A férj és a fürdőszoba nem barát

...az van, hogy a férjem nincsen jóban a fürdőszobákkal. Gondolom, az, hogy ő viszonylag nagy ember (régen csak a szántóföldön teremtek ilyenek), és viszonylag kicsi fürdőszöbákkal volt eddig dolga, nagyban megnehezíti a barátkozási törekvéseit. Mostanra viszont neki meggyőződése, hogy (reméli, hogy már jó gyűrötten egyszer) fürdőszobában fog jobb létre szenderülni.
Az apróbb baleseteken kívül, a legsúlyosabb ilyen esemény néhány éve volt, mikor a csúszásgátló szőnyegen csúszott el, a lábával a radiátorba próbált kapaszkodni, miközben lefejelte a mosdót. A lábkörme ennek kövekeztében derékszöget zárt az ujjával, az addigi szép párhuzamos helyett, a fején szép nagy lilás  pukli lett, hála istennek olyan helyen, ahol mindenki jól láthatta. Orvosfóbiája akkor is előbújt, lábára a körmöt visszaigazgatta (hogy majd visszanő), örülhetek, hogy azt megengedte, hogy lefertőtlenítsem. (Persze két nappal később, mikor már ordenáré módon fájt neki, elment az ügyeletre, ahol két perc alatt le is kapták...).
Tizenévek alatt kisebb-nagyobb események történtek a fürdőben, már az egész család ki van hegyezve a hangokra, meg tudjuk különböztetni, apu csak simán dübörög, ledobott valamit, levert valamit, vagy tényleg van baj.

Néhány hete ismét gyanús puffanássorozat, hallatszott a fürdőből. Az ajtóban megállva a következő látvány fogadott. A férjem a kádban, a kád belső oldalán egy orbitális lyuk, ember két lába az égnek, az egyikből térdnél vérzik és a zuhanyfüggönnyel takarózik, némi tusfürdősflakon és hajsampon társaságában.
Ezek azok a pillanatok, amiket én a szocializációm során nem tanultam meg kezelni, mert a részvét és a szánalom sem tudja elnyomni bennem a nevetés kényszerét. (Temetésre is csak ha muszáj, akkor megyek el, igaz a család több évre ki is tiltott minket az öcsémmel, mikor 16-17 éves korunk körül görcsöt kaptunk egy madártól, ami Icunka tánti gyászkalapján foglalt helyet.)
Somolyogva segítettem kiszállni azuramnak a kádból, lerámoltam róla a zuhanyfüggönyt rudastól, de eközben magammal harcoltam. Nem voltam biztos abban, hogy a férj veleszületett humora ebben a helyzetben elő tud e bújni, de összehúzott szemöldökéből akkor azt vettem le, hogy soha az életben többet nem fürdik meg. Eléggé nehéz volt a három négyzetméteren kibogozni a férjemet a függönyből, de végül kijöttünk a nappaliba. Én fertőtlenítettem, (megint) a férj szitkozódott (megint).

Később mikor helyrejött a hangulata, meg mertem kísérelni a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is történt.
Azt mondta, az az elvetemült ötlete támadt, hogy a talpát is megmossa, de ettől olyan csúszós lett, hogy utána már csak rajzfilbe illő mozdulatokra emlékszik, hogy a lábát maga alatt tartsa. A térdével kilyukasztotta a kád belső oldalát - abba beletömtem egy teszkós szatyrot ideiglenesen - kissé elkaszabolta a bürkéjét az acryl, de szerencsére csak kisebb sérülései lettek.

Férfiak tehát figyelem, tusoláskor ne mossatok talpat (esetleg üljetek le a kád szélére, vagy valami hasonló).

A kádember azóta jött (property küldte) lemérte, elmondtuk mi volt, ő is vigyorgott, elment, hozott egy másik kádat, beépítette. Mikor végzett és benéztünk a fürdőbe, akkor kapott el minket végérvényesen a görcs.
A kád két belső szélén gyönyörű króm kapaszkodók csillogtak. :D