Beadtam az önéletrajzaimat néhány care home-ba, rental home-ba és a helyi kórházba is. A bizonyítványaim az europass kiegészítővel, és egyéb végzettségek (ECDL, és szakmai felső szakképesítés) elegek voltak egy ideiglenes regisztrációs számhoz (eü. itteni NMC), egy év munka után megkapom az állandót. Addig jobban örülnék ha első körben egy nyugisabb idősotthonban dolgoznék, de meglátjuk, melyik lesz ahova felvesznek. Ha megvan az állandó szám egy év után, mindenképp mennék kórházba dolgozni. Értelemszerűen jobban is szeretem a szakmaibb melót, és a fizetés is jobb, de szerettem az idősotthont is, mikor még anno a kezdetekben otthon is dolgoztam ilyen helyen.
Parázok azért az állásinterjútól, esténként mondogatom magamnak, hogy tudok angolul, de azért még bizonytalan vagyok magamban, bár angolék már többször megdícsértek, hogy milyen szépen megtanultam már a nyelvet. Remélem lesz még pozitív megerősítés, mert az nagyon kell az önbizalmamnak. Ha megvan a munka, továbblépünk lakásügyben.
Mellékesben varrogatok tovább gyerekcuccot ebayre, némi kiadványszerkesztéses, vagy webes munka is beugrik a Bali egyre tágabb ügyfélköre révén, de azért a könyvkezdeményemmel is foglalkozom.
Korábban kelek, mert a reggeli csöndben tudok leginkább gondolkozni, mondatokat fűzni. Olyankor eszméletlen nyugalmat és boldogságot érzek, hogy van jövőnk, hogy boldogulunk, élünk végre. A fotózásra mostanság kevés időm jut, de hát ez van, ha az ember lányát ennyi minden érdekli. Kissé ki is "nőttem" a gépemet, igazán már nem tudom kihozni belőle amit szeretnék, de talán jövőre lecserélhetem valami komoly masinára, mert néha csalódott vagyok, amiért a jelenlegi nem csinálja azt amit szeretnék.
Terveim között szerepel még egyéb nyelv(ek) megtanulása, titokban felvetettem magamnak hobbiként, nagyon fájin lenne megtanulni egy latinosabb (spanyol, olasz) és egy keleti (mondjuk kínai, vagy japán) nyelvet - időm lesz rá, remélem sokáig élek még. :D
Nem is lenne ez rossz egy falusi - rántotthússzagú - nagy Anyától, ahogy nemrégen tituláltak engem egy fórumon. Bár ők sértésnek szánták, én nem annak vettem, életem főművei úgyis a gyerekeim. Ennyi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megvagyok
A szombati napom ment a levesbe ilyen-olyan bokros teendőkkel. Van még a listán, de az évek során tökélyre vittem, hogy patópáli nemzeti ör...
-
Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...
-
Írnék is meg nem is. Van jó sok mondanivalóm, de mostanában nem éreztem szükségét, hogy beszéljek itt, amúgy az életemben sem. Kissé elcsend...
-
Kicsit szontyolos napjaim voltak. Szontyol 1. Még mindig az ebédlőben ülök, bár a főnök ígéretet tett valamiféle üvegkalicka létrehozására...
6 megjegyzés:
Szia,
Nekem anno sokat segített interjúk előtt, hogy aznap, ébredés után már csak angolul beszéltem a magyar barátnőmmel és anno magyar lakótársaimmal is (most már nincsenek magyarok körülöttem, ami igazán jót tett az angolomnak). Kerültem a magyar internetoldalakat, magyar szöveges kommunikációt. Pár szót váltottam a kávézóban az alkalmazottakkal és bár lehet ijesztően hangzik, utazás közben magamban angolul beszélgettem miközben utaztam az interjú helyszíne felé:)
Stílusosan: ujjak keresztben:)
Üdv Londonból,
Gábor
Drukkolás neked!
Köszönöm Gábor a bíztatást, nekiveselkedem azért, bármennyire is remeg a lábam. Beszari vagyok na. A fotóidra nincsenek jelzőim, rendszeres látogatód leszek.
Üdv. :)
Neked is kösz a drukkot Christine.
Szia Rozamami
Ha segít, én szívesen csinálok próba interjút veled Skype-on keresztül. Sokat interjúztattam már angolul, bár nem a te szakmádban, hanem általában tanárokat vagy adminisztratív állásra. Ha segítene, akkor szólj és felvehetjük a kapcsolatot.
Szia
Azt se tudom, hogy köszönjem meg...
de csak méginkább zavarban lennék a tudattól...pfff. van egy ilyen flúgos beidegződésem, hogy magyarok előtt még jobban előjön a gátlásom. Felépítettem egy koncepciót, kedden már megyek az első helyre. Osztán majd belejövök, lesz ami lesz. De azért csóközön neked, és ha elbukom, még élek a felajánlással, esetleg némi tanácskéréssel.
Akkor sok sikert keddre! Ha meg van valami nehézség, akkor nyugodtan szólj. És ne aggódj, nem kell gátlásosnak lenni, nem nevetnélek ki, ha nem tudsz valamit, itt a segítségen van a szó. Én már tizenéves korom óta itt élek, itt lettem felnőtt, szóval kicsit máshogy látom a világot.
Megjegyzés küldése