2009. május 5., kedd

2009. április 16., csütörtök

"Anya! Nekem is ilyen bejgli kutyám lesz!" (Beagle: a szerk.)
"Anya! Hogy is van az a mondás: kemény vagy, hőskakit ettél?" (birkózószart reggeliztél:a szerk.)

2009. április 10., péntek

2009. április 2., csütörtök

Játszótér

Hintában:
- Húú! Tök gyorsan megyek... én vagyok a Sumáhher!!
- Én meg a Meklááren!

:)
Eljött végre a teraszkiülős lélekmelengetős idő. Hétágrasütő napsugaras, öblítőillatú teraszon raktam ma rendet, és első felindulásomban az asztalt és az ülőkéket is kirámoltam. Most már biztosan így is marad, és nem kell hófúvás miatt bemenekíteni az ülőpárnákat - az eső nem árt, lévén a terasz fedett.
Az udvarban levágtam a pampafüvet, kissé megnyírbáltam a csavartfűz ágait, előkerült a gereblye, a seprű és azon kaptam magam, hogy teszek-veszek dudorászok. Felpumpáltam a gyerekek biciklijét, elővettem a göriket, az ugrálókötelet, a tollast.
Amikor lelohadt a munkakedvem, meleg teával kiültem a hintára hallgatni a fák rügyezését, és a fű növekedését.
Kéne vennem egy fürdőruhát...

2009. március 25., szerda

A kölcsön emberszagú Dukáttót vissza kellett adnunk, úgyhogy ismét buszozunk...ma reggel csontig fújó hideg széllel szemben küzdöttük el magunkat a buszmegállóig.
A sevi sebváltója viszont elvileg a héten készen lesz, az ellenérték kiegyenlítésére még nincs kész a terv, jövő hétig amúgy sem lesz kocsi, hisz még el kell menni a váltóért, hazahozni, és visszaszereltetni. Reménykedünk.
A házunkat fájó szívvel meghirdettem eladásra, és cserére is.
Ha már így alakult jó lenne mielőbb túladni rajta, de az ingatlanpiac pang. Reménykedünk.
Minden porcikám berzenkedik attól, hogy panelba költözzünk a városba, hogy itthagyjuk kisfalunkat, a gyerekeim szülőfaluját.
A lányok még nem tudják, majd ha komolyra fordul, akkor elmondjuk nekik is.

Tovább keseredett a lelkem, mikor hétfőn szólt a kocsmárosasszony, hogy este hétre menjünk át.
A kocsmában terített asztal várta a helyieket, rajta a frissen megvágott füstölt sonka, stifi, és kolbász, lilahagymával, uborkával, salátával, paprikával, valamint kőrözött túró, és friss kenyér. Nagyon jóleső érzés valahová tartozni. A kocsmárosék is leültek velünk, beszélgettünk, borozgattunk.
Távozáskor az italfogyasztást is a ház számlájára írták. (Megjegyzendő ez is, a hátsó szándékot feltételezők gyanújának eloszlatása végett- miszerint azért lettünk megvendégelve, hogy mellé jó sokat igyunk..) Ha jó emberek vesznek körül, nem vagyok olyan borúlátó.
Igen még van ilyen.
Szerettünk itt élni - csak nem tudunk tovább.

2009. március 19., csütörtök

Csupi focizni ment...

... történt ugyanis, hogy nagylányunk barátja itt aluszkált nálunk, reggel pediglen indult meccsre (játékosként).
Edzőcucc bekészítve a sporttáskába, csak egy tiszta törölközőért szaladt be a gardróbba. Ez a pár másodperc bőviben elég volt Csupi(karthauzifélfülübefogatdottházikényelmes)macskának arra, hogy belemásszon a sporttasiba*... D. bedobta a türit a táska tetejére, behúzta a zippzárat, és elindult.
Mi a nagylánnyal itt a nappaliban dumáltunk, egyszer csak nyílik az ajtó, és valaki behajította rajta a macskát...még néztünk is egymásra furán; azt hittük, valamelyik kedves szomszéd volt.
Este tudtuk meg, hogy D. az utca végéig cipelte a jószágot, csak mikor az elégedetlenségének adott hangot, vette észre, hogy valaki van az adidasban.
Az egész olyan Mézgacsaládos,...én tegnap óta ezen röhögök....



*Egyszer fél napra bezártuk a gardróbszekrénybe is, de megtaláltuk már pl. dobozban, bevásárlókosárban, konyhaszekrényben, de volt, hogy a cipősszekrény tetején aludt a sötétben, vendégek jöttek, és mindenki rápakolta a kabátját - ő meg békésen durmolt tovább 10 kabát alatt.
Freudilag azt mondanám, erős ingerek érhették az anyaméhben, és vágyik oda vissza...

Szottyos nosztalgia

    Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...