Bár "alul" a gálya...

Kedd hajnali ötkor az ágyamból lelépve nem a megszokott szőnyegmeleg érzetet közvetítette a talpamon levő receptorok sokasága az idegrendszerem felé. Nem működött azonnal a helyzetfelismerési központom, de azt éreztem, hogy ez nem olyan, amilyennek lennie kellene.
A tocsogó hang pontosította az észlelést.
Amíg én bömböltem (minden tragikusnak mondható helyzetben így vezetem le a feszültséget), "Naaa... ne bőgj már.. van itt már elég víz!" így a férj. Hívtuk a csőembert - szerelni, a Lalit - a gyerekeket fuvarozni, osztálytársat, hogy ne várjanak, boltmunkatársat, hogy késni fog.
Mire a csőember megjött, megmagyaráztam magamnak, hogy minden rendben van, főztem neki kávét, kipakoltam a szekrényt a hálóban, majd kedélyesen lehámoztam a falról a tapétának azt a részét ami még tartotta magát.

Az autónk automata váltója feladta. Most próbálunk embert keresni, meg aztán ha nem megy a javítás - alkarészt.
Kissé rosszul érint ez minket így január elején, de jóember adott kölcsön egy jókis emberszagú Dukátóót (jóember autókat kölcsönöz építkezésekre, az meg mostanság nem annyira..úgyhogy volt szabad jármű). Kedves kis családi sevink a két x-et tölti idén, reméljük sikerül reanimálni.
Ez az év is jól kezdődik...de már lepereg.
:)

Heti jelentés: elromlott a varrógépem, eltört a kedvenc porcelán tálam, dugulás van a fürdőben mindent elöntött a szennya, megfejelendő azzal, hogy minden kiesik a kezemből, a gázkazánunk is szaraxik, nézzük mindennek a jó oldalát: mikor a férjem WC-pumpával az egyik kezében és szifivel a másikban állt a fürdőszobaajtóban és kétségbeesett, és kifejezett részvétet tükröző arcot vágva nézett ahogy bokáig álltam a barna lében - én újra beleszerettem.
Nem érdekel, hogy semmire sincsen időm, hogy hetek óta állandóan tele a szárító, és függönyszaggatós - bögreföldhözverős hangulatom volt a négynapos hétvégén, bevettem a leszaromtablettámat és elmentünk a gyerekekkel kirándulni. És ...és a többit le is szarom....fáradtan szarom le.
Nem tudom anyáink hogyan.....???....