Van oka annak, hogy megfőzöm, kimosom, összehajtom, kitakarítom, elpakolom, feldíszítem.
Annak, amit tettem vagy nem tettem az elmúlt években.
Annak, hogy összeszedem a zoknit, a pólót, az almaszárat, fütisztitó pálcikát, a morzsát, a szemetet, csomagolópapírt. Hogy visszateszem a helyére az ollót, a ragasztót, a tűzőgépet, könyvet, távirányítót, telefont.
Elrakom a cipődet, felakasztom a kabátodat. Ez az oka, hogy ott találod másnap reggel a helyén.
Van oka annak, hogy megkérdezem milyen napod volt, hogy elédrakom a kaját, ha látom, hogy fáradt vagy, hogy ráddobok egy plédet, ha elalszol a tévé előtt. Megkérdezem mikor jössz haza, megmondom mikor jövök haza.
Szólok, hogy óvatosan vezess. Hozom a gyógyszert, teát, orrcseppet ha beteg vagy.
A kedvencedet főzöm, hogy jókedved legyen, veszek a boltban a csokidból, hétvégére kimosom a dartvéderes pólódat, mert biztos azt akarod felvenni.
A kezdezektől megfőzöm a reggeli kávédat, teádat, összerakom a sajttáladat, vágom a hajadat, varrom a nadrágodat.
Van oka, hogy reggelre elfelejtem tegnap miért haragudtam, hogy próbállak nem megsérteni, nem megbántani, nem panaszkodni túl sokat. Meghallgatom a mérgedet, a problémáidat.
Az ok, hogy szeretlek.
Remélem, hogy te is ezért teszed amit teszel. Értem, értünk.
Konklúzió tehát bölcsességes formában:
"Azon a napon amikor arra ébredek, hogy egy férfi büdös zokniját kötelességből mosom - kisétálok az ajtón."
4 megjegyzés:
Ez egy nagyon találó összefoglalása mindannak, amit ezek szerint veled együtt hasonlóképpen teszek, érzek magam is, csak valahogy a megfogalmazásig még nem jutottam el. :)
Ez, igazán szépre sikeredett.
Egy bibi van csak: bármennyire is büdös lenne a zokni (esetlegesen!!), pont ezért nem lehet csak úgy, kisétálni az ajtón. Együtt megharcolni, hogy a büdös zokni átváltozzon és megint azt jelentse, hogy: szeretem ŐT mindennel együtt!
A büdös zokni az büdös zokni. Nem változik illatossá.
Viszont az ember ha szeret, ezzel együtt szeret. Akkor harcolni se kell.
Arra próbáltam utalni, hogy a kötelességből tett dolgok nem tartósak, és valahogy nem is kell, hogy azok legyenek. Mert annak nincsen semmi értelme.
Értelek- talán. Én pedig arra szerettem volna kilukadni, hogy ideiglenesen büdösebb lehet a zokni, de hátha átbeszélve, kipihenve magad stb. már megint alig szaglik és tovább mehet a szeretve együtt program.
Szerintem tele vagyunk kötelességgel, muszájjal egész életünkben, minden területen. Sajna.
Megjegyzés küldése