Újabb bőröndök...

 ...eljött végre az idő, hogy a legidősebb lányunk és a vőlegénye is csomagolnak.
Amióta itt vagyunk, nem telt el úgy hét, hogy ne gondoltam volna életem legnehezebb napjára.
Bármilyen furcsa is, nem az volt az amikor megtudtam kerülget a kaszás, nem is az mikor odalett a szépen felépített életünk Magyarországon.
Élesen él bennem - és nem szeretném többet megtapasztalni,- amikor ott kellett hagyjam az épp csak felnőtt, elsőszülött gyerekemet a budapesti vasútállomáson, és tudtam, három év milyen hosszú idő. Borzasztóan nehéz volt, távolodni, és beszállni a reptéri transzfer buszába, hát én Angliáig bömböltem. Sosem felejtem el. Persze azóta kétszer is voltak itt nálunk, és egyszer mi is otthon, és az internet világa ugye...de az mégsem ugyanaz. Semmivel sem volt könnyebb mikor újra és újra eljött az elköszönés ideje.
Most végre - csütörtöktől - újra együtt lesz a teljes család, ha csak egy időre is, hiszen ők is azért jönnek, hogy önállóan új életet kezdjenek, de mostantól legaláb közel lesznek hozzánk.

Nos...

...jó fárasztó két hét áll mögöttünk, nekem már malomkerekek voltak a szemeim alatt, de a férjem is sündisznószemeket merengetett néha, túléltük, rendben vagyunk.
Beköltöztünk, szépen belaktuk a házikót.
Néhány bútort is vettünk még a szomszéd városban a használt bútorosnál meglepően jó áron, valamint pár dolgot a konyhába, több tucat vállfát, karácsonyi diszeket, fenyőfát.
Átirattuk a címünket bankban, polgármesteri hivatalban, adóhivatalban iskolában. Módosítottuk a lakhatási támogatásunkat, tax creditet. Két hétbe telt, míg délelőtt dolgoztam, délutánonként pedig először be-, majd pedig kidobozoltam. Kibogoztunk több kilométernyi drótot, hogy végre legyen internet, tévé, telefon, x-box, dvd, stb. Majdnem váláshoz vezető harcok árán bekötöttük a mosógépet, felfúrtuk a polcokat, összeraktuk a bútorokat, aztán elvetettük a válás gondolatát és örültünk új otthonunknak - amit már simán kimondva is otthonnak lehet nevezni.
Mostanra már a béke és a nyugalom is beköltöztek hozzánk, én meg itt ülök túlélési /tea-keksz kombó/ csomagommal, és körmölök.
A szőnyegek aránya a házban megnyugtatóra redukálódott a padlóval szemben, bár a nappaliban szőnyeg van, felvillanyoz a virágok hiánya. Levődött kandalló is, kisebb kerülőutakon - ugyanis a körbeépítés megvolt, csak a lényeg hiányzott belőle. Elektromos - fény és hangeffektes kandallóbetétet szerettünk volna venni, de nem kellett, mert mikor elmeséltem a munkahelyemen, Lisa az egyik munkatársam felajánlott egyet, ingyen és bérmentve. Ezt is begyűjtöttük, beépítettük, és bár nem igazi, olyan mintha az lenne. Egyre erősödik bennem az érzés, hogy ha bárki bármi rosszat akarna az angolokra mondani, anyatigrissé változnék.
Kaptunk kisezer new home kártyát munkatársaktól, sőt mindkét oldalról némi fontocska is bele volt csúsztatva segítségül a szépítéshez. A főnökasszonyom egy szép adventi gyertyatartóval örvendeztetett meg, komolyan mondom eszméletlen megható, ahogyan törődnek velünk. Mindeközben a féltve őrizgetett és évek óta gyűjtögetett fa karácsonyfadíszeim is megérkeztek otthonról, hogy anyu garázsában, dobozban töltött évek után újra a mi fánkon lóghassák ki magukat, ettől az én örömöm már ajándékok nélkül is tetőzött.
Most egy hét "kényszerpihenőn" vagyok - nem nem lettem beteg, csak ki kellett vennem egy hét szabit, rám lett parancsolva, de nem bántam. Az utolsó két hétben ugyanis két új embert osztottak be mellém, nekem kellett betanítani őket (pff. az én angolommal), jól esett a bizalom, de jól el is fáradtam benne.
Közben még egy training és egy meeting is volt mindkettő délután.
Sűrű hetek voltak na.
Most már várjuk a karácsonyt nagyon, a lakás már díszeleg, mi a férjjel szombaton a szokásos christmas partyval már hangulatba hozzuk magunkat. Az én melóhelyem partyját az otthon ebédlőjében tartjuk 23.-án, secret santa is lesz meg minden.
Örülök, hogy belevágtunk ebbe a költözésbe, örülök, hogy megtaláltuk ezt a kis ékszerdobozt, és örülök, hogy vége ennek az egész herce-hurcának.
Igaz még egy jó darabig a - Hol van a... kezdetű mondatok lesznek a leggyakoribbak a családban, de én élvezem, hogy e kérdésekre csak én tudom a válaszokat  :)  .

 

 

Kényszerszünet

Elköltöztünk.... természetesen ebbe a repkényes, ódivatú, sárga spalettás házikóba amibe mindketten beleszerettünk.
Ízelítőül:

 

Csütörtökre ígérték a SKY broadband átkötését, addig nem tudok hosszabban írni, a mobilom közvetítésével csekkolom naponta az e-mailjeimet stb.
Utána viszont részletesen beszámolok minden kimaradt eseményről.


Azután meg majd jól kialszom magam. :)

Költözés előtt állunk

Az van, hogy lassan költözünk. Nagyobb, otthonosabb szebb környékre szerettünk volna, egy kis házikóba kerttel. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz találni egy megfelelőt, bár már hónapok óta keressük.
Van némi kis kacifánt, mert ugye az elkövetkezendő öt évben nem szeretnénk máshová menni már, ezért olyat próbálunk keresni, amilyenre kigondoltuk.
Az én igényeim - nagy konyha, nagy nappali (a hálók nem baj ha kicsik), jó lenne legalább a nappaliban padló és nem szőnyeg. Egy kis előteret is szeretnék. A kandalló és a mosókonyha csak hab volna a tortán.
Balikámnak annyi, hogy legyen zuhanyfülke - külön, vagy a fürdőszobával káddal együtt, illetve, hogy be tudjon állni legalább az udvarba, ne kelljen az utcán parkolnia. A garázs hab volna a tortán. (Jah hát és persze ne legyen vizes, dohos, bár aki itt él tudja, angliai viszonylatban ez nem elhanyagolható szempont.)
Három szobás házikókat nézegettünk. Megnéztünk már vagy tízet.
Kettő maradt versenyben erre a hétre, az egyik egy ikerház fele,  szép nagy szobákkal, kis kerttel, kocsibeállóval, nagy nappalival. Egészen elfogadható a konyha, van egy szép télikert, kandalló, lent egy tusoló, fent fürdőszoba és három szoba. Az ára elfogadható, viszont elég ratyi környéken van. Egy Hele nevű kerületben található, és mindenki (munkatársaim és a Bali kollégái is) azt mondja semmi pénzért ne költözzünk oda (hát igen, közelebb a belvároshoz, az ingatlanok olcsóbbak, viszont a környék tényleg nem az igazi - ezt azért pontosítanám azzal, hogy angol viszonylatban.
Nem sokkal van messzebb mint ahol most lakunk, ezért ugyanúgy gyalog is haza lehetne mennünk a munka, iskola végeztével. A ház maga egyszerű kocka ház, elől két ablak és bejárati ajtó. Látszik, hogy jobb napokat is megélt már, de valamikor szép családi otthon lehetett, kis ráfordítással az lehetne megint.

A másik a város legszebb és leggazdagabb környékén van, gyönyörű helyen. Ugyancsak három szobás, akkora nappalival, hogy lakodalmat lehetne rendezni benne, a konyhában minden elképzelhető konyhai cucc beépítve, meg amúgy is gyönyörű az egész.  Szintén lent tusoló, fent családi fürdőszoba. Ez 100 fonttal drágább (véletlenül, mert két hónapig többért volt hirdetve, de most lejjebb vitték az árát). Szóval most három napja a kettő között vacilláltunk.
A munkatársaim teljesen belelkesedtek, hogy Wellswood-ba akarunk költözni, eddig nekem ez a kerület semmit sem jelentett, nem is tudtam, hogy létezik.
Mondták, hogy sok embernek a vágya hogy ott lakjon. Ezen nem tudok csodálkozni, a legtöbb ház arra inkább villa, medencével és mindenféle extrával, plusz a nagy részük a tengerre néző panorámával is rendelkezik. Ez a házikó egy kicsit kilóg onnan, azért is olcsóbb - mert csak háromszobás, és nincsen medence meg ilyenek. Kicsike kertjével, egyszem pálmafával a ház előtt egy saroktelken bújik meg, mintha véletlenül felejtették volna ott.

Wellswood viszont messzebb van a belvárostól, ezért ugye benzinben is kicsit megdobná a családi költségvetést, plusz ha az egyszem autó nem elérhető, vagy a férj nem elérhető, akkor buszozni kell - ami pl. az én munkahelyemtől és a lányok sulijától (majdnem egy helyen van) olyan 25 perc a 64-es helyi járattal. Nekünk ez nem olyan borzasztó, egész életünkben buszoztunk. A lányoknak a sulitól jár egy ilyen diákkártya, amivel sulinapokon ingyen járhatnak a vonalbuszukkal.
Ez a wellswood-i házikó egy kis kúria lehetett valamikor, és sok fa veszi körül, szép csendes helyen, szóval eléggé álomotthon lenne nekünk. A tetőtéri szobákból még a tengerre is rálátni. Külsőre is nagyon szép, és belül sem kell semmit csinálni vele, sőt a legnagyobb szobában komplett gardrób is van. Az udvarba itt is be lehet állni, sőt mi-több egy kőboltíves kovácsoltvas kapuja van, amire felfutott a borostyán - hát mit mondjak mikor megláttam, majdnem könnybe lábadt a szemem. A telket is a régi angol kőkerítés fogja körbe.
A férjem is beleszeretett, pedig az nála nagy szó.
Kitöltöttük a papírokat, holnap pedig rákérdezünk még az ingatlanadóra, és ha nem horribilis, akkor elküldjük a jelentkezést a referenciadíjjal egyetemben - aztán reméljük megkapjuk. A kaució és az egy havi lakbér + szerződéskötési díj már félretéve. Reméljük a legjobbakat.