Tegnapelőtt a "kicsi" tizenöt lett. A nagylány meg tegnap le se írom mennyi...huszon...

Phhhh...

Nézőpontot váltottam így negyven évesen (najó, majd júliusban). 

Nem úgy nézem, hogy öregedem, hanem úgy, hogy mindjárt itt a felszabadulás ideje.

S akkor aztán ide nekem a fél világot.

Leteszem a cigit, - azt a napi négyet - most tényleg. Bali megcsinálta, én is meg tudom.

Szeretnénk kicsit hazamenni a nyáron - ha sikerül az összeget félretenni - a töki persze jön velünk, meg a legjobb barátnője. 

A tizennyolc év felettiek már más utakon járnak (jó, Olívia még csak októberben tölti, de már oda sorolja magát).

Gyagyás dolgok jutottak eszembe. Hülyeségek amiket majd szivesen csinálnék, amikre sose jutott időm. Egyelőre titokban lelkesedem, milyen jó lenne például óriási  jigsaw puzzle-t kirakni a szőnyegen.

Se pénzem nem volt rá soha, se idő, meg úgy nem lehet, hogy az egyik megeszi a másik meg rágyalogol és akkor még a kutya bent sincs.

Venni egy óriás rajzfüzetet és lefirkálni ami a fejemben van. 

Írni sokat. Énekelni - nem tudom hol mondjuk, zenét hallgatni (még ha apa szerint az nem is zene némelykor).

Stratégiatársast játszani meg startrekonline-t.

SOK rejtvényt megfejteni SOK könyvet kiolvasni.

Utazni. 

Óóóh...hajózni menni. (Nem repülni túl sokat.)

A gyerekek felnőnek, én meg gyerek maradtam (a férj is - egy kissé hisztisebb óvodás - de a férfiak sose nőnek fel ez alaptézis).

A héten elmegyek a babbacombe-i charity shop-ba és veszek egy doboz puzzle-t.