Így játszunk mi...

Amikor megérkeztünk választott új otthonunkba, már akkor azon gondolkoztam, hogy elég hosszú lesz a gyerekeknek az egy-két hónap (ami épp háromra nyúlt) minden nélkül egy üres lakásban.
Tengerpart persze, meg séta persze. De vannak esték is, meg van esős nap is.
Na igyekeztem is minél több olyan ötleten gondolkozni ami elfoglalja őket annyira, hogy ne egymást kezdjék el unalmukban pisztergálni. Szépen beosztottam egyik elfoglaltságot a másik után.
Beáldoztam az összes hímzőcérnámat - karkötőnek. Az összes reklámújságot szétvágtuk és kollázsképet ragasztottunk. Hoztunk kártyát, megtanítottam a römit, kanasztát, ők meg engem pókerezni. A XXI. század gyermekei tudnak amőbázni papíron, meg a bekerítős játékot is megmutattam neki, nem tudom azt hogy hívják. Ezer kiló rejtvényt megfejtettem velük, megtanítottam őket a sudokura, amit én nagyon szeretek. Maguktól is kitaláltak játékot - játszottak irodásat, született feleségeket (mondjuk ezen meghökkentem én is ... de hát ezek ők a ma ifjúsága), X-faktorosat (!) - rendesen felléptek, zsűriztek - megzabáltam őket. Még a nagy és komoly 14 éves is benne volt.
Na mindegy, hát ennyit még otthon sem játszottam a gyerekekkel sose, pedig otthon is volt karácsonyfadíszfestés, meg makramé meg ilyesmik, főleg amíg kicsikék voltak.

Azt vettem észre, hogy ezek a játszások a számítógép és tévé megléte utánra sem múltak el. Főleg a Tami terrorizálja  a nagyokat, de ő maga egyedül is színtársulatot alakít ha kell. A Nóriban és az Oliviában nem fedeztem fel viszont azt a családi vonalat ami csak nálam és a másik kettőnél jelentkezett, és ezért gondolom, hogy genetikus lehet.
Érdekes megfigyelni ahogy a medve hiányzik, hogy utánam, és a Zsófi után ő is az olló-ragasztó-füzet-ceruza-szinesceruza-festés bűvkörében él. Pont ilyen gyerek voltam én is. Állandóan szétvágtam az újságokat, képregényeket, történeteket kreáltam belőlük, kis buborékokba beszélgetést írtam. Reklámokat találtam ki belőlük, vagy éppen üdvözlőkártyát, mikor mire volt szükségem. Az összes használt iratot és csekket elkunyiztam anyámtól, és meg voltam bolondulva a boldogságtól, ha az irodából selejt cuccokat hozott haza. És ha nem vagdostam, akkor olvastam vagy rejtvényt fejtettem.
Nem tudom ezt mi kódolja, de a Zsófi ugyanígy játszott kiskorában, és a Tamara is összehozott már Adventure book -ot (kalandozások könyvét), My travel book-ot (Utazásaim könyvét) és még vagy tizet. Ezernyi kártyája van (meg nekem is) amit csinált. Még a Balázs is megjegyezte, hogy a Zsófinak is folyton feliratok lógtak a szobaajtaján, ilyenek, hogy Boszorkányügyi hivatal (akkor gyújtotta fel a szőnyeget a barátnőjével ), vagy Jegyiroda, meg ilyesmik, és a Tami is ezt nyomja hat éves kora óta. És olvas Angolt is meg magyart is. Folyamatosan elfoglalja magát (meg engem) és játszik. Elképesztő, hogy mennyire utál unatkozni.

Na azért az egyik felesleges N betűt áthúzattam vele :D