2014. szeptember 18., csütörtök

Iris is megpihent.
Csendben, gyorsan ment el, panasz nélkül, dráma nélkül, szürkén, jelentéktelenül.
Akik nem ismerték eléggé, azt gondolnák úgy ment el, ahogyan élt, de ez nem igaz.
Fáradhatatlan volt, kitartó, harcos, vidám, szarkasztikus humorú, megértő, jóságos, szeretetreméltó és szeretni képes. Joan szomorkodik, sirdogál. Azt hitte, ő megy előbb, de a barátja volt soron.
97 éves volt. 
Szabadnapos voltam.
Nem tudtam elbúcsúzni.

Nincsenek megjegyzések:

Megvagyok

 A szombati napom ment a levesbe ilyen-olyan bokros teendőkkel. Van még a listán, de az évek során tökélyre vittem, hogy patópáli nemzeti ör...