Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva, és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvénybe szórom.
Holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.
/Reményik Sándor: Végrendelet/
 |
| Fáni 2002-2012 |
Magam nem tudom szavakba önteni, mennyire fáj.
5 megjegyzés:
Jajistenem, nagyon sajnálom :((((
Sajnálom! :-(
Óó, ez annyira szomorú, pedig csak nem rég csatlakozott hozzátok Angliába. :( Annyira sajnálom. :(
Köszönjük...
Némi vígaszt jelent, hogy szép élete volt, és hogy szép csendben ment el. :'(
Szegenyke, nekem is van ketto, es bele sem merek gondolni hogy egyszer majd el jon az a nap is...
Megjegyzés küldése