A karácsony óta eltelt három hét röviden kifejezve egy katasztrófa volt.
Hosszabban kifejtve:
Mivel a karácsony előtti időszakot végigdolgoztuk, nekem ugye simán tripla műszak jutott a konyhában. Ezt eleinte még nem bántam. Megcsináltam a szépsütiket, megfőztem a töltött káposztát - ami idén isteni lett, találtunk magyar füstöltárut a nemzetközibótban, és nem csak azt, hanem pl. gesztenyemasszát is a férj nagy örömére.
Kissé feszített volt a tempó és úgy az ötödik konyhában töltött nap után kezdtem azt érezni, hogy mi a fenéért nem rendelünk valami szart és hagyom az egészet a francba? Mármint lévén, hogy imádjuk a rántott csirkét, miért nem veszünk két vödröt a KFC-ben és ülök én is a tévé előtt mint a többiek?

Nóriék házat kerestek egész mostanáig - tegnap végre beköltöztek egy kétszobás tök jó helyre ahol kert is van - az Olívia visszaköltözött két hónapra hozzánk, mert a lakás ahova költözik február vége felé lesz kész, meg amúgy is akart sprórolni autóra, most, hogy Exeterbe jár dolgozni kéne már a kocsi.
Na ezt mind levezényelni így év végén... hát ...

Kellett vennünk egy újabb heavy duty ruhaakasztóizét és kihozni az öreg fekete szekrényt a gardróbból - asszem ez az utolsó bútordarabunk, amit még migráncsodás idején vettünk asszem húsz kemény fontért a gumtree-n. Miután a férj kiszedte a csavarokat, nem jött szét, mert ragasztó és tipli is tartotta. Rohad erősnek éreztem magam és mondtam neki szétütöm. Ez meg is történt, de nem vártam elég ideig a bejelentésem után és az egyik felső polca rázuhant kettő lábujjára jó okot adva a férjemnek arra, hogy két hétig minden nap bűntudatot keltsen bennem "szerintem eltörött", " jó piros biztos begyulladt" , "már kékül" stb megjegyzéseivel. Akkor csak azért nem röhögtem, mer ő sírt, de amúgy vicces volt maga a helyzet... meg nekem amúgy is van egy ilyen hülye groteszk tulajdonságom, hogy röhögök más kínján... mondjuk a magamén is. Volt, hogy ültem a konyhában a leforrázott könyökömmel, és azon röhögtem sírva, hogy még mutasson valaki egy másik embert aki le tudja forrázni a könyökét.

A sütik jók lettek, a zserbó kicsit több cukrot is elbírt volna, mignont soha az életben többet nem csinálok pedig finom volt és szép.  A férj kedvéért álltam neki meglepiből mer mindig mondogatja ilyen "csak az a szép zöld gyep" stílusban, hogy milyen jó volt a régi farsangi mignon...
Mondom, f...om, legyen neked mignon.
(Amúgy szerintem ő is öregszik, egyre több ilyen hülyesége van, mint ez a mignon, meg mittomén pl. a szafaládé meg ilyen hülyeségek.)
Azért amikor a három nap konyhaműszak után, este hatkor, gyöngyöző homlokkal csurgattam a rózsaszínű cukormázat a puncsmignonokra (egyenként) újragondolva ezt az egész ötletet, meg hogy mennyire vagyok idióta -  és ő kijelentette, hogy igazából ő a csokisat...
akkor azért a pillantásomból látta, hogy ezt a mondatot nem feltétlenül kell befejeznie ha nem akarja, hogy a jó meleg cukormázba a genitáliáit mártogassam a továbbiakban...

Akkor pedig még nem tudtam, hogy a következő hétvége mégnagyobb disaster movie lesz, már legalábbis a biológiai folyamatokat tekintve. A férj amúgy is belekezdett egy jó kis influenzába karácsony után. Rendesen lázzal, hidegrázással miegymással. Az a jó kis vírus felülfertőződött egy fasza arc-homloküreg gyulladással, szóval mikor egy hét után sem volt jobban, muszáj volt őt antibiotikumra fogni. Nálunk a melóhelyen a téli hányós fosós tizedelt, én az első körben bekaptam épp az Olívia visszaköltözése utáni napon.
Értsd: Itt hegyekben állt az ágynemű, dobozok és szatyrok, a konyhában plafonig a mosatlan meg a gyerek szennyese meg a mi szennyesünk (hétvége ugye). A ház szalad, a szekrény félig szétütve, a ruháink a hálóban az ágyon, a karácsonyi díszítés félig leszedve,  anya meg fosik és hányik a klotyóban. Hát nem vígasztalt hogy a karácsonyi felkapott három kilómért már nem kell aggódnom.
Nem szeretnék túl képszerű lenni, de néha nem tudtam melyik felemet rakjam a klyotyóra és melyikkel vállaljam be az esetleges kockázatot, és elárulom időnként rosszul döntöttem... hát nem valami ladylike, de ez is én vagyok igaz, piros rúzs nélkül.
Csütörtök éjjel konkrétan a fürdőben éjszakáztam, gondoltam is hogy megágyazok a kádban. A hajnali öt órakor bekísérletezett rehidrálás - három korty víz - is úgy jött vissza azonnal ahogy lement és akkor úgy is gondoltam, hogy kész, itt a vég. Addigra közel tizenkét óra telt el egyetlen korty víz nélkül. Komolyan minden hatásvadászat nélkül - sírtam a szomjúságtól. Az első jeges kólámat kortyonként másnap 11 kor sikerült abszolválnom.
Onnantól már jöttem kifelé, de még péntek éjjel is felhúzott lábakkal éjszakáztam a kanapén, és hétfőig nem mertem fingani.


JA. Szóval boldogújév megvót. Négy nap egyetlen falat kaja nélkül. Szerencsére mivel én a felső fürdőbe zárkóztam és kitiltottam onnan a családot, valamint két napig nem nyúlltam semmihez, ők megúszták.
Mondjuk pozitív hozomány, hogy így legalább nem került túl nagy erőfeszítésbe visszatérnem a "normál" egészséges életmódomra.
A melóhelyen még most is tombol a cucc, a mamák már nem ( asszem összesen hatan kapták el ) de a kollégák sorban esnek áldozatul.
Szóval vasárnapra lettem nyolcvan százalékos, akkor nekiláttam a rámolásnak és estére rendbevágtam soraimat. Igaz, hogy így hétvégém nem volt, szóval a mai szabadnapomat tényleg pihenéssel töltöm mert kb három hete nem bírtam a lábamról leszállni.

Tervezgetem a tavaszi lakásalakítást, horgolom az unokás dolgokat - plusz kettő brand new ugye nekik még ki kell találnom valamit. Lesz egy Elizabeth-ünk Nóriéknál, a Zsófiéknál még nem tudjuk, mert nem tudnak megegyezni se fiú se lánynévben.


Februárban és Márciusban is lesz egy-egy hét szabink a férjjel közösen, mert itt ugye áprilisig kell kivenni és mindkettőnknek maradt még két hete.
Belekezdtünk az ünnepek utáni spórolásba, bár amúgy az nekünk annyira nem megy, de most az összes mindenünk benne van az kocsicserében, szóval van hova visszatömni.
Próbálom úgy tekinteni, hogy nem az új év kezdődött ennyire szarul, hanem a régi ért így véget - szóval a fost, a taknyot, a lábujjakat meg a többit még odaszámolom, így nálunk negyedikén volt újév.

Az év végi-eleji szabópetis tehát a következő:
Ha egy új projekt szarul indul, dátumozd át. (Diétánál is működik.)

Pusszancs