( mi sem mutatja jobban az én türelmemet, mint az, hogy csak miután negyven percet vártam rá, hívtam fel aggódó hangon azzal, hogy: Baj van drágám? )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szottyos nosztalgia
Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...
2 megjegyzés:
Na ezt, tanítanod kéne :)
Más asszony ilyenkor magából kikelve "tesemmirekellőhámáennyiccseérdemlekhogyelémgyereidőbemikomegigértedláccikhogydirektecsinálodeztvelemdeeztmégmegkeserülödazbizti...stb." szavakkal illette volna élete párját, de te nem... szinte hallom, ahogy hűvösen, elegánsan szinte bocsánatot kérve kérdezed a nagy Ő-t. Mert ahhoz kétség nem férhet, hogy megtaláltad életed nagy Ő-jét, s kincsként vigyázol rá. Követendő :)
Üdv: BB
...és, hogy mennyire széles mosollyal olvastam ezt a hozzászólást...köszönöm, kicsit nagyon jó volt így ennek a napnak a vége.
Megjegyzés küldése