Karácsony / otthonban és otthon

Megerősítést nyert bennem a gyanú, hogy az angolok nagy része enyhén szólva infantilis - és nem csak ami karácsonyt illeti. Egész Angliáról nem tudok nyilatkozni, de Devon olyan mint egy nagy óvoda.
 Eddig is szembeütköző volt, hogy a benzinkutastól a postásig mindenki a fejére ragasztja a mikulás sapkát november végén, szerintem abban is alszanak, de most, hogy túl vagyunk a karácsonyi ünneplésen a munkahelyemen még ez is megerősített a véleményemben. (Bár ezt végül is hozadékként könyvelem, hisz jobb ez, mint szomorú szemű szürke Gandalf az esőben, ahogy otthon szokták.)

A főnökasszonyom amúgy is energikus nőszemély, de ebben a hétben a Túl a sövényen hiperaktív mókusára emlékeztetett (abban az állapotában, mikor megitta az energiaitalt). Vagy, még olyan is volt, mint "Q" a Star Trekben, hol itt tűnt fel, hol ott, és mindenhol további bonyodalmakat okozott az utasításaival.
Volt olyan, hogy egy perc különbséggel összetalálkoztam vele a földszinten, és az emeleti folyosó végén is, gondolkodóba is ejtett erősen, hogyan csinálja?
A készülődés már egy hete zajlott, jött fodrász, pedikűrös, manikűrös, volt nagytakarítás, (a díszítést már ugye rég megcsináltuk), gardróbokat rendbe kellett tenni, karácsonyos ágyneműt húztunk, terítékek, szalvéták, vázák, miegymás...
Karácsony előnapjától meghatározott menetrend szerint zajlottak a dolgok, a struccot már hajnali ötkor betették a sütőbe, így mikor a reggeles műszakkal megérkeztünk, már finom illatok terjengtek. A főnök a fejünkbe nyomott egy fejpántot (én csillámos mikulássapkát kaptam). Egész nap abban kellett dolgozni, én az enyémet másnapra "véletlenül" itthon felejtettem, helyette kaptam két szarvon fityegő angyalkásat, nem tudtam még eldönteni, melyikben néztem ki hülyébben.
Az idősekre előre becédulázott ünnepi öltözéket adtunk (már aki nem fekvőbeteg, mert azok ünnepi hálóinget kaptak).
A fürdetés, és gyógyszerkiosztás után feltettük az ünnepi terítéket, és megkezdtük a lábra állítható, (de legalábbis kerekekre) öregek kitoloncolását az ebédlőbe. Volt aki nem akart jönni, de a parancs az parancs kérem.
A nap fémpontya az ukulelés cigányember volt, (fogalmam nincsen honnan találták elő), aki az ebédlőben karácsonyi dalokat ukulelézett, és sajnos énekelt is hozzá, valamint néhány mamó is csatlakozott. Rémborzalmas cherryszerű valamivel kellett koccintani, és bekapcsolódni az éneklésbe. A szünetünkben kaptunk forró csokit pillecukorral, sütiket és buktákat. Secret santát is válaszottunk magunknak a fánk alól, és a főnök szétosztotta  a karácsonyi kártyákat (mindenki mindenkinek adott ez ilyen angolos dolog), a kártyában némi pulykapénz is volt, ettől csak nagyobb kedvvel dolgoztunk tovább.
Mindezek mellett látogatók rohama is volt, a karácsonyi ajándékok bontogatásába is be kellett segédkezni, plusz emellett a szokásos napi feladatok is ugye - vagyis hullára dolgoztuk magunkat, de legalább a hangulat jó volt hozzá. Iszonyatrengetegsokat kellett beszélnem, állítom ebben a két napban legalább 2 másodperccel megrövidült a reflexidőm, viszont agyhalott zombi lettem mire hazaértem. Itthon aztán málenkij robot a konyhában, csináltam zserbót, baracksütit, meg házibonbont, pulykasültet, csatnit, hozzá libazsírban sütött krumplit. Másnap hidegtál lazaccal, maradék pulykasülttel, kukoricasalátával stb.
A mai szabadnapomon beállítom a gyerekeket halat panírozni, mert én tök alkalmatlan vagyok semmire, mindenre, akármire (ki-ki válogathat), a férj bevállalta a heti mosást, teregetést a gyerekek csinálták a héten, takarítottak is, és a kicsi rendesen kivette a részét a karácsonyi vacsora elkészítéséből.
 Életem első óriásmadár-sültje jól sikerült, de annak ellenére, hogy tényleg nagyon finom volt - mindannyian egyöntetűen kijelentettük, hogy maradunk a kacsánál. Az ajándékokra csak este 11 - kor került sor, mert  a nagylány bevállalta az esti műszakokat a héten a szállodában, így megvártuk, míg hazaér.

Minden összevetve, jó kis Karácsony volt ez, ma pedig Finlandiás estét tervezünk a Balival, beiktatva némi borozgatást is. Még az is lehet, hogy beizzítjuk a fürdőkádat, mert megérdemeljük.