Régi történet

Felelevenedett bennem az a lefolyós sztori az előzőek kapcsán.

A három töki együtt fürdött amíg befértek mind a kádba.

A kicsi olyan kettő volt, az Olívia négy a Nóri öt.

A konyhában készítettem a vacsorát, az első kikiabálás már megvolt "Anya kiszállunk, kihúzhatjuk a dugót?" "Ja."

Egyszer csak kiabálás megint: "Anya gyere gyorsan a Tami beszorult a dugóba!"

Először a plafonra néztem bevallom, bár onnan még sosem kaptam semmi segítséget, de gondoltam még egy próbát megér, aztán megindultam, hogy mivanmármegin...

A két nagyobb már törölközőben, a kicsi meg ül az üres kádban, az ujja a lefolyóba szorulva és néz rám kétségbeesetten. Az a hülye konstrukció, ilyen narancsgerezd alakú lyukakkal, hát nem engedte kifelé a gyerek mutatóujját.

Előkaptam az étolajat, odaöntöm, kicsit érezni, hogy már csúszik, de még szorul.

Mondom neki "most kihúzzuk, jó?"

"Neeeem..fájni fooog, anya neeee..."

"Hát jó. Akkor hozok kispárnát meg takarót, itt alszol a kádban."

"Najóó, akkor szedd ki, de fájnifogámm..."

Kicsit meghúzom, kicsusszan. Pirosodás, gyógypuszi, kis sírás, ennyi.

A másnapi vacsorakészítés közben egyáltalán nem számítottam efféle élményre, egy pillanatra még a kés is megállt a kezemben, tényleg azt hittem pár másodpercre hiba van a mátrixban...

...de nem.

Mégegyszer elhangzott ugyanaz a mondat, a Tami neve helyett az Olíviával.

Megyek a fürdőbe megint.

Tami, Nóri kint, Olívia a kádban csücsül, ujja a lefolyóban.

Elönti a szar az agyamat.

"Nem hiszem el. Ezt megbeszéltétek? Most minden este ez lesz a program? Nórikám, ülj vissza a kádba szépen, dugd be az ujjad az Olíviáé mellé, essünk túl rajta most azonnal!"

"...de nem akarooom!" Fogja nyünyögősre a dolgot a Nóri...

"De de. Most. Olívia, most ezt mégis hogyan találtad ki?"

Olaj, ujj ki, még a bürke is lejött kicsit róla. Sírás, kötözés, vigasztalás.

A következő estén őrt ültem a fürdőszobában.

Csak egy pillanatra fordultam el, hogy levegyem a törölközőket...