Ülünk a Brody's-ban...

...épp az angol reggeli végénél járunk.

Szól a Michael Jackson, az asztalon a kenyérpirító épp kidobja a Bali utolsó pirítósát. 

Az illata keveredik a palacsintáéval, majd konyhából áradó sültszalonna és tükörtojás úgy körbefonja, hogy az orrunk egy idő után már nem tudja szétválogatni...

Felöntöm tejjel a teámat. A Bali hoz még két tiszta villát a palacsintához, közben én az embermagas polchoz lépek és válogatok az öntetek között. Ő juharszirupot kér, én toffee mellett döntök. A zene változik: Kylie Minogue, de ez se ma volt...

- Te nem érzed úgy néha, mintha itt megállt volna az idő? Olyan tökre mint a kilencvenes évek. Nem csak a zene...úgy az egész. Az emberek, a nyugi, ez a bisztró, a tengerparti napozóágyak...minden.

- De. De tetszik. Ezeknek az angoloknak is tetszett, hát ottragadtak. Nem kell mindennek folyton változnia, nem kell mindenkinek a XXI. században élnie, ha a XX. is jó volt...

Persze biztos az is közrejátszik, hogy itt messze vagyunk...mindentől....meg amúgy is divat a retro. Nem kell tudni azt senkinek, hogy nem a trend miatt ilyen, hanem mert ígymaradt... ;)