... telnek a napjaim, igyekszem betartani minden ilyen ficcencuccot ami ezzel jár.
Elmúlt húsz évem legalább fele a konyhában telt, a mai kajámmal azonban nem volt szerencsém, szóval még mindig el tudom hibázni a dolgokat.
Indításnak a reggeli gyümölcsturmixomat csesztem jól el, nem volt itthon banán (azzal szoktam sűríteni) áh, mondom sebaj, teszek bele avokádót... de mondjuk azt nem gondoltam át, hogy az avokádóból nem kell egy egész (meg amúgy mikorra, hogyan, áhh macerás félretenni).
Jó kis zöld pépes kulimász lett belőle, ááh mondom sebaj, esszük kanállal, de a grapefruit és a dinnye nem volt jó ízhatású a krémes, zöld, zsíros izével... Najó mondom akkor pár kanállal lenyomunk azért, hogy ne menjen kárba és a kevés maradékot kiöntöttem.
Most meg munka előtt mondom feltankolom az energiáimat egy jó kis zabkásával. Vettem cukormenteset még a múltkor belőle amihez csak forró vizet kell tenni és öt percet várni. Steviamézzel beédesitettem kicsit. Hát bakker...
... még ebben a napban semmi élvezet se volt és most megyek dolgozni úgyhogy nem is lesz. Az íze borzasztó volt, kb így tudnám elképzelni a napszárította fű ízét eső után - ha egyszer legelésre adnám a fejem. Magamban irigykedtem a családomra, mert nekik legalább konzervlevesük van ma piritóssal. Összefolyt a nyál a számban.
Szeletelek egy kis ananászt, abban még nem csalódtam és elviszem magammal.
Ráadásul utálom a délutános műszakot.
2 megjegyzés:
Most olvastam a Tamiról szóló posztot is. Így ma remekül indul a reggel.Remélem, hogy használsz valami olyan megoldást (tök hülye vagyok ezekhez, de azt tudom, van ilyen), hogy az eddigi írásaid ne vesszenek el egy számítógépes probléma esetén. Szükség lesz rájuk amikor majd a könyvet szerkeszted belőlük.
:)
Megjegyzés küldése