A következő címkéjű bejegyzések mutatása: demencia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: demencia. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 6., hétfő

Háziállat update 1

A kutya hetente kinyír két teniszlabdát az egyfontosból, bár egy Beckerrel ellenne egy-két hétig is.  A bot és az ajtó szélességi különbözeteit még nem tudja számolni, és egyszer belekeveredett a tujába úgy, hogy ketten szedtük ki belőle. A halas macskakaját eszi inkább mint bármelyik kutyásat. Folyton láb alatt van, fül - és fejbúbfestést kapott a ház mellé, mert folyton beleszagolt a festékesvödörbe. Imádom.

Van továbbá egy újonnan érkezett házimadarunk is. Történt ugyanis, hogy a férjnek feltűnt, hogy állandóan madárszaros a bal oldali visszapillantó a kocsin. Már hetek óta gondolkozott, mikor egyszer a nappaliból kinézve kiszúrta az okot. Kikurjantott a konyhába nekem " gyereide vazze ilyet még nem láttál... egy ilyen verébforma keménykedik saját magával az autó tükrében, mindeközben izgalmában telibe fosik mindent, hát esküszömnemhiszemel..." Pedig tényleg. A madár visszajáró vendég volt, naponta többször is megfigyeltük, (a megfigyelés erős szó, konkrétan az egész család az ablakban röhögött), ahogy ez a szegény mindenáron el akarja zavarni azt a másik madarat a környékről. Most behajtott tükrökkel áll az autó, meglátjuk mit lép a madár (a gyerekek sajnálják) reméljük elhiszi magáról, hogy ő volt a keményebb, és nem szúrja ki, hogy az ellenség csak átköltözött a tolatótükörbe, mert azt nem lehet behajtani.

2012. augusztus 14., kedd

Szössz

...avagy a magyar citrom mindenfelé elgurul (ahogy az a bizonyos gyógyszer is)...

Ülünk az étteremben a gyerekekkel, beszélgetünk:

- Képzeljétek, hogy egy srác beszólt nekem ma a Honfoglalón... -veszi át a szót a legkissebb.
- Tényleg, és mit szólt be?
- ...hát kérdezte tőlem, honnan vagyok? Mondtam neki Angliából.../na ebből már sejtettünk valamit/
- és?
- ...azt mondta, hogy áruló vagyok, és hogy tisztelnem kéne a hazámat, meg valami FITNESsZ-t...



Egy kicsit most nem megyünk az olcókínaiba.
Nem viselkedtünk meggyőzően normális családként...én konkrétan kiköptem a tányérra az ananászost, és kishíjján lélegeztetni kellett a férjemet.

2011. október 22., szombat

Édes álmok jönnek...

Bali és én az éj sötétjének védelmében egy raktáráruházba törtünk be.
Nem ám olyan szokványosba, hanem itt ebben a raktárban a készre csinált jogosítványokat és METRO mágneskártyákat tartották hét lakat alatt. Az első varázslatra nyílott, a második kulccsal, a harmadik símogatásra, a negyedikre rá kellett kiabálni, sajnos a többire nem emlékszem.
Hármat - hármat felkaptunk az igazolványokból, és futottunk az első bokorig, ahol is leegyeztettük, hogy melyik kártyán ill. jogosítványon hasonlít  a legjobban a kép a Balira.
Kiválasztottuk a megfelelőt, és elindultunk két baráti párossal (Kláriékkal és Alízékkal) természetesen autóval a METRO-ba vásárolni.
Vásárlás közben hatalmas nyerőautomatára akadtunk, ami azonban óriási magas volt, így csak székeket egymásra téve tudott egyetlen ember felmászni és nyerőautomatázni. A szerencsés kiválasztott én lettem (a tériszonyommal hehh) a többiek alul fogták a székeket.
A nyeremény egy kijelzőn realizálódott, minél több aranyat tudtam kézzel lesöpörni a játékgép üvegkalickájából, annál magasabbra ment az összeg.
A végén 9 millió angol fontocskával lettünk gazdagabbak - a székek tartásáért a két párnak kiosztottunk két-két milkát, mi felmarkoltuk a maradék ötöt és elintultunk házat nézni.
A bőség zavara, és a sokrétű ízlésünk miatt egyből vettünk egy tiroli hegyiházat, egy mediterrán vityillót és egy trópusi pálmafásos tengerpartosat.
Adódott ekkor az a probléma, hogy a házak túl messze vannak egymástól, így a hegyit hegyestűl, meg a mediterránt fikuszostúl berámoltuk egy-egy zsákba, és gyalog levittük a tengerpartra.




Egyetlen éjszaka alatt több problémát is megoldottam.
Pedig nem is vagyunk ilyen anyagiasak.



2011. június 15., szerda

Az én idealista világom

Mindig sokat gondolkoztam azon, hogy egyes emberek honnan formálnak maguknak jogot arra, hogy bántsák egy társukat. A politikai hovatartozás címén erősödött fel főként ez most Magyarországon, de nem ennek apropóján jutott ez eszembe, bár kétségtelenül ez az, ami most a legerősebb indulatokat váltja ki, hanem azért, mert a Szily Nóra interjúkat nézegettem a minap.
Szily Nórát én személy szerint nagyon kedvelem, és meggyőződésem, hogy mikor az RTL fénykorában annak idején a Reggeli c. műsort vezette néhányadmagával (Balázsy Pannával, Alföldi Róberttel, Stohl Andrással) akkoriban színvonalat vitt, az amúgy nem színvonalas kereskedelmi tévézésbe. Stohl-t már akkor sem nagyon szerettem, nagyarcúnak tartottam, bár néhai színészi teljesítményében nem találhattam kifogást - de ez egy másik tészta.
Szily Nóra egy nagyon intelligens, jó kommunikációjú nő, aki nagyon jól kérdez, nagyon jó beszélgetésvezető - és én ezt akkor érzem igazán, ha az adott alanynak éppen azokat a kérdéseket teszi fel amik engem is foglalkoztatnának. A Reflektor tévén nagyon szerettem a műsorát, bár nem volt szerencsém az összes riportját megnézni - egyrészt mert nagyon kevés tévét nézek - pontosan az igényes műsorok hiánya miatt, másrészt meg ugye négy gyerek, meló, suli mellett a maradék időmet nem igazán tévézéssel töltöttem. Ezért örültem, hogy megtaláltam a riportokat az interneten - mert engem érdekelnek azok emberek, mindegy, hogy színész, énekes, táncos, orvos, pszichologus, akiket ő meghívott, és érdekesnek talált .
Érdekelnek az emberek tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai, vallási, kori, vagy nemi csoportba tartoznak, vagy hogy mitől valakik ők, mitől híresek, vagy mitől gondoljuk mi emberek, hogy éppen rájuk lennénk kíváncsiak. Ezt most ezzel a műsorral kapcsolatban értem, nem a hétköznapi életben, ahol szintén érdekelnek az emberek, csak sajnos kevés alkalommal találok olyanokat, akiket tényleg fel akarnék fedezni - és ez lehet az én hibám is. Meggyőződésem: valaki, világnézetére tekintet nélkül, akár még ha az ellentétes is az enyémmel, lehet érdekes ember, lehetnek nagyon jó gondolatai, lehet intelligens, jó beszélgetőtárs. Az, hogy mi vezette őt addig, hogy éppen nem egy véleményen van velem, vagy másokkal, az ő életének, életútjának az eredménye. Őt olyan befolyások, környezeti tényezők érték, olyan emberek között fordult meg, olyan a neveltetése stb.
Nem azt akarom mondani, hogy nem kellene megpróbálni egyik oldalnak meggyőznie a másikat, hiszen azért vagyunk emberek, hogy kulturált vitában megosszuk környezetünket, hogy érveljünk, hogy a véleményünk különbözőségét tényekkel támasszuk alá, hogy megharcoljunk az igazunkért adott esetben.
De ezt véleményem szerint nem azon a módon kell megtenni, hogy "A lámpavasról fogsz lógni, te mocskos zsidó!"
Van véleményem a cigányokról, a zsidókról, a feketékről, a melegekről. Ha intelligens vitában tudom ezeket a nézeteimet kibontani, arra hajlandó vagyok.
És igen - ne menjen a napra aki nem akar leégni - szól a régi mondás, de valahol azért meg kellene húzni az erkölcsi határokat.
Például van olyan ember akit rühellek én is,  - azért ami, aki - nem is tudom ki ő tulajdonképpen, és miért is lett ő az, de főként mert iszonyatosan buta, primitív személyiség, emellett meglehetősen infantilis és idegesítő is. Kerülöm azon helyzeteket amikor kitehetem magam mondjuk a szereplésének, vagy a megjelenésének. Az emberek egy csoportja viszont kimondottan keresi az olyan helyzeteket ahol konfliktust, indulatot, agresszivitást gerjeszthet. Nyilván ezzel egy közszereplőnek tisztában kellett lennie, amikor ezt a kabátot felvette. De az ő édesanyja, édesapja, gyerekei, testvére, felesége azok az emberek, akiknek vajmi kevés közük van az egészhez miért kell, hogy elviseljék, hogy elhallgassák, és magukban rendbe kell tegyék ezeket a dolgokat. Miért kell egy gyereknek (akár Gyurcsány gyerekei, akár Kiszeltündéé, vagy bárkié) megszoknia azt, hogy a szüleit nap mint nap halálos fenyegetések, mocskos árulózások és ehhez hasonlók érik.
Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy ez a fajta hozzáálás egy szűk unintelligens néprétegre jellemző, de sajnos nem így van. Sok  fórumon ennek az ellenkezője igazolódik, és ki is lóg a lóláb, hogy magukat értelmesnek gondoló - és a szókincs, a megfogalmazás tekintetében igazolhatóan értelmesebb - emberek olyan módokon hangoztatják a véleményüket, ami felháborít.
És még egy dolog a végére. Soha nem fogom megérteni azokat sem, akik pedig éppen ellenkezőleg viselkednek: pl. azért nem néznek meg mondjuk egy Heti Hetest, vagy nem mennek el egy adott színházi előadásra - hogy ne  csak a tévénél maradjunk, mert az baloldali, vagy jobboldali értékeket, érzületeket közvetít, vagy inkább csak ezt gondolják bele ők.
Ha nem ismerem a másik oldalt, akkor honnét tudhatom, hogy az a rosszabb, honnan tudhatom, hogy nincsen abban értelmes amit mondanak, és honnan venném az érveimet a szembehelyezkedéshez? Vagy netalán azért teszik ők ezt, mert félnek attól a felismeréstől, hogy éppen olyan emberek vannak a másik csapatban is, mint ők maguk? Olyanok, akik okosak és buták, bukdácsolnak és határozottak, vagy levessel etetik a nagypapát és szülői értekezletre járnak. Ezt kellene fejben tartani mindenkinek!

Értem én, hogy indulat, értem én hogy harag - zsidóval, cigánnyal, médiaszereplővel, politikussal szemben. De akkor sem értem.

2010. december 6., hétfő

Ejszakai melo

Fiam szuletett az ejjel, (lezavartam a kilenc honapot egy ejszaka alatt) Balazs lett a neve. Sajnos nem tudtam sokaig vele lenni, mert Tudjukki elrabolta,  es az o testeben akart visszaterni, hogy rombolhasson es pusztithasson, oldokolhessen tovabb.

Sokadmagammal Voldemortot uldoztem fel ejszaka egy alagutban, (vagy banyaban) repkedve, majd gerendakhoz kotozott kotelgubanc-csapdat allitva neki megfogtuk, (mikozben a Dementorok majdnem megettek minket,) es a varos alatti csatornahalozatba zartuk be. Most is ott van. (Mondjuk nem tudom mit szolna a Council a tudna.)
Bazsikat megtalaltuk egy oriasi pottyos gomba alatt, es megmentettuk. (Alice csodaorszagban effekt - nem tudom...idekeveredhetett valahogy.)

A repkedes utan a buszmegalloban szepen megvartuk a torbayi 12-est, es hazajottunk. (Azt mar nem is kell mondanom ugye, hogy a sofornel az ablakban rasztafrizuras, zsugoritott benszulottkoponyak beszelgettek.)

A kovetkeztetes helyes: Alvas elott Spagetti Bolognese jol bevacsoralasa kozben - csaladilag - Harry legujabb kalandjait kovettuk nyomon ujra. 

Azert arra kivancsi lennek, minthogy hiszek az almok kifejezoerejeben, valamint abban, hogy valamifele tudatalatti jelentessel birnak, akkor ebbol mit fogok levonni hosszas gondolkodas utan. Eredmeny meg nincsen.

2010. június 20., vasárnap

A fekete lyukakról

Az van, hogy kisbagós vagyok...az azt jelenti, hogy napközben szinte egyáltalán nem gyújtok rá, csak esténként egy-két szálat, amikor nagyobb társaságban vagyok (mostanság ritkán esik meg), akkor kicsit többet ropizok el.
Kérdezhetné bárki: akkor meg minek? Hát mert csak... még az akarat is hiányzott belőlem eddig, hogy erről lemondjak.

Elgondolkodtató problémát okoznak viszont az öngyújtók mostanában...azaz inkább ezek hiánya.
Meggyőződésem, hogy mikro- és makrokörnyezetünkben fekete lyukak (azaz: extrém gravitációval bíró anyagsűrűsödések, melyek még a fényt sem engedik ki magukból, s ezért úgymond "láthatatlanok" feketék - ezért is a találó elnevezés.) vannak. Az én fekete lyukam (nem röhög) előszeretettel nyeli el az öngyújtókat, néhány más, egyéb rendeltetéssel bíró tárggyal egyetemben, mint pl. fél pár zoknik, kulcs, de kétségtelen, hogy a tűzszerszámok iránt tanúsít a legnagyobb érdeklődést.

Heti 1 öngyújtót veszek minimum, az évente 52 db ugyebár. Hozzáadva ennek úgy mondjuk 40 %-át (mert van, hogy egy héten kettő is beugrik a lyukba) az úgy 70 évente. Átlag 200 forinttal számolva az 14 000 Ft /év - és játssza ezt már a lyukam 10 éve!!!

Nehezen tudom másképpen megmagyarázni ezt a természetfeletti dolgot (pl. öngyújtómanó?) és azt sem tudom elképzelni, hogy van a lakásunknak egy olyan pontja, ahol egy hatalmas kupac öngyújtó bújik meg észrevétlenül néhány száz félpár zokni társaságában.

2010. április 13., kedd

11 legextrémebb arc - és testkezelés

1. Feszültségcsökkentő kígyók.
Hogy nem mérgesek azt kétlem, naná, hogy mérgesek: nem kérdezte őket senki, akarnak e döglött pénzeszsákokon tekergőzni. 


2. Tea-vörösbor és szakéfürdő (sörfürdő)
Előnyei: nem látszik a pisi, nem látszik a hurka, nem látszik kinek hol a mije...,
Hátrányai: közúti ellenőrzés - enyhe borpára a kocsiban (mondhatod, hogy nem ittá, lehúzod az ablakot és bezöldül a szonda), csak piros türcsit lehet vinni, orrba költöző muslicák.


3. Csokoládé-wellness
Hát nem tudom...nuniba belemegy...én nem akarnám...

4. Aranyos arckezelés:
Ha én leszek aranyos, kérem!  ( A lehúzott maszkot haza lehet vinni?)




5. Gésa arckezelés
Már látom is a szalagcímeket:
TÖBBTÍZEZER DOLLÁRNYI HAMISÍTOTT FÜLEMÜLESZART FOGLALTAK LE NEW YORKBAN (a szépészeti pakolásokhoz használatos anyag elemzése után kiderült, hogy az közönséges tevetrágya).

Egyébként Viktoria Beckhamnek ráférne több is az arcára.

6. Bikasperma hajra: ( úgy hangzik mint valami drukkolóvers a fogantatásért)
A hajnak lehet, hogy Viagra (így hirdetik), de a bikának lohasztó!
(..és hogy veszik rá a bikát, hogy  a hajamra élvezzen?)

7. Kaktuszmasszázs
Tüske nélküli kaktusz. Illúzióromboló.

8. Luxus fenékkezelés
Tehát: amennyiben barnaseggű, szikrázó orbitfingú nő grasszézik a beachen, barátnők rögvest összesúghatnak...

9. Kaviáros testkezelés
Nem sértődhet senki: halszagú pinák... illetve új értelmet nyer a "lexebb nő a halpiacon" örökzöld.


10. Nedves szénafürdő.
Szalmaözvegyeknek és allergiásoknak ellenjavallt.


11. Valamelyik duplán számít...szerintem a bikatej.

2009. április 10., péntek

Szottyos nosztalgia

    Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...