Szössz

Útban voltak ezért a fotelba dobtam egy medvét és egy elefántot - az egyik páciensem két plüssállatkáját. VÉLETLEN (nem röhög, nem kételkedik) elég hülyén úgy estek oda egymás tetejére... úgy nézett ki mintha a medve éppen meghágná az elefántot.

Még az Alzheimeres betegem is elkezdett vigyorogni, na meg én is. Infantilis tudom, de abban a helyzetben én éppen a Mandy reakcióján mosolyogtam...mármint azon, hogy ő hogy vigyorgott.

Az egyik legudvariasabb, legszerényebb és legkimértebb munkatársammal dolgoztam, színlelt felháborodással szólt:

- Do not do this... it is obscene, and...they are not even the same nationality...
(Ne csináld... obszcén és...nem is egy nemzetiségből valók...)

Egy másik alkalommal katéterezés kapcsán ugyanennél a mamónál:

- Open your legs and relax...

- Ooh. . . I can not remember when was the last time when somebody told me this...

(- Nyisd szét a lábad és lazíts...
- Oh. Nem is emlékszem mikor mondta ezt valaki utoljára...)

Joan nyafog...

- Help me...help me now...

- I will coming Joanie, give me five minutes please. Just want to finish my task.

- No.. Help me now, because you go home soon and then just a Gestapo will be with me

- ????

- Kate and Jeanette

(Segíts.. segíts...most...
-Jövök mindjárt, adj öt percet, csak befejezem amit elkezdtem.
-Nem. Most segíts, mert nemsoká elmész haza, és csak a Gestapo marad nekem...
- ????
-Kate és Jeanette)

Reggeli öltözködés 

- Look... this is the same size bra what I always wear in my whole life - they just empty now... give me a pair of socks darling, George will be there in the dining room today.

( - Most nézd meg... ez ugyanaz a méretű melltartó amit egész életemben hordtam - most üresek... adj egy pár zoknit drágám, George is ott lesz ma az ebédlőben.)

Demencia és Alzheimer a két jóbarát(nő):

Molly - Lizzy was so rude at lunchtime today...

- Won't you sit with her tomorrow?

Molly - She will not remember tomorrow...does not matter... I won't remember either.

(Molly - Lizzy nagyon durva volt ma ebédidőben...
Nem fogsz holnap vele ülni?
- Nem fog holnapra emlékezni...nem számít....én se fogok.)

Szóval ezért.

Szépek, édesek, bölcsek és nagyon öregek. Ez a kis nótacsokor volt mára.

Túl sok volt a halál az utóbbi hetekben és az élet vége nagyon-nagyon szomorú.

Mindenkinek jut egy-két elmorzsolt könnycsepp, Nimoynak is jutott...hát mit tegyek? Ilyen hülye vagyok.

Minden emberi életnek kijárna az egy perc csend is...

...miután csak öljük egymást folyton - némaságba is burkolózna a világ.