A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 20., vasárnap

Táskás történet

Újraindult a számláló megint...
Elkezdődött a suli, már ahol, mert a RENDKÍVÜLI hideg miatt (2 fok) pl. a nagylány college-ében épp a fél osztály nem ment már első héten, a Nóri azt se tudta, hogy röhögjön (rajtuk), vagy sírjon, (hogy ő meg minek ment el).
Az én szabadságom már ugye karácsony előtt véget ért, ami a szilvesztert illeti, kilenckor megkoccintottam az ír krémlikőrös poharamat a férjemével, aztán behúztam a szemhéjamat. Hol aludtam,  hol nem ugyan a sok durrogástól, de azért viszonylag jó állapotban mentem reggel dolgozni.
Nagylányunknak sikerült berúgásszerű érzésbe hoznia magát - staff buli a szállodában - első alkalommal történt, ezen ugye túl kell lenni.
A hibás természetesen én voltam, amiért nem mondtam neki, hogy nem szabad össze-vissza inni mindent. Közöltem vele, hogy nekem se mondta senki 16,5 évesen, hogy ne igyak meg egyedül másfél liter almabort - aztán még az almára se nagyon néztem rá egy évig.
További különbség kettőnk között, hogy amíg én a virágtartókat hánytam tele a buszmegállótól hazáig, ő ugyanezt a kistáskájával művelte.
Sírni kéne, lehetne rajta (bár azért csináltunk neki bűntudatot rendesen), de mi nagyon röhögtünk, mert a családunkban rég közszájon forognak az írta Laár András versek (a könyvet is rongyosra idéztük) , és vizuálisan is (majdnem) megerősítést kapott az egyik ilyen - nevezetesen a Kis trottyos táskámba című, amit amúgy is állandóan kér a férjem, hogy szavaljam el, mert imádja ahogy mondom.
(Meg még azt is szokta kérni, hogy parodizáljam gergőt a kisfalunkból, aki úgy beszélt, mint a Forest Gump-ban BB, hogy a szájába beesett az eső - hát videot azért nem rakok fel erről (sem)).

Kis trottyos táskám - Írta Laár András verse
Kis trottyos táskámba
ne kakiljon senki!
Nem arra való az, 
majd onnak hogy szedem ki?
Hogyan pucolom majd meg
a kis trottyos táskám,
ha még rá is hányok 
a csúnya kaki láttán?

Najah, szóval ez is megvolt.

A férjnek is elég sok maszek melója összejött decemberben, így most január elején képződött egy biztos, de alig látható tartalék a számlán. Ahhoz kevés volt, hogy nagy dolgokat tervezzünk vele, de ahhoz elég, hogy egy kicsit feljavítsuk a cipő és ruhaállományt.
 Sikerült jól lehúznom szegényt két kihagyhatatlan partirucival az EVANS-ben - féláron, valamint szerelembe estem egy lakkbőr bakkanccsal. Azért akadt egy jó kis bőrcipellő a Balikámnak is, meg egy két új nadrág. A gyerekeknek is lábbeli, harisnya hegyek, valamint hülye szőrsapkák, jegesmedve, pingvin, mosómedve kivitelben - idióta angol divat  .
Mire a bankszámlánk teljesen kiszáradt, én lázasan kutattam valami jókis olcsó partitáska után az ebay-en, mert mondanom sem kell, hogy a városban semmi ízlésemnek megfelelőt nem találtam, a pótszilveszteri (hmmm az automata javítás gótszilveszterit ajánl - az milyen lehet? ) staffparty-ra, és akkor megtaláltam álmaim táskáját.
Seholmáshol nem volt ilyen, ebből is csak egy nem olcsó darab árválkodott, valahol washington - állam - kisvároskájának - kisboltcsücskében, és arra várt, hogy betegyék egy dobozba, és ideérkezzen az én karjaimba. Éppen olyan lázadó, csipkéslelkű, szegecselt szívű embernek való mint én.


A férjem kiábrándított viszont, hogy ezen a héten csak sütiért dolgozott (szó szerint értve, a helyi magyarok egy része sütigyárban dolgozik), sütiért pedig nem lehet az ebay-en vásárolni, úgyhogy sanyi...
Azért unszolásomra benézett a neten a Lloyds-ba, mert hátha valami kismanó...
...a kismanó idén az adóhivatal volt (tavaly az önkormányzat), kisebb vagyonka érkezett tőlük tegnap délután.

Balikám "én már semmit nem értek" motyogással az orra alatt, (meg fura gyanakvó pillantásokkal felém) megvette nekem A Táskát, majd azt mondta: azt ugye tudod, hogy te a középkorban már rég a máglya tetejéről nézelődnél ?

2011. február 9., szerda

...továbbgondolva

Mindíg azt gondoltam, a tárgyi dolgok közül a könyvek a legfontosabbak az életemben, mert amikor olvasok, tényleg látom a tájakat, az embereket, előttem játszódnak le az események,  így jártam már földrajzilag meghatározható helyeken, Japánban, Kínában, Egyiptomban, részese lehettem a történelemnek akár a viktoriánus korról, keresztes hadjáratokról, vagy a fáraók koráról legyen szó.  Így jártam már ismeretlen helyeken, az űrben, más bolygókon, más galaxisokban, idegen lényekkel találkozhattam, sőt úgy ahogyan a múltba, a jövőbe is belenézhettem. Érdekes szemszögből láthattam a világot például akkor, amikor egy réges régen megírt könyv a jövőt próbálta feltérképezni, azt a jövőt, ami a mi számunkra mégis egy rég elmúlt időt jelent.
Azt gondolom írónak sokkal nehezebb lenni, mint ahogy eddig gondoltam, hiszen nem csak tájakról, eseményekről kell hogy hiteles legyen, titokban, talán a sorok között kell tudni átadni a lehető legtöbbet, hogy az, aki olvassa, szinte érezze az illatokat, a szelet, vagy lássa a szereplőket az utolsó szakállcsücsökig, mert ha egy pillanatra elvész az érdeklődés, akkor elvész a varázs is.
Nem tudom, hogy fogok e valaha az angol nyelvű irodalom olyan fokú olvasójává válni, hogy ugyanúgy, vagy legalább megközelítőleg annyira élvezhessem, mint a magyart.
Remélem, hogy igen (bár ez most még nagyon távolinak tűnik).

2008. november 11., kedd

Szabó Magda: Ki hol lakik?

Reggel az autóban a Kapitány CD-t cserélt, és kicsit mellényúlt. (Az egyszem autónk az utóbbi heteket ismét szerelőnél töltötte, kicsit összekeverednek benne ilyenkor a dolgok.) A hangszóróból egyszer csak a Házasodik a szúnyog c. dalocska szólalt meg. A gyerekeink már kinőttek az óvodáskorból, a lemez azóta is ott bújt meg a többi közt. A Vizipókot meg a Mézga Gézát már harsogták, még a NAGY és KOMOLY legidősebb testvér is kivette a füléből a Greendayt (a döbbenettől).
Délután az Alexandrát böngésztem, azon gondolkodván, hogy a negyvenezer forintra rúgó virtuális könyvespolcomról melyik kettő legyen az, amit meg tudok venni ebben a hónapban, mikor ráakadtam erre gyöngyszemre az előrendelhető ajánlatok között.
Este boldogan újságoltam a családnak a felfedezésemet...
A vacsoraasztalnál összehoztuk a verset. Szép sorban mindenkinek eszébe jutottak a régi estéken elmesélt verssorok, sőt utána még a Cinege Cipőjével, és a Három nyulakkal is megbirkóztunk!
A lelkem sírt, de rém büszke voltam.

Meleg szívvel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek. Nagyon rég jelent meg utoljára, ideje, hogy újra kívülről fújják a gyerekek.

Szottyos nosztalgia

    Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...