2021. június 6., vasárnap

Szössz + hájbáj


 Reggel alfából jövet odaszóltam a férjnek, hogy ha vitamindús salátát szeretne enni, akkor olyat válasszon amiben feltétlen van répa.

Ő azt válaszolta, hogy nagyon szépen köszöni ezt a fontos információt így kora reggel és megígérte, hogy majd ehhez tartja magát… 

A válaszára fel is ébredtem, és arra is élesen emlékeztem, hogy kimondtam azt a mondatot hangosan.

Meg is fogalmazódott bennem már megint. hogy mennyire nem fer, hogy tegnap a lányom kérdezte, hogy vajon mennyi a kalória egy gombóc fagyiban és én hasból rávágtam pontosan mennyi, de simán ki tudnám részletezni még fajta és tartalom szerint is bármikor. Hülye francos kövérgén, hogy az életem küzdelmét is örökölniük kellett bakker.

Mondjuk én most ledolgoztam a waffel deficitet, mert a férjjel pénteken redberaktuk a házelejét (még ma se tudok leguggolni). Mondjuk ő inkább csak a könnyebbik végére szerződött, előszeretettel fújkálta a gazirtót meg porszívózgatott a levélporszívójával míg én a fél dzsungelt levágtam és bezsákoltam. 

Ennek örömére sütöttem kókuszkockát. (Már nincsen belőle, szerintem ma megsütöm az elmaradt pogácsát.)

Na ez meg a másik… lehetett volna úgy mondjuk,  hogy balfasz vagyok főzni meg sütni, de nem lett. Sajnos rohadt jól csinálom. 

Az elmúlt hetek történéseiből viszont azt a tanulságot raktam össze magamnak, hogy már megint le kell tojni ezt az egészet, legalábbis amíg a kókuszkocka pogácsa elfogy...

Én ma elhatároztam, hogy szép vagyok és okos és tojok már az egészre. Majd jövő héten megint siránkozhatok, mert kilóg a térdem a farmerruhából és hogy nézek már ki hátulról…  hát maximum majd mindenkivel szemben állok…


Na de most tényleg… ki a tököt érdeklem már én hátulról? Az az egy, aki érdeklődik, valami érthetetlen okból még most is le van nyűgözve… mit a tökömet rágjuk mi nők ezen magunkat folyton?

 … vagy, hogy mennyi a karom átmérője? … hát hülye vagyok én? 

Az. 


Az okmányfelismerővel még mindig ugyanott tartunk, de már úgy elegem lett, hogy a következő lépésben  letolom a mackómat és a kövér hátsómat rakom a kameraképbe, a férjem úgyis mindig azt mondja, hogy nekem még a seggem is szarkasztikusan mosolyog a világon… 

5 megjegyzés:

Kriszta írta...

Megint jó volt olvasni, megmelengetted a szívemet, köszönöm! :*

Névtelen írta...

Maradjunk abban, hogy tök csinos vagy. Ha a súlyod meg valóban zavar(na), simán tudnál tenni ellene. Szóval minden jól van így, ahogy van. :)

Mami írta...

Néha zavar, néha meg nem.
Nem is a súlyom hanem a hasam kicsit a karom nagyon.
Nem érzem magam komfortosan pl ujjatlan ruhában.
De ez már szerintem nem fog változni.
Tenni ellene hm. Kb erről szól az életem gyerekkorom óta. Ha bármikor ehetnék amit csak akarok szerintem megütném már a három mázsát.

Névtelen írta...

Ujjatlan ruha?? 10 eve nem is gondolok ilyenre:) Nekem szules ota van tulsulyom, de ahogy haladok az evek szamaval, egyre kevesbe zavar. Ha minden egyeb helyen van, akkor kit erdekel?:)
Majd szamolj be, hogy alakul a hatso fertaly uploadingolasa:-DD

Mussen írta...

Sziasztok, ezt nem tudom magamban tartani! Soha nem hittem az online kölcsönben, amíg nem találkoztam Christy Waltonnal, aki segített nekem 30 000 eurós kölcsönben, és ma boldog vagyok, ha bármilyen pénzügyi segítségre van szüksége, itt az e-mailje : (christywalton355@gmail.com)

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...