Kedves rokon figyelmeztetett, hogy űberszar úgy olvasni a blogot, hogy nincsen ékezet.
Hát ennek is oka van, minthogy én vakon gépelek, nem a szememmel keresem a billentűket, hanem az ujjaim tudják őket, meg akartam szokni az angol fajtáját is, hátha szükseg lesz rája. Aztán mostanra meg annyira megszoktam, hogy az az érdekes helyzet állt elő, hogy minden ő-t o-nak akarok írni, es minden hosszú ú-t rövid u - nak, a kötőjelekről, meg a vesszőkről, egyéb írásjelekről már nem is beszélve, pláne meg a z-ről es y-ról.
A magyar karakter legalább tízzel több, az ujjaim meg ellustultak.
Jól kicsesztem magammal na.
Na ezt a pár sort is legalább háromszor javítottam.
Meg az ez feletti sort is egyszer...
...na még egyszer...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megvagyok
A szombati napom ment a levesbe ilyen-olyan bokros teendőkkel. Van még a listán, de az évek során tökélyre vittem, hogy patópáli nemzeti ör...
-
Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo... -
Írnék is meg nem is. Van jó sok mondanivalóm, de mostanában nem éreztem szükségét, hogy beszéljek itt, amúgy az életemben sem. Kissé elcsend...
-
Kicsit szontyolos napjaim voltak. Szontyol 1. Még mindig az ebédlőben ülök, bár a főnök ígéretet tett valamiféle üvegkalicka létrehozására...
2 megjegyzés:
...viszont jó az új dizájn :)
ÓÓÓ köszönöm szépen. Sokaig nem tudom ugyanazt bámulni. Még a nappalit is átrendezném havonta, ha nem mennék a férjem agyára vele...:D
Megjegyzés küldése