Bizonygattam már sokat az igazamat, sokféle embernek - a nagy, igaz szerelem meglétéről, nem sok sikerrel. Mindig azt a példát hoztam fel - a Télapu c. film egy elmés mondatát (ami mondjuk pont nem romantikus film), mely a főszereplő kisfiú szájából hangzott el - "..és láttál már egymillió dollárt? - Nem! - Attól, hogy te nem láttál, még létezhet.." Mittudomén minek jegyzek meg ilyeneket, ezt ne kérdezze senki sem - fura egy agyam van na. Egyszer a legyen ön is milliomosban az elektronvolt fogalma volt a kérdés, és a konyhából bekiabáltam a férjemnek a definiciót halál pontosan úgy, hogy azt 10 éve a főiskolán tanultam biofizikából - egyelektronvoltazazenergiaamelyreazelektronakkorteszszerthaegyvoltpotenciálkülönbségűtérenhaladáááát. Kelemen tanárúr bazi büszke lenne na...
Hajnalban ismét ezen filozofáltam, nem az elektronvolton hanem a szerelmen - nem, nem vagyok hülye, csak fájt a torkom és nem tudtam aludni, és Notebook-osat álmodtam - nem laptoposat, hanem a filmről. A férj is felébredt, lehet, hogy telehold van vagy mi, és mikor rákezdtem mesélni min gondolkozom, tiszta bolondnak nézett, de az én cseppet sem romantikus (legalábbis nyíltan nem) férjem így nyilatkozott:
Mi tudjuk, hogy úgy szeretjük egymást, mint Ellie és Noah, vagy mint Oliver és Jennifer, vagy mittomén még ki...mit kell ezt állandóan bizonygatni, elég ha mi tudjuk nem? Én legalábbis tudom, hogy azért szeretnék majd nagysokára előtted meghalni, hogy ne kelljen nélküled élni.
...hát ez volt az utóbbi évek legromantikusabb mondata, és ezzel mindent be is bizonyítottam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megvagyok
A szombati napom ment a levesbe ilyen-olyan bokros teendőkkel. Van még a listán, de az évek során tökélyre vittem, hogy patópáli nemzeti ör...
-
Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...
-
Írnék is meg nem is. Van jó sok mondanivalóm, de mostanában nem éreztem szükségét, hogy beszéljek itt, amúgy az életemben sem. Kissé elcsend...
-
Kicsit szontyolos napjaim voltak. Szontyol 1. Még mindig az ebédlőben ülök, bár a főnök ígéretet tett valamiféle üvegkalicka létrehozására...
4 megjegyzés:
Érdekes ez a téma. Én is hiszek az igazi létezésében, de abban is, hogy nem feltétlenül ő az akivel boldog és kiegyensúlyozott életet lehet élni.
Ez egy igen megható írás volt!
Már kerestem a blogodat, most végre rátaláltam, és nem csalódtam!
Rozimami! Köszönöm, hogy ellátogattál a blogomra. Kissé figyelmetlen voltam, ezért az eredeti bejegyzésemet töröltem véletlenül, és utána már nem tudtam visszaállítani. Írtam újat, így a hozzászólásokban csak idéztem a te kommentedet.
Bocs!
Névtelen-re:
...és akivel boldog és kiegyensúlyozott életet lehet élni, az nem az igazi? Tudom mély filozófia ebbe belemenni, és elég megfejthetetlen :D
Megjegyzés küldése