Piros Poszt

Ma reggel a pofalapról elkaladoztam JoeBrowns-ékhoz (mondtam, hogy mintaszerű célközönség vagyok) és mostan korán reggel már hozatnom kell repülősót az urammal mert megláttam a tavaszi ruhakollekciójukat. Csupavirágos, csupaszines imádom. Palpitációt kaptam komolyan és a kardikat meg felsőket még meg se néztem, nem is merem egyelőre. 

A kávémat most kaptam meg, apa főzte nekem a szép pirosúj kávéfőzőnkön, amiből nyolc joebrowns ruhát tudnék venni kb. (és a baj nagy, mert eddig fonalban számoltam), de hát ilyen az élet meg a  lakberendezés. Nem lehet mindent egyszerre harapni mert megakad a torkomon. Amúgy papát is elkapta a lakberendezési láz, mert miután tönkrement a kenyérpirító és a fekete helyett pirosat kértem, mindjár vett egy kávéfőzőt is ugyanabból, most meg a vízforralót is le akarja cserélni - merhogy Olívia most költözött és neki kell és akkor ezt elviszi, mi meg veszünk másikat, de nem baj e hogy nincsen piros csak krémszín (piros-krém-szürke az idei mániám). Ja. Elhisszük már, hogy igaza volt a Hadházinak mikor azt mondta “ha a csajok egy dobozban hajlandóak lettek volna dugni, házat sose építünk”. 

A férjem meg azt mondta, milyen érdekes, hogy el kellett jönni angliába ahhoz, hogy kibújjon belőlem kicsit jobban a nő. (Mondjuk attól nem kell félni, hogy elkezdek szappanokat nézni, vagy plázázni ésvagy mittomén micsinálnak a realnők. Nézzétek a Star Trek Discoveryt, a Stranger Things-et, meg a Good Doctort mer tök jók.) 

Amúgy nagyon fel vagyok paprikázódva, ma reggel is felháborodottan meséltem el az egyszál itthonmaradt gyerekemnek, hogy a főnök citromfejét és bunkó modorát elviselni iszonyat nehéz volt a héten, több kollégámmal is összeakaszkotott indokolatlanul és mikor így viselkedik, van egy olyan atmoszféra, amit elviselni is nehéz, nemhogy dolgozni benne. Most éppen azon a ponton vagyok - szerintem nem csak én - hogy bakker kurva keményen itt dolgozik mindenki (na jó a nagytöbbség) és amúgy is elég őrült hetünk volt, és akkor még ő rátesz egy lapáttal, és fogalma nincsen senkinek mi baja, és miért van ez az összeszorított szájtartása és miért köt bele mindenbe... bizony zúgolódnak a kollégák és ez nem jó, mert a mi helyzetünkben ha valaki kisétál innen kb egy óra múlva talál másik állást, szóval jóval óvatosabban kellene a főninek viselkedni, mert mi keleteurópaiak hozzá vagyunk szokva a basztatós főnökhöz, de az angolok nem nagyon viselik el egy hétnél tovább. Három könnycsepp is kiszaladt nálam tegnap meg három napja is, és tele volt a tököm mert négy nap kellett ahhoz, hogy kihúzzam belőle harapófogóval, hogy milyen papírokat akar összekészíteni a meetingre, mert még azt sem tudta értelmesen elmondani, csak szigorúan nézett és tőmondatokkal kommunikált. Beletettem én ebbe nagyon sok munkát most már, az utóbbi fél évben a szabadidőmből is beáldoztam sokat (és igen volt kis mellékes lóvé is belőle) de ez így nekem sem felel már meg túlzottan, bármennyire is kényelmes neki. Nem igazán szeretném azt  a kis szabadidőmet amiért jól megküzdöttünk beáldozni, főleg nem olyan dologért amit munkaidőben is meg lehetne oldani, ha biztosítanák rá az időt. 

A mai meetingtől több okból is félek, gondoltam el se megyek, de azzal csak plusz egy okot adok a morgásra (mert tudom, vannak akik úgy sztárjkolnak, hogy nem jönnek, de szerintem nem jó ötlet). Gondoltam elmegyek, aztán beülök egy sarokba és bite my tongue ahogy az angol mondja, és nem szólok inkább semmit, de azt nagyon nehezen tudom megállni amikor a bugyormérőm mutatója halálzilált állapotban remeg a legfelső foknál. 

Tehát ezek a verziók nem jönnek szóba.

Víziómban két további opció van és egyik sem tetszik, és egyiknek se lesz túl jó eredménye. A főnök nem fog jól reagálni amúgy sem, bárki fog bármit mondani. Szóval nagyon nincsen kedvem most ehhez, ebben a percben épp a szarok az egészre és munkát váltok állapotban vagyok megint... Elmegyek a Lidl-be polcot pakolni, tojok a karrierre meg a sok eszemre meg, hogy mennyi mindent akarok tanulni és tudni... mert megint kezdem magam úgy érezni, hogy túl sokat beleteszek és hajt valami előre, mittudoménmi, de egyre inkább nem gondolom, hogy nyomot kell hagyni már, és inkább legyek szürke de nyugodt huszadik robot a sorban, mint fel kelljen adnom a kicseszett piros terítőmet amit sose fogok befejezni. 

Nem tudom, hogy mi alapján válogat az élet, a világmindenség, vagy a jóIsten, de van egy bunkó néni, aki nyolcvanöt és semmi baja és tegnap megtudtam, hogy SOHA ÉLETÉBEN EGY NAPOT SE DOLGOZOTT... mondjuk ja, úgy is kezel mindenkit pont, mintha egy angol gyarmaton lenne és száz rabszolga körülötte csak azt lesné mikor krémezhetik végre be a lábait és préselhetik bele a kompressziós harisnyába. 

Tudom, sokan azt mondanák, hogy unatkoznék, de esküszöm nem. Annyi dolgot szeretek csinálni, hogy még ha nem dolgoznék se férne bele az a sok a napomba. Annyi mindent el akarok olvasni és megnézni és meghorgolni és berendezni és járni a vidéket és múzeumba menni és rejtvényezni és kirakni a kétezer darabos Londont aminek még neki se álltam. Csinálnék valami jótékonysági melót, hajléktalanoknak segítenék vagy haldoklóknak.

Néha elképzhelem magam egy ósdi könyvtárszobában, ahol magas ablak van és csak a poros, nehéz, sűrű szövésű függönyök között szűrődik be a fény. Ott ülök ezen a giccsbe hajló helyen az ablakmélyedésben és olvasok, és a könyv elvisz valami olyan helyre, ami nem valóságos, de mégis olyan mintha az lenne és nem is jövök vissza Narniából sose, mert ott van hó és mégse fázol, fura lények és mégse félsz, és mindig győz a jó. 

Ebben az igazi valóságban viszont a főnököm a hókirálynő aki lassan megfagyaszt maga körül mindent és azon a napon amikor először gyomorgörccsel megyek dolgozni megint változtatnom kell gondolom, és utálom a változást. Szerintem amúgy van némi autisztikus beütésem, vagy legalábbis volt kiskoromban csak valahogy megtanultam kooperálni a gyengeségeimmel. Megtanultam kimutani az érzéseimet, megtanultam elviselni a változást, megtanultam megérteni az embereket. Ma is kényszeres vagyok, ha a konyharuha nem úgy lóg, vagy a klotyópapír fordítva van feltéve, de el tudom fogadni, hogy mást ez nem zavar míg régen (fiatalon) pl az őrületbe kergetett. A kivégzett emberi kapcsolataim hullahegyein ülve tanultam meg azt, hogyan kell elfogadni mindent és mindenkit, ezen túl meg belehelyezkedni annak a másik embernek az életébe, hogyan kell mindenképpen megelőzni magamban hogy bíráskodjak, elítéljek vagy általánosítsak.

Szajkózom magamnak, hogy a főnöknek is ott volt a regisztráció, az ellenőrzés, itt az adóév vége is, meg mennyi minden van a vállán, de ez most már nem segít... 

Tegnapelőtt jót röhögtem, amikor a melóhelyen az egyik munkamappámban megtaláltam az előző évi meeting kiírást (mikor, mik a témák stb), amit a meeting után kedves barátom Donna letépett a nővérszoba faláról és nagy betűkkel ráírta keresztben, hogy “waste of fucking time” olyan mérges volt... 

Fogalmam nincsen miért tettem el, de nagyon aktuális lenne így visszatenni a falra... 

NADE

Ma meeting ide-vagy oda lesz időm horgolni. 

Pénteken megyünk a csajokkal (Carisbrooke-elite) a kínaiba a szokásos traccspartira, majd jól kibeszéljük az egész mindent ami egy hónap alatt összegyűlt.

 Szombaton meg lett volna egy hattagú magyarbagázs vacsora az a kéthavi egy alkalom amit össze tudunk jönni, de Olívia tegnap emlékeztette a férjemet, hogy a kolléganőjének az (ötvenvalahány fős) meglepetés búcsúztatója lesz, amit három hónapja szerveznek titokban és amit természetesen a férj elfelejtett.... Mondtam neki, hogy akkor mostazonnal ír a közös csetbe, és elnézést kér, mert három hete próbáljuk összehozni ezt a vacsit úgy, hogy mindenkinek jó legyen... 

Ezt írta a közös csetbe:  

“

Szóval ezt szó szerint le kell irni : (mariann mondta nekem)

“bocsi de balfasz voltam mert elfelejtettem a kolléganőm nyugdíjas  búcsúztatóját szombaton.”

... ja ez van szóval foglaljak 4 személyre csak nektek,  vagy jövő szombatra hatunknak, ami március 7 és szintén egy fontos nap és évforduló pl.

1530 – VIII. Henrik angol király megalapítja az anglikán egyházat, válaszul az első házasságának felbontását ellenző pápai döntésre.

1608 – Báthory Gábor, hajdúi segítségével, az erdélyi fejedelmi trónra lép, lemondatva elődjét, Rákóczi Zsigmondot.

1876 – Alexander Graham Bell szabadalmat kap a telefonra.

1936 – A német hadsereg bevonul a demilitarizált Rajna-vidékre.

1939 – A magyar kormánypárt (Nemzeti Egység Pártja) átalakult Magyar Élet Pártjává.

1943 – Sztálint kinevezik a Szovjetunió legfőbb marsalljává, ezután a Generalisszimusz címet (is) viseli.

1957 – Megtartják a Magyar Népköztársaság első lottóhúzását.

2008- A Grúziából kiszakadt Abházia hivatalosan is az ENSZ-hez, az Európai Unióhoz és az EBESZ-hez fordul és kéri függetlensége elismerését.

Tarja Halonen finn köztársasági elnök bejelenti, hogy országa elismeri Koszovó függetlenségét.

Csehországban leteszi hivatali esküjét Václav Klaus, akit február közepén választottak meg újra államfővé.

2012 - Elindul a Music FM rádió

szóval lesz mit kibeszélni ha hetedikén megyünk.        

  “

—— amúgy szerk.megj. —— tizedike szombat, nem hetedike, de majd később utánanézek az évfordulóknak.

Mondjuk azt nem írta oda, hogy ötödikén meg ő lesz negyvenhat. Az is egy évforduló, a vén ősszakállú télapóké (szerinte). 

De imádom. 

Azt mondta nekem tegnap, az nem fer, hogy ő egyre öregebbnek, én meg egyre fiatalabbnak nézek ki (és azt is mondta, hogy most úgy harmincötnek kb. és egyik se igaz, de jól esett). Mondtam neki, hogy “hát még milyen fiatalnak néznék ki egy szép-új-piros-virágos JoeBrowns ruhában, nem gondolod drágám?” 

Nem volt őszinte a mosolya.

:)