( mi sem mutatja jobban az én türelmemet, mint az, hogy csak miután negyven percet vártam rá, hívtam fel aggódó hangon azzal, hogy: Baj van drágám? )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megvagyok
A szombati napom ment a levesbe ilyen-olyan bokros teendőkkel. Van még a listán, de az évek során tökélyre vittem, hogy patópáli nemzeti ör...
-
Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo... -
Írnék is meg nem is. Van jó sok mondanivalóm, de mostanában nem éreztem szükségét, hogy beszéljek itt, amúgy az életemben sem. Kissé elcsend...
-
Kicsit szontyolos napjaim voltak. Szontyol 1. Még mindig az ebédlőben ülök, bár a főnök ígéretet tett valamiféle üvegkalicka létrehozására...
2 megjegyzés:
Na ezt, tanítanod kéne :)
Más asszony ilyenkor magából kikelve "tesemmirekellőhámáennyiccseérdemlekhogyelémgyereidőbemikomegigértedláccikhogydirektecsinálodeztvelemdeeztmégmegkeserülödazbizti...stb." szavakkal illette volna élete párját, de te nem... szinte hallom, ahogy hűvösen, elegánsan szinte bocsánatot kérve kérdezed a nagy Ő-t. Mert ahhoz kétség nem férhet, hogy megtaláltad életed nagy Ő-jét, s kincsként vigyázol rá. Követendő :)
Üdv: BB
...és, hogy mennyire széles mosollyal olvastam ezt a hozzászólást...köszönöm, kicsit nagyon jó volt így ennek a napnak a vége.
Megjegyzés küldése