...kiegeszites

Bar az alant levo felsorolas a teljesseg igenyevel tortent (ami a maroknyi megmaradt csapatot illeti), meg meg kell emlitenem egy regiuj ismerost, aki mindvegig batoritott, es szoritott ertunk Angliabol,  (cserebe en is szurkoltam nekik) valamint egy sosemlatott megis nagyon regi, kedves ismerost Kanadabol.

Citrom

Jellemrajzot lehet felallitani arrol, hogy az ember egy helyet elhagyva kinek, kiknek hianyzik leginkabb. Nagyon fura dolgokat produkal ilyenkor az elet, es mint ilyen, fura mod nem illeszkedik az elkepzeleseinkkel, legalabbis csak nagyon kis reszben.
Persze probaltam nem altatni magam, gondolatban lejatszottam mar, hogy nyilvan nem minden szoros, vagy annak velt emberi kapcsolatom fogja kiallni az ido es a tavolsag probajat, de - es sajnos itt a "de" - legmeredekebb almaimban nem gondoltam, hogy eppen NEM azok az emberek fognak kapcsolatban maradni velunk, akikre szamitottam, szamitottunk.
Termeszetesen a csalad ezen elemzesbol kimarad, hiszen a csaladi koteleket szeretetbol (vagy rosszabb esetben kotelessegbol) az emberek nagy resze ugye apolja.
Minden egyeb kapcsolatomban, vagy a ferjemmel kozos ismeretsegek, baratok tekinteteben fura dolgokat hozott az utobbi ket honap.
Igyekeztem volna magamban valamifele szabalyszeruseget felallitani (iskolazottsag, kulturaltsag, ismerettseg foka, ill. ideje, stb. /a satobbit en mindig akkor irom mikor mas nem jut eszembe/), de minden ilyeniranyu torekvesem megbukott. Egyszeruen elkepedtem, hogy pont azok, akikkel napi kapcsolatban alltam, akar hosszu evekig, ilyen hirtelen es ilyen intenziven nem vesznek tudomast rolam, rolunk.
Az elso gogos duh utan vettem a faradsagot, es kedves hangu, szep hosszu beszamolot irtam, abbol indultam ki, hogy valoszinuleg azt varjak, hogy en irjak eloszor, hogy jelentkezzek, hiszen en voltam az, aki a hatam mogott hagytam oket (is). Termeszetesen a levelemben az o hogyletuk irant is erdeklodve, es becsulettel mondom, hogy ez tenyleg erdekelt (volna).
Tiszta lelkiismeretem megorzese vegett mindenkinek egyenkent, szemelyes hangnemben irott levelet kuldtem, na jo nem egeszen mindenkinek, csak annak a kemeny magnak, akik elutazasunk elott biztositottak rola, hogy kapcsolatban maradunk, mert ez nekik fontos, mint ahogyan en is az vagyok az eletukben, akik biztositottak szeretetukrol, es a bucsu pillanataban a meghatottsagtol meg sirtunk is egyutt egy kicsit.
Itt vannak velem az emlekek, amelyeket utravaloul kaptam, amelyekre en a targyak szerelmese nosztalgiaval tekintettem eddig, ugy, mint a tavolban maradt baratok zalogara, hogy a kapcsolatunk megmarad.
Mondom megegyszer, probalom racionalisan nezni a dolgokat, en, a szanalmas erzelgos osztonleny, de azert ez  a nema csend, ez a valasznelkuliseg, ez a semmi, ez azert meglepett. A levelek valaszolatlanul maradtak. Eltelt az elso het, majd a masodik, el a honap is. Egy ideig nagyon vartam, aztan mar kevesbe. Mostmar nem varok, es levelet sem fogok irni.
Ha masert nem is, vartam azert, mert (ahogyan szamitottam is erre) kicsit maganyos az ember lanya eleinte (ferj, gyerekek persze, de azert egyedul vagyunk, igy egyutt is).
Maradt a maroknyi (kismaroknyi) ember, akik torodnek velunk, meglepo modon egy-ket kivetellel tenyleg nem is azok akikre szamitottunk, akiket erdekel a sorsunk (es ez adja a nagyobb sulyt  a latban! ), de azert  a keseru szajiz megmarad.
Nemmellesleg koszonjuk Leonak, Dimitrinek es Evelinnek, Lalanak, Klarieknak, Gergoeknek, Adrianeknak hogy torodnek velunk, meg persze a csaladnak.
Erdekes kis fordulatokat hozott magaval ez a mi nagy fordulatunk, orizzuk meleg szeretettel gondolva rajuk a kis kepet, a kulcstartot, az egyfontost...csak azt nem tudom, mi legyen a plusscicaval, a fenykeppel keretben, a mittomenmilyen szerencsekovel meg a tobbivel...
Sajnos mar csak egy lenezo mosoly kisereteben tudok rajuk nezni, igaz, hogy kicsit meg olyan is, mintha citromba harapnek.

Gyokerek eresztese

Jo kis hetek vannak mogottunk.  Kepek folyamatosan frissulve ITT!

Nagyon sokat maszkaltunk, korulneztunk a varosban, a helyi tengerpartokon, inteztunk ugyeket.
Itthon most meg kicsit unalmas neha a gyerekeknek, (mar az osszes DVD-t kivegeztek negyszer, kartyaban mar nincs olyan jatek, amit nem untunk halalra, a szamitogepen meg mar az osszes jatek kiporgetve, es mindez ugy, hogy napkozben csak delelotti orakban vagyunk itthon, a tobbi idot setaval, tengerpartozassal toltjuk.
Kezdetben be voltak kicsit tojva, de mostanra mar ok is varjak az iskolat, fokent azok utan, hogy meg is neztek, hova fognak jarni szerencses esetben.
Az iskolaban meg nem tudtunk intezni semmit, mert itt a szunet tenyleg szunet, a kapun lakat van, a telefont nem veszik fel. Jovo heten viszont mar kezdodik a suli, ugyhogy mostmar lassan lennie kell ott valakinek.
A csaladorvostol hoztunk bejelentot, kis is toltottuk, ughogy az sinen van. Csaladi potlekot meg nem kaptunk, varakozo allasponton vagyunk, elvileg mar nem kernek semmilyen papirt, legalabbis azt irtak, hogy csak a hatarozathozatalra kell varni.
Fontos projektek amik meg visszavannak, az en Europass bizimre var anyam otthon (az egyetem nem kapkodja el a dolgot), aztan itteni intezese az NMC regisztracionak, majd munkakaereses.
Lakasilag a gyerekeknek kell meg agy, ezert is varjuk a penzeket nagyon, szegenyeknek minden reggelre leereszt a gumiagyuk. Korulneztunk a hasznalt butorosnal (van egy bazi nagy Newton Abbot-ban, telleg oriasi), nagyon jo aron be tudnank rendezni a lanyok szobajat.
Volt nap, hogy csak szenya volt itthon, meg a mosast is be kell osztani, de azert megvagyunk. Szeptember vegere rendezodik az anyagi oldal is, aztan mar csak elore.

A gyerekeim amugy eszmeletlenul jol viselkednek, talpraesettek, nem hisztiznek, zokszo nelkul vettek tudomasul, ha csak szendvics volt itthon, vagy ha nem vettunk fagyit, nem ultunk fel  hintara a vursliban, meg ilyenek.
Tudomasulvettek egy hang nelkul a bevasarloutcat (ami tinilanyokrol leven szo, nem kis dolog), igaz, osszeirtak, hogy melyik boltba fognak bemenni, ha az apjuk ujra rendszeresen folyositja a zsebpenzuket. Az Argos katalogust kivulrol tudjak, (1200 oldal gagyi,) bar ennek tobbszori atnezese az unatkozas szamlajara is irhato lenne...
Balikam lubickol, hogy ittvagyunk, mindent egyszerre akar megmutatni, es mesel-mesel egyfolytaban.
En is jol vagyok, talan ebben a cseppet sem taszito milioben sikerul megemesztenem az elmult 13 evunk kuzdelmeit a hetkoznapi elettel, csak a nagylanyom hianyzik nagyon, meg anyuek,(meg neha felnottember tarsasag), es nem utolso sorban Fani - aki kutya, de tulajdonsagai miatt szemunkben emberre nemesedett, de ora a nagylany vigyaz, o meg a nagylanyra. Mig ott voltunk, a ferjem hianyzott, itt meg akik ott maradtak. Ezeken kivul iszonyatos konyvelvonasi tuneteim vannak, nyalamat csorgatva a telefonkonyvvel szemezek, de eddig meg ellen tudtam allni neki.
Balikamat megbiztam, hogy szerezzen be nehany kotetet a munkatarsaktol, majd megbogaraszom valahogy, de mar nem birom olvasas nelkul.
Ket het mulva lesz rendes internet, akkor majd jobb lesz a kapcsolattartas.  ( Mert nalunk a mobilnet, wifis jel lopasa es nem lopasa stb. a NEM RENDES internet kategoriaba tartozik, es csak az amelyik kabelen erkezik a lakasba kaphat RENDES jelzot. (Eskuszom igy kellene reklamozni valamelyik ceg lecsaphatna ra - RENDES INTERNETRE van szuksege??? ... stb. stb... ezt mar talalja ki akinek van kedve meg RENDES netje.)

Ha a Vodafone mobilnetem is ugy akarja, akkor megszuletik az elso bejegyzesem Angliabol.
Az elso nehany het kempingezessel telt, mar ami a gumiagyat, es a huto nelkuli eletet jelenti. Mostanra mar van agyunk, hutonk, kanapenk, es kaptam olvasos fotelt, egy dvd lejatszos tv-t, hifit, fuggonyoket, tanyerokat, poharakat. Ezeket mind a vasarolando dolgok koze vettuk elso korben, de csak a hutot kellett venni, a tobbit mind a Bali kollegai dobtak ossze. A double bed epp tegnap este erkezett, Sam es Rob rogton ossze is pattintottak, ugyhogy ma reggel hatfajas nelkul ebredtunk.
Ezzekkel a segitsegekkel nem keves lovet tudtak nekunk megsporolni. (Azt is gondolom, hogy a nagyvarosi Anglia kicsit mas lehet, mint itt delen a kisvarosi baratsagos emberkek...) Kaptunk tovabba egy laptopot es egy netbookot kolcsonbe, valamint a netbookhoz mobilnet dugaszt is. Mostanra egeszen civilizalt benyomast kelt a lakas, bar a gyerekeknek meg kell agy, es lefoglaltunk egy etkezoasztalt is.
A berlemeny harom szobas egyenlore, szep, nagy, vilagos lakas, kiugros ablakokkal, amilyet szerettem volna. Teljesen szep helyen van, a suli amit kineztunk 5 perc tolunk, a Bali melohelye kocsival 5 perc, gyalog 20. A belvaros jo eros fel ora seta, a foutcan vegigmenve pedig a tengerre erunk.
A mult heten BBQ -ra is meg lettunk hivva, ahol nagyon jol ereztuk magunkat, meg a gyerekek is felengedtek hamar, bar ez nagyban koszonheto volt a veluk egykoru gyerekembereknek, illetve az x-box nemzetkozisegenek.
A varos ahol ezentul elni fogunk gyonyoru, nem lehet betelni vele.
Egeszen jol elboldogulok a nyelvvel (bar nem gondoltam, hogy angol es angol kozott ekkora kulonbsegek vannak), annak ellenere, hogy a ferjem mellett nehez szohoz jutni.
Mindent osszevetve egyenlore nem mennek vissza  :)  .

Búcsú

Életemben először búcsúzom el ilyen hosszú (végtelen és végleges) időre az otthontól, hogy másik otthont találjak magamnak, és a családomnak.
Először fogok repülőn ülni, idegen országban (ami remélem minél kevesebb ideig lesz idegen) lenni, élni, lélegezni be a más illatot, más álmot - talán egy jobbat  - álmodni.
Először fogom tudatosan elölről kezdeni az egészet, kicsit olyan ez mintha újra megszületne az ember.

Próbálom úgy venni ezt az egészet, hogy  most kezdődik az új, a jobb életünk.
A férjem olyan lelkes, olyan bizakodó, hogy az ő lelkesedése már ránk is átragadt. Biztos lesznek nehéz pillanatok (pl. néhány hét egy majdnem üres lakásban), de majd sokat mászkálok a gyerekekkel.
Internet a jövő hónapban, addig elbúcsúzom.
Szorítsatok....  :)

...na most van az, hogy a fejemre omlott az életem. Annyi minden van, amit meg kell csinálni, hogy bénultan ülök a fotelban, és ötletem sincs, minek kezdjek neki?
Temérdek cucc vár dobozolásra, dobozok feliratozásra.  Elhatározásom - miszerint erős szelekciónak vetem alá az életünket - sorra kudarcot vall, már többedszerre rámoltam át mindent magamban egy mormon morgáshoz hasonlító mondókát mormolva:  "mégse kell...mégis kell". Nem tudom, nem tudom, nem tudom...és elkap a hiszti, különben is ötven fok van és nem tudok gondolkodni.
Férj vasárnap este jön haza (?), a jövő héten vég nélküli ügyintézés következik.

A fejemben is káosz, a várakozásnak vége, de még nem tudtam eldönteni, hogy ez hozadéka, vagy deficitje ennek az évnek.

Esténként, mikor csend lesz, hallom a suttogást a fülemben  - csütörtökön repülünk.
Végső elkeseredésemben az alkoholhoz nyúltam, este bevágtam egy Topjoy + Finlandiát (adtam a májsejteknek mi??? :)  ) - na mivolt a Topjoy kupakjában???

"Ma kezdődik az életed hátralévő része!"   

(nem mondooood!)

A gyomromban egy citrom sírdogál, a torkomban gombóc...be vagyok majrézva na!!

A fekete lyukakról

Az van, hogy kisbagós vagyok...az azt jelenti, hogy napközben szinte egyáltalán nem gyújtok rá, csak esténként egy-két szálat, amikor nagyobb társaságban vagyok (mostanság ritkán esik meg), akkor kicsit többet ropizok el.
Kérdezhetné bárki: akkor meg minek? Hát mert csak... még az akarat is hiányzott belőlem eddig, hogy erről lemondjak.

Elgondolkodtató problémát okoznak viszont az öngyújtók mostanában...azaz inkább ezek hiánya.
Meggyőződésem, hogy mikro- és makrokörnyezetünkben fekete lyukak (azaz: extrém gravitációval bíró anyagsűrűsödések, melyek még a fényt sem engedik ki magukból, s ezért úgymond "láthatatlanok" feketék - ezért is a találó elnevezés.) vannak. Az én fekete lyukam (nem röhög) előszeretettel nyeli el az öngyújtókat, néhány más, egyéb rendeltetéssel bíró tárggyal egyetemben, mint pl. fél pár zoknik, kulcs, de kétségtelen, hogy a tűzszerszámok iránt tanúsít a legnagyobb érdeklődést.

Heti 1 öngyújtót veszek minimum, az évente 52 db ugyebár. Hozzáadva ennek úgy mondjuk 40 %-át (mert van, hogy egy héten kettő is beugrik a lyukba) az úgy 70 évente. Átlag 200 forinttal számolva az 14 000 Ft /év - és játssza ezt már a lyukam 10 éve!!!

Nehezen tudom másképpen megmagyarázni ezt a természetfeletti dolgot (pl. öngyújtómanó?) és azt sem tudom elképzelni, hogy van a lakásunknak egy olyan pontja, ahol egy hatalmas kupac öngyújtó bújik meg észrevétlenül néhány száz félpár zokni társaságában.