvadok a gőzben, hogy a rosszaságomat ezzel honorálják, a verés helyett :)
Megjegyzés küldése