(Hibaelhárító Ügyosztály hmmm.)

Harry Blogger

Nem vagyok hajlandó fáradtan rombadőlni....

Húsvét (tényleg a Húsvét neve nem onnan ered, hogy a hús előszöri vételezése történik a nagyböjt után? Ennek utána kell néznem ...), város - vásárlás (mindkettőt útálom - igen így hosszú ú-val), csirkebontás, főzés, takarítás.
Belegondoltam, hogy az anyáknak minden ünnep arról szól, hogy háromszor annyi melóval járnak a napok, mint egyébként, és ekkor elhatároztam, hogy sztrájkba lépek, magam és gyermekeim érdekében.
Nem fogok többet takarítani mint egyébként, nem főzök többet mint egyéb hétvégén, és inkább elmegyünk a gyerekekkel Ibolyázni, (virágként értve, nem a szomszédnéniként, bár a rántotthusija igen fini...) késődélután pedig leverünk néhány Tikal partit, vagy Scrabble-t vagy mittudomén, este pedig felrakom a lábam, és olvasni fogok.
Túl nagy eszmefuttatásokba itt sem bonyolódok, mert egyrészt kikiváncsi (?), másrészt meg nincsenek gondolatok a fejemben hetek óta. (Manapság ugyanis nem élem azt a túlzottan ihletet adó életet, ahhoz kellene némi nyugalom, egy napsütötte meleg szobában a franciaágy közepe, némi keksz és tea. Ej milyen nagyravágyó lett naccsága!!!)
Na de majd egyszer - a függetlenség napja után...

Munkakapcsolat

 nővér:-...öltözzek át? (Fehér, kórházi cuccból, utcaiba).
 orvos:- Nem kell! Elviszel a szervizbe a kocsimért, én ott kiszállok, te meg visszajössz az ambulanciára!
 nővér:- Ja! Csak ennyi...?
 orvos:- Jaa...hát ha..ha mást is akarsz, akkor menj zuhanyozz le!

Valakinek a hiányát elviselni a legnehezebb dolog az életben. Nem lehet tenni ellene semmit sem, csillapítására nem elég az idő múlása, a gondolat, az emlékek, vagy egy fénykép. A könnyek számolatlanul törnek elő, és még ez a jóleső sírás sem hoz megnyugvást. Kis időre sem lehet elfeledni azt aki elment, a hiány követ rak a lelkünk legmélyére, és hordozzuk magunkkal mindenfelé. Hiába minden, a kő ott van minden mosoly mögött.
Egy szín, egy hang, egy illat, egy dallam elég ahhoz, hogy a kő súlyt kapjon, és percről percre nehezebb legyen...néha, egy viszontlátáskor lerakhatunk egy-egy követ egy időre.

...és ahogy az élet halad előre, egyre több ilyen követ kell cipelni.
Már alig várom, hogy egyet letehessek belőlük.

Inquizítor

-Mi az a kotla?
-Hmm...valami tyúkféle!

A munkahelyem

-...akkora orra van mint Nérónak!
-...hjja a fáraó mi???
-... :-o   császár!
-...aaaz mindegy, egy kutya!
-... :-o  :-o  :-o EEGEEN?
-...há mé? Egy helyen volt.

Egy gondolat fogalmazódott meg bennem: " Fuss Forest fuss!"

Föld hívja ORSONT

Majd egy év telt el. Férj már UK-ban. Július 4-én lesz a függetlenség napja számunkra, akkor megyünk utána.
Addig is kitartunk, és megküzdünk a mindennapokkal. Ez a blog is innentől támad fel poraiból.