Azt mondják a nevetőráncok kedvesebbé teszik az arcot...
mindhármat odaadnám...
meglennék nélkülük. ;)
2009. február 3., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szottyos nosztalgia
Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...
-
Na... Szóval itten volt ilyen barátféle - (kiérkezéséig inkább csak ismerősként aposztrofálnám) még január-februárban. Kicsit nem sikerült, ...
-
Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...
-
Minden alkalommal amikor már ficereg a képzeletbeli tollam, hogy írnom kéne, éppen valaki felhívja a figyelmemet arra, hogy már megin csak l...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése