A karácsony, a lovam és boldogújév

A karácsonyot végigmelóztam, de azért volt puccos vacsora amit Bali már előre lefoglalt, én meg csináltam neki cserébe töltött káposztát, hogy amikor melózom, akkor ne éhezzen se ő se a vendégek. Angol-magyar vegyestársaság volt, de ez senkit sem zavart. Nagyon jól éreztük magunkat az asztalnál, igazi karácsonyos hangulatú este volt.




Kicsit hiányoztak akik hiányoztak, de velünk voltak gondolatban.
Naon klassz kaja volt, és jókis beszélgetés ott és itthon is a délutánokat ücsörgéssel és iszogatással töltöttük.

 A gyerekek is jöttek mentek, szépen lovat cseréltünk és mindenki örült.
Kaptam kettő kedvenc parfümömet (hogy ne legyek büdös), aztán még gyönyörűséges világítós tükröt (hogy jobban lássam a bajuszomat és a szakállamat) és még könyveket (hogy ne hülyüljek olyan gyorsan) és még sok apró kedveset ami itt így szokás és a lányok már beintegrálódtak teljesen.
A nagylovam Balitól szupernagyló, és nem is tudom igazán, hogy kivel oszthatom meg az örömöm úgy, hogy ne tűnjék kérkedésnek -  csak két helyen - két távolélő felebarátomnak mutattam meg, mert olyan nagy, szép, puccos és kedves ajándék volt - aki ismer az tudja, hogy ez mennyit számít nekem és hogyan örültem sírva. Fogalmam sincsen, hogyan hozta ezt össze és főleg, hogyan tartotta titokban és ez már a második nagy titok amit sikerült megőriznie ebben az évben, és aki őt ismeri az tudja, hogy ez nagy szám.
Ta-Daam




Nincsen többé karikázásos várogatás a fotóboltnál, és nincsen többet alt+ctrl+del. Ez olyan, de olyan  pikk-pakk, hogy elképzelni se tudtam volna jobban.
Nah... aztán végevan a karácsonynak is már, sőt már mindjárt az évnek is, és ez csak azért baj, mert háromszor húzhattam fel a csillogós cipőmet itt a nagy ünneplésben, de már többet most nem lehet. Mire én is kidolgoztam magam, (a szörnyűbbnél is szörnyebb volt a temérdek sok diliház a munkahelyemen)  három napot pihentem, aztán megint kidolgoztam magam és most kikészítettük már a virslit és az innit és ülünk itt és örülünk magunknak. Jön a ÚÉV.
A gyerekek most még elkezdték az életet élni, szóval ők ezerrel már szórakoznak itt - ott - amott. Csillámkodós szemhéjjakkal és ötvencentis sarkakkal voltak s még jönnek újévet kívánni is, meg várjuk őket a jövő héten egy kis kerítésjavíásra mert azt meg kidöntötte a jókis téli, tengerparti, viharos szél tegnap éjjel.
A kutya örül, mert végre láthatta ugatócimboráját élőben is.
Az óév legnagyobb tanulságai számomra amúgy:
- A magyar televíziózás nemigen tud már méllyebbre süllyedni mint ahol van (szanyikapitány interjú, pomádé éneklés a reggeli műsorban (john travolta - pachmann péter), mondjuk emeli a sas kabaré fényét, hogy legalább már nem az a legalja, a színháznak se, és mosláttam a fábriba a szamócát - ennyiripacsot nem is bír el Magyarorszááág, de komolyan. (Mielőtt itten szó érné a ház elejét, én szinte egyáltalán nem nézek tévét, de a vendégek miatt respektálunk és most pár hétig otthoni adókat néztünk.) Aztán jött ez a vígszínházi karácsonyos videó, amit még ma sem hiszek el, hogy nem csak álmodtam, szóval nem is nagyon akarunk magyarkulturálódni mostanság. Nem hazaköpködésből mondom, de kishazánk már kezd olyan lenni, mint egy uhrinbenedek az egész, de télleg má...

Szóval...
Éljük a magunk kis lecsúszottértelmiségi-proli életét boldogan és mondhatnám, hogy itt a mese vége, de úgyse hagyom abba a blogot sose.
A koktélcseresznye ezévem tortáján amúgy, hogy kirúgtak a facebookos magyar hogolóscsoportból. Hogy miért, annak meg majd szentelek egy posztot ígérem.
Jóéjt.