Tök béna vagyok a blogszerkesztéshez, (ezért csak a sablonból és a megadott hátterekből tudok választani).

13 fok van és december, a tavaszmezős hátteret mégsem rakhatom ki (még), de eljön az időjárás még ahhoz is.

Hát az csak nem?

én:               ....ide figyelj kislányom!
gyerekarcú: .... jaj anya nee, most megint jön a LITVÁNIA?

(..és akkor nevelj komolyan)

Kicsit nosztalgiáztam...

...az első kép 2003-ban készült, abban az évben amikor a legkisebb ovis lett. Az oviban csinálták, Karácsonykor, mindig jött egy aranyos gügyögős bácsi fényképezni.(akin a gyerekeim egyöntetűen jókat derültek).
A mostanit a három gráciáról én csináltam, a nagylányunkat (még otthon egyetemista) az egyetemi laborban kapta le egy osztálytársa. Diploma után végre jön utánunk a barátjával együtt, úgyhogy jövő Karácsonykor már megint együtt lesznek, leszünk.
Már alig várjuk.

Nem vagyok én bónamárta

Ködös albion továbbra sem áll, csak egyszer láttam ködöt. Szeszélyes időjárás sem áll - vagy esik, vagy nem, de inkább nem - és azt is csak ilyen párás, permetezős vacakkal.
Elkélne már egy jó kis fakicsavarós vihar, villámcsattogással, dörgéssel, amit jó nézni a teraszról -
na az a szeszélyes.

Érdekes szaga van olyankor a levegőnek.
Benne van abban a fáradt este, a fonnyadt levelek, a felvert por, az eső, nehéz párás meleg, meg a szomszéd néni lángosa.
 

...mennyi minden lehettem volna... (mondjuk nem tűzoltó és katona, a suba sem vonzott sose)

Öregszem?