Egy különleges barátság

A férfi és a sör

Bali mindenféle garázsturiban, bolhapiacon, aakárhol (pl. a múltkor a Range-ben) vesz poharat és/vagy bögrét. Amúgy is (nagy örömömre) szeret a konyhába vásárolni, nem is szenvedek hiányt mostmár semmiben. Azért a biztonság kedvéért szinte minden alkalommal NAGY poharat  és/vagy korsót is beszerez. 

Mindig szemez a vágódeszkákkal (különösen a nagyokkal, "amilyen a Jamie-nek is van") ezekről már több ízben sikerült lebeszélnem - érvem szerint az egy háztartásban hasznosítható vágódeszkák száma véges.  

Nagypohár vásárláskor általában (mitegy alátámasztandó a beszerzés okát) meg is jegyzi: "ebből majd jól tudok sört inni". Nemtetszését fejezi ki, ha egy tányér, vagy pohár túl kicsi ("többször kell szedni és tölteni", nagy meló ugyebár).

Egy költözködő barátnak nyújtott segítség közben jutott Bali el az IKEÁ-ba.

Nem voltunk sosem, illetve de, egyszer még az otthoni üzlettársainkkal ezer éve. Ők vásárolgattak, mi néztük, de ahelyett, hogy álldigáltunk volna egyik lábunkról a másikra, vettünk mi is a gyerekeknek kék színű, csíkos hasú játékzsiráfokat meg nekem egy tésztaszűrőt.

Fogalmunk sincsen milyen kippenkoppan dobozba pakolni, vagy kalamol kanállal enni littyenlöttyen tányérból, vagy akár huppan kanapéban tévézni, a híres húsgombócról már nem is beszélve.

Be is teltem én akkor egyszer, amikor ott jártunk, mert sem a modern stílus nem jön be, sem az egész napos kószálás a raktárban mely után szembesülsz vele, hogy amit venni akartál pont az nincsen a polcon. Van egy két cucc ami esetleg tetszene, már tök rég akarok ládát asztalnak (de inkább régi kopottasat mint újat), a fonott cuccokat is szeretem, de alapjában véve az egész úgy nem az én stílusom. Van még ok: pl. én úgy szeretem a dolgokat ahogyan vannak. Szeretem azt, hogy ha ránézek valamire, akkor tudom, hogy az mire való. Nem kell megkeresni az alján az apróbetűs papíron, hogy az mondjuk egy konzervnyitó vagy egy vibrátor. A férj meg amúgy se olvas el semmit, szóval érhetnek még meglepetések (meg őt is ld. esete a vonatklotyóval).

Biztos marha elites dolog ez, hogy kapsz egy szép táblázatos papírt meg ingyen ceruzát, hát engem nem sikerült lenyűgözniük... és nem azért mert sosem volt rá anyagi keret.

Mindig jobban vonzott a garázsturi, meg a bolhapiac. 

Itt is a használtbútorosnál szeretek jobban kószálni, meg ott nem érzek vágyat, hogy azonnal infundáljon valaki, - mellényomva egy kis koffeint - hogy feléledjek az árak láttán.

Jah, szóval ott hagytam abba, hogy a Bali amúgy tök jó dolgokat hozott. Egy tésztaszűrőt (mondtam: van már egy, "nem baj most van még egy, ez sokkal NAGYOBB"), hozott kis csatos üvegeket (na ezeket tényleg szeretem), ebből is kaptam egy óriási nagyot (az még áll a polcon üresen).

Mit is még? Jah, egy ételdoboz készletet (okos, abból sosem elég, a "gyerekek mindig összevissza elhagyják".)

És végül: ttttaraaatataaaaam

Négy (4) bazi vágódeszkát -thank you, a régieket ki KELLETT raknom mert "amúgy is repedezettek voltak már..."

Meg talált végre sörnek való jó poharat - ami elég nagy neki és pár pennybe került...

és ami igaziból egy váza....

de ezt még nem mondtam meg neki...