2012. augusztus 9., csütörtök

Tűzkeresztség

...hát túl vagyok az elsőn. Tényleg nem volt annyira vészes mint gondoltam. Elboldogultam, megértettük egymást, egy nagyon kedves idős nő volt a kisfőnök, igyekezett szépen beszélni, és többféle módon elmondani amit akart, vagy amit kérdezett. Azért nagyon izgultam, és izgalmamban sok dolgot el is felejtettem mondani, amit szerettem volna, meg néha meg is akadtam a mondandómban, de kisegített.
Most még a végső telefonra várok onnan, de igazából egy újabb interjú időpontra - máshonnan, mert közben kaptam mégegy visszaigazolást e-mail-ben. Erre az állásra tegnapelőtt jelentkeztem, egy e-mail címre kellett CV-t küldeni, ezért is lepődtem meg, hogy ilyen hamar választ kaptam.
Ez a másik újabb hely nagyon - nagyon jobb lenne nekem, mert mindössze két utcányira van tőlünk. Amúgy is ha költöznénk, maradnánk a környéken. Ez az egyik szempont. A másik, hogy ez egy kissé családiasabb, barátságosabb hely lenne számomra (a sokemberkerülős álláspontomat figyelembe véve), 25 (állandó és ideiglenes) gondozottal, kis számú személyzettel. Így hát nagyon szorítok magamban, hogy ez legyen a befutó, de ez végül is ez csak egy kis kívánságom nekem :)  .  
A zabszem már kisebb, de azért még ott van :).

2 megjegyzés:

runaway írta...

Szerintem nagyon ügyes voltál és végre megnyugodhatsz abban a tekintetben, hogy átestél a tűzkeresztségen! Szimpatikus, ahogy lépcsőről lépcsőre építed fel az életedet és a leendő munkahelyeidet is! A fingers-ek X-ben érted!:-)

Mami írta...

Köszönöm a drukkot, bár tényleg halottfehéren indultam, és egy fél vodkát betoltam volna, ha tartanánk itthon piát :P . Mostanra már a célegyenesben azthiszem, bár nem kiabálom el, de nem is gondoltam, hogy ilyen hamar eljutok idáig. :-)

Megvagyok

 A szombati napom ment a levesbe ilyen-olyan bokros teendőkkel. Van még a listán, de az évek során tökélyre vittem, hogy patópáli nemzeti ör...