Örömmel és büszkeséggel tudatom, hogy elsőszülött gyermekünk kitűnőre diplomázott tegnap. (Azért most, mert előbb a nyelvvizsgáját csinálta meg.)
Előtte van még az IELTS és aztán jövő évben start az itteni szakra (Forensic Toxicology MSc) amit kinézett magának.

Hamarosan újra együtt lesz a család.
:D

Tami tegnap mesélt a suliról, mint ahogyan már annyiszor.
Nem jutott eszébe a vonalzó, csak angolul.
Kicsit megijedtem.

Eljött az az idő...

...
- Mi volt az ebéd? - kérdem a kisgimist
- Rósztid phóókii midaliön*.... (a legelittebb angol - minden akcentust nélkülöző kiejtéssel)
- :-o

:D


*(Roasted porky medalion - az Sertés szűzérmék sütve)

((Amúgy imádjuk ahogy mondja a water-t meg a smoky bacon -t , beszarás - vóótö, szmöuki békn . ))

Visszatérés a hétköznapok világába

Hát igen... jó gyorsan elmúlt a nyár.
Az augusztusi vendégeinkkel még gyorsabban repült el, észre sem vettük és már el is telt ez a pár hét.
Nagyon jól éreztük magunkat, azthiszem ők is, sok szép helyen mászkáltunk, az ezer és ezer ajándékbolt mintha csak anyunak lett volna kitalálva, a nemzeti park csak a nagy és okos biológuspalántára várt.   Dávid és a Zsófi már hazamenni sem nagyon akartak volna, de mostmár legalább tudják, hogy mi vár itt rájuk.
Mikor  búcsúzkodtunk a reptéri transzfer mozgólépcsője előtt, most éreztem először azt, hogy kicsit velük mennék. Azért, hogy tovább legyünk együtt. Hiányzik anyu teraszán-üldögélés, a "jókis" kávéja, az öcsém - mert ő most nem jött - a mislenyi temető, meg hát persze az a bolond, öreg kutyánk is.  Anyám jól ki is nevetett, hogy akárhányszor szóba kerül a kutya, én mindig elsírom magam. Hát anyám ezeket a dolgokat nem nagyon érti, azthiszem nem is fogja sosem.
(Ha minden igaz, és jól spórolunk, meg én is találok egy jó kis részmunkaidőst, akkor a tavaszi látogatásunk legpozitívabb hozománya az lesz, hogy végre elhozzuk magunkkal az ebet. Biztos vagyok benne, hogy Baksai MissMix kutyánknak tetszeni fog Anglia, és hamar megtanul angolul ugatni, hamarabb mint én rendesen beszélni.  Mindenesetre az angol cicák már nagyon várják.
Biztosan nem gondolta sosem, hogy idáig eljut, a nagy vizen túlra.)

A lányoknak ma kezdődött el az iskola, Tamara már napok óta teljesen be van ettől pörögve, már nagyon várja a "nagyok" suliját - az apja meg értetlenül nézi, mintha nem is rá ütött volna a gyerek ebben.

Tami egyenruhában

A Nóri még elkockult volna a gép előtt pár hétig - akár kenyéren és vizen - sőt ha nem szólnánk, észre sem venné, hogy besötétedik esténként, reggel meg kisüt a nap. Olívia szintén ment volna már bármerre, csak történjen valami, mert ő meg annyira utál unatkozni, hogy képes még boltosat, tanárnéniset játszani a Tamarával - bár a Tamara se kutya, mert még mindig egyedül is képes erre.
Az én gyerekeim bizonyos szempontból korán érő, bizonyos szempontból meg későn érő típusok, és én baromi boldog vagyok attól, hogy a tengerparton képesek ország-várost játszani, meg homokozni órákig.
Olyan jó lenne, ha még pár évig így maradna....
...ezen a gondolatmorzsán elindulva véletlenül odáig értem, hogy négy öt év távlatában nekünk már négy felnőtt lányunk lesz, ettől  megrémültem (már, hogy ennyire elment az idő) és gyorsan visszafordultam.



A nyáron a szülinapomra Balikámtól Kindle e-book olvasót kaptam, így mostmár a könyvek tömkelege is a rendelkezésemre áll. Soha nem gondoltam, hogy a könyvet bármi pótolni tudja, de ez a Kindle olvasó azért engem is szerelembe ejtett. Nem mondom, hogy a lapok illata, vagy a könyv fogása nem hiányzik belőle, de kétségtelenül vannak előnyös tulajdonságai, melyek miatt nekem is sikerült megbarátkozni vele.  Legelsősorban a képernyő működése, amely ugye e-ink technológiával működik, tehát semmiféle világítást nem használ, és ezáltal a szemnek is ugyanolyan hatású, mint a könyvlapok - amikor olvastam erről nem hittem, de tényleg olyan.
A legeslegeslegjobb pedig, hogy 7-800 db magyar nyelvű könyv, és több mint 4000 angol nyelvű áll rendelkezésemre bármikor, belőlük egy-egy mondatot, szövegrészt kijelölhetek és elmenthetem, jegyzetet készíthetek, fordítóprogram és szótár is rendelkezésre áll. Hangoskönyvet felolvas, mp3 -at is kezel, van fülhallgatócsatlakozója és kis hangszórója is, sőt, a könyvet is felolvassa, és kezeli a magyar karaktert.
Mivel az e-ink nem igényel a képernyő fennartásához, és világításhoz energiát, ezt csak a képernyő oldalankénti frissítésekor azaz lapozáskor használ, így napi szintű használatkor (mondjuk egy négy órás olvasással számolva) is több mint egy hétig bírja az aksi, ami meg amúgy 30 perc alatt fullra tölthető.  Egyszóval: imádom, és örülök, hogy a Kinle olvasók táborához csatlakoztam.

Néha még egy kicsit kényszerítenem kell magam, de egyre inkább próbálok angolul olvasni, bár még nem élvezem annyira, azért nagyon igyekszem. Ebben a hónapban próbálok részmunkaidős állást találni, úgy érzem egy állásinterjúra már képes vagyok normálisan, de azért iszonyatosan félek, mert én nem vagyok bátor, és ha csak erre gondolok, egyből akkora lesz a  gyomrom mint egy alma, sőt inkább egy megrágott csutka. Balikám rém türelmes, de én sem akarok már tovább visszaélni a vendégszeretetével... :D  , arról meg nem is beszélve, hogy valami szociális életet ki kell alakítanom, bár a mindenféle emberek annyira nem hiányoznak.
Lehet, hogy emberkerülő lettem?


Most, hogy üres a lakás egész nap a tévét hallgatom  - javítandó a beszédértést - és nagytakarítást csapok, a fürdő már ázik, a mosógép megy, ablakok nyitva és én kitárt karokkal várom azt a hosszú langyos őszt, amit itt úgy szeretek.

Ismét az angliai oktatásról, bizonyítványról és egyebekről

A gimis lányaink év végi bizonyítványára panasz nem lehet, egyedül angol nyelvből kaptak C-t, amire ugye szavunk sem lehet. Minden tantárgyból A, vagy B az osztályzat.
Nóri szeptembertől gitározni tanul, felvette az órarendjébe, Olivia hegedű és fuvola között vacillál, Tami úgy néz ki a zongora mellett döntött. Sok-sok praise point-juk lett év végére (dícséret pont), főként Oliviának, melyeket mindenféle plusz munkára, jó viselkedésre, kreativitásra, rátermettségre lehet kapni.

Tami befejezte a primary-t, szeptembertől a "nagyok" sulijába fog járni. Erről néhány szót írnék, azoknak akiket ez érdekel.
Az primary-ben kizárólag szöveges értékelést kaptunk, igaz, ezt teljesen testreszabottan és elég részletesen. Mindent összevetve Tami is nagyon nagyon szép teljesítményt nyújtott.
A lazább oktatásnak köszönhetően magatartási problémái is nagyon sokat javultak, (amiket én nem magatartási problémaként értékelnék, inkább azt mondanám, hogy a magyar oktatási rendszer nem igazán nyerte el a tetszését, illetve nem túl alkalmas az ilyen pörgős, energiától duzzadó gyereknek.)
Többször is meglepődtünk már az iskola ideje alatt, hogy egyszer csak milyen folyékonyan kezdett angolul beszélni, de ez év végére egészen elképesztően látványos lett, nem is győztünk csodálkozni.
Ő még aggódik néha, megjegyzem teljesen feleslegesen. A háziorvosnál jártunkkor is elhangzott : apa ugye fordítasz, ha nem értek valamit  - ehhez képest meg mi nem értettük a nagy részét annak, mit beszélget vagy  10 percig a dokival. Hát eléggé frusztráló érzés.
Az iskola végéből, és a hatodikosok búcsújából nem csinálnak olyan nagy faksznit mint otthon.
12 hatodikos "ballagott" el az iskolából (ugye kicsi mézeskalács iskola - összesen 69 gyerek tanul itt.)
Nagyon szép, egyszerű megemlékezés volt a Maria Magdaléna templomban*, ahol sokat énekeltek, majd minden diák kiment az igazgatóhoz, elmondta amit fontosnak tartott, vagy amire emlékezetes volt számára, a tanár pedig felolvasta, hogy a többiek mit tartottak róla fontosnak, vagy milyen vidám dologra emlékeznek vele kapcsolatban. Ez egy nagyon szép gesztus volt, és nagy vidámságot okozott.
Aztán ismét éneklés, kicsi Miatyánk a pappal, akit én nem néztem papnak abszolút, meg érdekes volt az ismert ima angolul. A legvégén az atya minden gyereknek kiosztotta az ajándék bibliáját, és néhány jó szóval elbúcsúztatta őket.
Nagyon aranyosak voltak, mert az utolsó két éneklés alatt már inkább sírtak mint énekeltek, még a fiúk is.
Összeszerkesztek egy kis videot a néhány képből, meg egy-két videoból amit csináltam, és nemsokára feltöltöm a galériánkba.

_______________________________________________________________________________

*A templommal kapcsolatban megemlítenék egy érdekességet, erről akartam is már korábban írni a karácsonyi műsor után, csak elmaradt. A bejárattól jobbra kis konyha, balra kanapék fotelek - kis nappaliszerű berendezés. Szóval ott lehet a pappal teázni, kávézni, beszélgetni. 
És még az angolokra mondják, hogy konzervatívok.

 

Így Tanulj Angolul Angliában

1. Legegyszerűbben ha munkát vállal, dolgozik, és van némi alap nyelvtudása, ez egy viszonylag tágabb kör, melyet két részre lehet elosztani. - Akik nyelvtanulás céljából jönnek ide dolgozni, mellesleg kis pénzt keresni, - és akik elsődlegesen pénzt jönnek keresni, nemmellesleg meg meg kell tanulniuk jobban angolul.
2. Kissé szűkíti a potenciális célszemélyek körét: csak nyelvtanulni jön. Szintén két csoport: szervezett cserediákos, diákközvetítős, ösztöndíjas stb. illetve gazdag szülők gyereke - középgyereke - egyetemistája.
Merthogy a nyelvtanulásnak itt is ára van, méghozzá eléggé borsos ára.
Úgy elgondoltam magamban, hogy itt angliában aki angolul akar tanulni, annak milyen tág lehetőségei lehetnek, hiszen itt ugye mindenki angolul beszél, és ezért túlkínálat van angolul beszélő emberekből - tehát - vontam le a következtetést - itt lehet a legolcsóbban angolul tanulni.
Na jól mellétrafáltam. ( Ami nem meglepő, aki ismer az tudja, hogy túl egyszerűnek látom én a dolgokat időnként.)
Hogy ez mennyire nem így van azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a három helyi nyelviskola egyike sem jött szóba nálam, pedig nem a magyar, hanem az itteni fizetésből indultunk ki.
 210 és 490 font / hét közötti árakon dolgoznak, igaz, ezért mindennapra szóló, intenzív tanfolyam jár, külön kommunikáció, olvasás, nyelvtan stb. kiscsoportos órákkal és vizsgával a végén.
A 400-750 fontos ajánlatban ugye szállás és étkeztetés is benne foglaltatik, minthogy ezek az iskolák utaztatásos angoltanítással foglalkoznak főleg.
De a legolcsóbb (170 font/ hét ) heti 15 órás kurzus is enyhén szólva borsos árat kér szerintem.  Van még lehetőség személyes foglalkozásra is, cirka 56 fontért óránként. Hát eléggé elképedtem.
Plusz nekem éppen csak a nyelvi környezetre van szükségem, a bőséges alapom megvan hozzá, hogy el tudjak kezdeni valakivel, valakikkel kommunikálni.
Maradt a szegény bevándorlós megoldás, tehát: először is akinek jár, igényelni kell az adóvisszatérítést a gyerekek, és/vagy kereset után ( na ez eltartott nálunk januárig).
Aztán az  igazoló kártyával lehet jelentkezni a kedvezményes tanfolyamokra. Ennek egyetlen hátránya, hogy nem folyamatosan van, hanem két-három havonta, így én a januári kurzusról éppen le is maradtam. Ezen tanfolyamok után a Councilon keresztül lehet érdeklődni, vagy mégjobb tájékozódni a helyi gimnáziumokban, mert sok helyen különböző délutánonkénti felnőttképzésre, ezen belül angol nyelvi oktatásra lehet  jelentkezni.
Én a lányok sulijában heti kétszer két óra keretében tehetem ezt meg, 10 héten keresztül mindösszesen 64 fontért.  Igaz, hogy máshol ezt lezavarják 2-300 fontért két hét alatt, de az ilyen tanfolyamot még munka mellett is be lehet vállalni, mert este fél héttől fél kilencig az ember szabaddá tudja magát tenni.
A csoport: 2 Lengyel, 1 kínai, 1 thai, 1 litván, 1 spanyol, 1 tunéziai, 1 jordán, 1 magyar (én :) ).  Többségük dolgozik már. A velük kapcsolatos a tapasztalataimból ismét csak egy későbbi időben fogok bejegyzést kerekíteni.

Konklúzió: aki dolgozni jön tudjon angolul, aki tanulni jön legyen pénze, aki mindkettőt szeretné annak ez lehet az alternatívája.

Kés villa olló...

Mint azt már egyszer írtam, ez az ország keveréke a teljesen logikus megoldásoknak, és a feleslegesen túlbonyolított dolgoknak. Részletekbe menően magyaráznak agyon alapvető dolgokat, (más szemszögből nézve ez nem is olyan rémisztően felesleges, mert én a túlaggódott életemben nagyobb biztonságban érzem magam, de a kevésbé paranoiás embereknek elhiszem, hogy idegesítő lehet.)
Kicsit azért megmosolyogtató dolog. Értem ezt úgy, hogy az angolok teljesen ki vannak szolgálva információ szempontjából,  minden apró részletig, akár az áruismertetőket veszem alapul, akár egy fajta cselekvéssorozatot, akár a közlekedést - de tényleg bármit ide sorolhatnék. A "nem tesszük a macskát a mikróba" klasszikussá vált amerikai termékleíráshoz hasonló mértékben történik ez itt is.
Anglia kötelességének érzi, hogy mindentől - még saját maguktól is - megvédje az állampolgárait, és ezen igyekvése közben nem veszi észre, hogy agyamenten szabályoz mindent és ezernyi felesleges kört fut, hisz mindent nem lehet törvényekkel megoldani.

A férjemmel pl. tegnapelőtt írattak alá egy háromoldalas nyomtatványt, hogy a továbbiakban nem ad el 12 év alatti személynek elektromost kést!!!! Na ezt bekacagtuk mind a ketten, és a továbbgondolás is okozott este még néhány kellemes percet itthon.
Az, hogy ő nem is nagyon ad el semmit sem, a koktélcseresznye volt a torta habján - (nem azért mert nem tudná eladni még a homokot is a sivatagban, hanem mert nem ez a dolga, és ha néha igen, akkor sem a konyhai részlegre fogják hívni segítséget nyújtani, pláne meg, hogy azt se tudja, hogyan kell a mosógépet bekapcsolni,) szerintem ha lenne vécésnéni azzal is aláíratták volna. Minden termékismertetőn, vagy csak szimplán bármilyen ismertetőn pl. szelektív hulladékgyűjtés, el van táncolva képekkel, itt húzd, ott told, erre fordítsd - a mikrosütőnk "tankönyvének" első lapján kis zöldes emberke dugta a konnektorba a csatlakozót, három képen - kettő áthúzva, a harmadik a helyes - nem vicc!
De pl. az ideiglenes útfelbontáskor kihelyezett tábla, hogy "kérem várja meg a lámpa zöld jelzését, és akkor induljon", vagy a bankautomatáknál felfestett lábnyomok - ide állj felirattal, sőt a következő emberkének is fel van vázolva, hova kell - háááát érdekes. :-)
 

Ellenkező oldali példa is rengeteg van azért. A lányok új sulija készen van, mellette az utat most igazították helyre, szélesítették stb. mindezt a három hetes iskolai szünet első napján kezdték, és a szünet utáni első tanítási napra be is fejezték.
Egyszerre mindig csak max. egy sáv van lezárva bármilyen útburkolat bontáskor, eléggé zavartalanul lehet közlekedni még ekkor is.
Nem csak meg van tiltva  a szemetelés, hanem kuka is van minden öt méteren mindenhol a szemétnek és a kutyaproduktumnak is.

Véreslövöldözős mászkálós videojátékot a gyerek nem vehet (ez asszem M.o.-n is így van de nem tudom biztosan,) messzemenőkig tartják magukat a házirendhez, a munkarendhez, ami szerintem jó, és megtanulták, hogy a szabályokat el kell fogadni, és be kell tartani, tökmindegy, hogy tilosban parkolásról, vagy gyorshajtásról, vagy bármiről legyen szó.
A gyerekek egyenruhája védelmében a piszkolós órákra kötény jár a ruha fölé, de még sorolhatnám a logikus és teljesen normálisan kitalált dolgokat.


Aztán még van nálam egy harmadik besorolás, ami a megmosolyogtató, de végül is jól kitalált dolgokba tartozik.
Pl. az önkormányzat ügyfélszolgálatánál, a connection-ben nem sorban állás van, hanem sorban ülés. Rendesen ugyanúgy sor van, csak székekkel, és amikor egy ember végez, mindenki feláll és előrébb ül. Messziről elég murisan néz ki...

Vagy ilyen például a mackós papír a Tamiéknál. Ha a gyerekkel valamiféle sérülés történik az iskolai idő alatt, pl. horzsolás  a térdén, akkor kapjuk az általunk mackóspapírnak hívott nyomtatványt (nyomtatványmániájuk van mondom - mindig a galaxis útikalauz jut eszembe erről).
Fent a pontos idő, hogy mikor történt,  mackó előlről hátulról lerajzolva, be van jelölve rajta a sérülés helye :-)  (ezen a képen a szája van bekarikázva) , mellette a kimerítő felsorolásból bepipálva a sérülés fajtája,alatta, hogy hol történt, következő hogy hogyan látták el a sérülést,  legalul pedig a külön erre létrehozott kockában a részletezés. Sérülés fajtája pl. horzsolás, ütés, véraláfutás, zúzódás, nyílt seb, vágás, stb. , a részletezésnél ilyenek szoktak lenni, hogy könyökét beverte, vagy lecsúszott a hintáról.

Mondanom sem kell (főleg azoknak akik a legkisebb gyermekünkkel tisztában vannak), nekünk ilyen mackóspapírból már egész kis gyűjteményünk van :-)  .








Ez a sokminden is az elektromos kés apropóján jutott eszembe, ami elég sok vidám percet okozott, főleg hogy a férjem nagyon jó a továbbgondolós monológokban, így elég sokat nevettünk rajta.

Újhonsági beszámoló az iskolai dolgokról:
Még mindig csak pozítívumokat tudok írni, azon általános megállapítást leszögezve, hogy az angol nép, a gyerekeket is beleértve nem butább mint bármelyik, inkább csak tudatlanabb, és főként naívabb, jóindulatú, és nem mentes ugyan az előítéletektől, de ezt nagyon jól leplezi.
Eme kis felvezető után jöjjenek a tények:

A primary schoolban a Tamiéknál nyomon követhetőek azok a csábítási technikák, melyekkel a gyerekeket az iskolában tartják, és még arra is ráveszik őket, hogy urambocsá' imádjanak iskolába járni.
Ambiciót, büszkeséget, kitartást, pozitív értelemben vett versenyszellemet próbálnak a gyerekekbe nevelni. Mindezek mellett a társaik tiszteletét, szeretetét is. Nem tudom, hogy van ez másokkal, de nekünk csak jót adott ez az iskola.
A gyerek már alig várja a következő feladatot, a pénteki golden time-ot (szabadidős tevékenység), ami csak annyira szabad, amennyire a többféle felajánlott elfoglaltságból választhat magának a gyerek.
Nap mint nap szembesülök vele és képedek el az itt élő emberek jóságán, a tanárok hozzáállásán, és még a gyerekeken is. Amikor a Tami például beteg volt, ( csak egyszer fordult elő szerencsére) én mint szülő megkaptam azt a bizalmat, hogy eldönthetem a gyerekem itthon marad, amíg meggyógyul (semmiféle igazolást nem kérnek orvostól). Otthon mindig problémáim voltak ezzel, mégpedig az alábbiak miatt: nem vagyok gyógyszerpárti, sőt egyenesen gyógyszerellenes vagyok, bizonyos, általam jól meghatározható határig. Ebből következik, hogy a gyerekeket nem nagyon látta volna orvos, ha nem vagyok folyamatosan erre kényszerítve, az otthoni hülye igazolásmánia miatt.
Miért nem döntheti el egy szülő, hogy a gyereke otthon maradjon, és miért kell minden takonykórral az orvoshoz rohangálni?Ha kettőt köhög a gyerek, akkor üljön fél délelőttöket az orvosi rendelőben ötven másik beteggel, akiktől még esetleg össze is szedhet valami ténylegbetegséget, aztán akkor két hétre is kaphat igazolást az orvostól.
Ezektől a dolgoktól nekem megáltt az eszem, és nem is tudom ma már, hogy mennyi felírt recept landolt a kukában, és mennyi hazugságot magolt be szegény gyerek pusztán azért, hogy én ne tűnjek gondatlan, gonosz szülőnek.
Én örülök, hogy most nem kényszerítenek ilyenekre, el lehet képzelni, hogy  a gyerekek összesen egy hetet hiányoztak október óta, plusz az Olívia a fogorvosi kezelések miatt két napot, és a szemorvosi vizsgálat miatt még fejenként egy-egy napot. Nem hazudtunk betegséget sem kirándulgatás, sem strandolás miatt, és nem maradt itthon egyszer sem azért, mert nem volt kedve iskolába menni.
Régen mindig kicsit bűnözőnek éreztem magam, ha igazolást hoztam haza a munkahelyemről a gyerekeknek, sőt, még orvoskollégát is belevontam az összeesküvés elméleteimbe, s bűnre csábítottam, csak hogy ne kelljen a körzetihez lemenni, ráadásul kétszer, mert ugye vissza is kell ülni még az ellenőrzést is.
A lelkiismeretem itt tehát már többszörös tehertől szabadult meg, csak ezzel az egy különbséggel is.
A Tami betegségének harmadik napján a napi postánk mellett apró borítékokat is találtunk, melyet az osztálytársai, és az osztályfőnöke is külön küldtek, rajzos jókívánsággal és egy két szem cukorral. Azt mondom végül is mindegy is, hogy a tanártól származik e az ötlet, vagy nem, a Tami annyira örült neki, és egyedül fordította le " Gyógyulj meg sietve, és gyere iskolába"  :)  , hogy ez nem is számít úgy gondolom.
Végül a gyerek úgy megy iskolába minden hétfőn, hogy azon gondolkozik, mit fog tenni, mondani, vagy milyen feladatot fog plusszban megcsinálni azért, hogy hét végén a neve az aranykönyvbe (goldenbook) kerülhessen, amely történelmi helyre csak a legjobbak jutnak be minden héten, hogy a nevük fekete tintával vésve az utókornak fennmaradhasson :D  .
Na így kell ezt kérem!

A későbbi iskolai rendszerben a secondary school első három évében ezek a dolgok még működnek tovább rendesen, aztán az utolsó két évben valami elromlik egy kicsit, azt gondolom, hogy a serdülők ingadozó hormonrendszere, és az addigi eléggé liberális nevelés együttes hatása okozhatja ezt.
Az iskolával, a tanárokkal, rendszerrel semmi probléma nincsen (szerintem). Így a mi (az ittenihez képest) drákóinak számító nevelésben érlelődött gyermekeink az élvonalban vannak, akár a magatartásukról, szorgalmukról, modorukról legyen szó.  Érdekesnek találtam azt, hogy vannak dolgok, amiben nagyon következetesek, és nagyon betartatják a szabályokat, ilyenek az iskolai egyenruha kérdése, a pontosság (iskolába odaérés, órakezdés tekintetében), viszont más területeken meg érthetetlenül lazán fogják fel a dolgokat, és ez elég sok fegyelmezési, illetve magatartási problémával jár, ami sok plusszmunkát ad a tanároknak és az iskolarendőrségnek is (nna ez nem olyan rendőrség rendőrség, csak ez a neve, nem kell megijedni). A lányok mesélték például, hogy mondjuk torna órán valakinek nincsen kedve tornázni, elmehet a tanulószobába, vagy a könyvtárba internetezni, vagy elfoglalni magát. Na ebből jön, hogy a diák nem megy oda, ahova kellene, sose ott van ahol gondolják, és nem azt csinálja amit lehet. Miért? Nem mert angol, hanem mert lázadó korban van, és hülye lenne mindig azt csinálni amit lehet. Tehát: ha egy tini korban levő emberkének nagyobb szabadságot is adnak, attól még nem tanul meg élni vele, és meg fogja találni azt a kis teret, ahol lázadni tud.
Konklúzió: nem a szabadságra kell teret adni, hanem a (jól kontrollált) lázadásra, mert attól jobban érzi magát mint a pattanásoktól.
A túl nagy szabadságban a lázadásra már csak extrém módokon vállalkozhat az ifjember, és ez barátaim sok problémához vezet. Lehet, hogy ez így egy kicsit zavaros, de mondok példát. Legyen a hajfestés a téma, lévén nekünk lányok vannak. Tehát, ha nem engedik meg az iskolában a hajfestést, a tini lázad, és hajat fog festeni. Mivel azonban tilos, a lázadás mégis fontos, sötétbarnát feketére, középszőkét szőkére, világosbarnát gesztenyére fogja festeni (nagy százalékban, bár kirívó eset ugye előfordul). A jó pedagógia rosszallóan (esetleg szóvá is téve stb.) ugyan, de szemet húny efelett, és mindenki boldog. Elméletem szerint viszont, ha a hajfestés meg van engedve (kivéve extrém mértékben - idézve az itteni házirendből) akkor a szőke, fekete, gesztenye érdektelen lesz, és szürke, különbözni és lázadni csak pirossal, kékkel, zölddel lehet. Na itt ennek iskolapéldája vagyon, mondjuk úgy 14 év feletti korosztály 30 százalékában.
Szerintem ezt le lehet vezetni sok, ezt a korosztályt érintő problémára: az engedékeny tiltás sokkal jobb (még akkor is ha egyesek szerint következetlen), mint az engedmény zárójeles tiltásokkal, mert az olyan, mintha még ajánlatokat is tennének nekik, hogy hogyan lehet, mivel lehet megszegni a szabályokat.
(Assszem könyvet kéne írnom...  :)  szegény Ranschburg bá úgyis elment, de ő biztos csak mosolyogna ezen az elméleten. )


De azért ezzel együtt sem olyan rémes a helyzet, mint ahogyan azt a magyar pedagógusoknagyjaitól hallottam párszor, nem mellékesen megjegyezve, hogy a lányoknak öt oklevelük van összesen eddig, és igyekezetüket méltató levelet is kaptunk már az iskolából.
Na így kell ezt kérem!

Meg mindig Angliarol

Itt vagyunk mar tobb mint negy honapja (huu, ez gyorsan elment), a legtobb tapasztalast, amit lehetett megtapasztaltuk. Legalabbis makrokornyezetileg.
Mindent osszevetve ez a vilag erdekes kevereke az igenyessegnek es az igenytelensegnek, a modernsegnek es a maradisagnak, a technikanak es az oskornak. Fura egy nep az angol, ez mar bizonyos.
Eszmeletlen logikus, es magatol ertetodo minden, megsem tudnak szabadulni a hideg-meleg kuloncsapos mosdotol. A kozlekedes nagyon jol ki van talalva, zebraknal mindenutt lampa, jol kitalalt parkolok, bicikliutak, belathato tablak kivilagitva, minden keresztezodes korforgalom (legalabbis itt), de a korforgalomban mindenki megall, es varja, hogy a masik elinduljon (ennyi erovel egyenrangu utkeresztezodes is lehetne). Mivel a gyalogatkelonel is minden autos megall, ha csak megkozelited a padkat, meg akkor is, igy hat a piroson at kozlekedik minden gyalogos, az atkelo nyomogombjait csak nagyon nagy forgalom eseten hasznaljak. (A gyerekekre kulon ra kellett szolni, hogy a jardan setalva ne menjenek kozel az uthoz, mert megallnak az autok.)  Halal nyugodtak, es mikor a ferjem bosszankodik, ra is szolok "Legyel mar angol!" :D  . Mondjuk en nem vezetek, konnyen beszelek. (Az elhatarozas viszont erik bennem, mert itt egy kicsit biztonsagosabbnak hatnek a vezetesben mint Magyarorszagon, meg akkor is, ha az angolok tobbsege nem igazan tud vezetni, es akkor meg gyengen fogalmaztam. A vasarlasi szokasaik borzalmasak, legalabbis magyar szemmel nezve. Mindent szethanynak, felturnak, az aruhazakban a foldre szort ruhakupacokat kell kerulgetni, az eladok viszont zokszo nelkul ramolgatjak vissza, kedvesen mosolyognak, es otszor megkoszonik ha visszateszel valamit a helyere, vagy mondjuk az onkiszolgaloban, vagy mekiben elteszed a talcat, vagy a szemetet magad utan. Az utcan, parkokban viszont nem szemetelnek, nem rugdossak ossze a kukat, nem torik szet a buszmegallot, es nem hugyoznak a kuka melle.
Az iskolaban a gyerekek elegge neveletlenek, de megsem tesznek olyan dolgokat, mint nalunk a szigorubb oktatasi rendszerben. Inkabb olyan rosszalkodosak, a szo enyhebb ertelmeben veve. Ki van nyalva a hatsojuk rendesen, es igy sokat megengednek maguknak, viszont nem lazadnak olyan latvanyosan, es nem gonoszak, nem nagyon vannak eloiteleteik, am elegge nyersen oszintek egymassal, tisztelik a masikat, de egyertelmuen ontorvenyuek. A tanarok ezt hagyjak is, nem akarjak oket mindenaron egyformava tenni, belekenyszeriteni valamifele zubbonyba, hanem probalnak ehhez alkalmazkodni. A lanyok azt mondjak, a tobbseg azert tok normalis, es a rosszabb, elevenebb gyerekek miatt sem kell tobbszor megallni az oran, mint otthon.
A tanarokat valogatas nelkul az osszes gyerek szereti, es egymast is szeretik, mostanaban kellemes unnepet kivano kartyakat osztogatnak egymasnak, sokszor kapnak a gyerekeink edesseget osztalytarsaktol, sot tanarok is felveszik neha a cukros bacsi szerepet. Kirivo rendetlenkedes, vagy rosszasag ritkan van, es ennek megoldasa az iskolaban a biztonsagi or, valamint az igazgato feladata, nem a tanaroke. A gyerekek meseltek, volt egy eset mikor a biztonsagi ort hivta a tanar egy gyerek miatt. Az or bement az osztalyba, kivitte a gyereket, tok normalisan elbeszelgetett vele, majd elvitte a tanuloszobaba (tanari melle), es ket orat ott kellett ulnie vele. Hatasosabbnak hat, mint otvenszer raszolni, amire fittyet hany, es meg az osztaly tobbi tagja sem halad elore.
Szoval itt tenyleg mindennek ket oldala van, de nekem meg a rosszabbik oldal sem tunik olyan veszesnek.
Lassan kezdhetjuk epiteni a keritest kolbaszbol, ha nem akarunk racafolni a mendemondakra.
Hat ez van.

Nagyjabol rendeztuk sorainkat, es kezd kialakulni a tobbe-kevesbe rendszeres napirendunk is. A lanyok nagy oromunkre - es az ovekre - iskolaba jarnak mar, es amennyire tartottunk ettol, annyira ment siman es gordulekenyen.
Az angol oktatas szinvonalat sokan szidjak arra mifelenk, errol meg keves informaciom van, de a kesobbiekben errol is irok majd. Annyi biztos, hogy a mi gyerekeink valoban elorebb tartanak mint a korosztalyuk, es a tananyag mennyisege, valamint a minosege joval kevesebb, mint amit eddig kellett tanulniuk. Az iskolak felszereltsege, a pedagogusok hozzaallasa tekinteteben viszont azt kell mondjam, hogy fenyevekre vannak tolunk.
Persze szoba jon az is, hogy penzzel mindent el lehet erni, hat biztos ebben is van valami.
Kisvarosi kornyezetrol tudok beszelni, mert az hamar feltunt, (hallottam, olvastam stb.) hogy a nagyvarosi Anglia sok tekintetben mas, mint ahol mi elunk, de osszehasonlitani nem tudom.


A beiratkozas az onkormanyzatnal tortenik, egy adatlap kitoltesevel, valamint a szoba jovo iskolak megjelolesevel. A legkisebb lanyunknal egyszeru volt a dontes, hiszen epp velunk szemben van egy aranyos, mezeskalacshaziko kinezetu primary school.
Nem nagyon tudtunk rola semmit sem, csak annyit hogy katolikus iskola, ez a keves eleg volt ahhoz, hogy azt gondoljuk, nem lehet rossz. Utolag bebizonyosodott tobb oldalrol is, hogy jol valasztottunk.
A ket nagyobb eseteben nem volt ilyen konnyu dolgunk, de vegul az allami iskolat valasztottuk abbol a ket kozeli sulibol ami szoba jott (a masik egy alapitvanyi iskola volt).
A jelentkezest harom hete penteken adtuk be, a kovetkezo heten meg is jottek a valaszok. A primarybol udvozoltek minket, megkoszontek hogy hozzajuk menne a gyerek, es adtak egy idopontot a szemelyes talalkozora, amire el is ment a ferj. Kapott egy rakas prospektust, megnyugtattak, hogy nem lesz semmi gond, megmutattak az iskolat, kulonos tekintettel a wc-re, es a kovetkezo heten hetfon vartak a legkisebb, de egyben legelevenebb csemetenket.
Elolvastuk a prospektust, kitoltottuk az etkezessel, gyogyszerekkel, mindenfelevel kapcsolatos papirokat, es megvettuk az uniformist.
A nagylanyokkal egy keddi napon reggel tesztet irattak, (jol be is voltak tojva), egyet matekbol, egyet angolbol, meg valami logikait is, a lanyok aztmondtak mindharom konnyu volt, csak nehany kerdesre nem tudtak valaszolni, illetve a szodiktalas soran volt amit nem tudtak leirni,
de hat vegul is a cel az volt, hogy felmerjek oket, a kovetkezo heten kezdtek ok is.

A primary school-ban (nalunk) nincsen orarend, olyan ora van, amit a tanar mond. Nincsen csengojuk, hanem egy harang van az udvaron, amit orak vegen Mr. Bean a mindenes bacsi kongat, szunet vegen valamelyik tanar.
Minden ora egy tananyag kore csoportosul, pl. most Gorogorszag es Olaszorszag a tema, igy tortenelembol ennek tortenelmet (Okor Kozepkor), foldrajzbol a foldrajzat tanuljak. Rajz oran gorog es romai motivumokat rajzolnak, technikan tegnap pl. egy agyagvazat kapott mindenki, azt ki kellett disziteni az elozo nap tanult gorog motivumokkal, utana mindenki betette egy zacskoba a sajatjat, es ra kellett utni egy kalapaccsal, majd pedig osszeragasztami.
Mondanom sem kell, a gyerekem minden delutan ugy mesel, olyan ragyogo arccal, hogy nem is gondoltam sosem, hogy igy fog szeretni itt iskolaba jarni. A tanarneni minden lehetoseget megragad, hogy kommunikaljon a gyerekkel, pl. bemutatkozo fuzetet keszitett neki, ahol rajzokkal elmeselte, hogy o mit szeret csinalni, mik a kedvenc etelei, miket nem szeret, ilyenek, es az elso napon a Taminak is le kellett rajzolnia ezeket magarol. A tanar ugyel ra, hogy sose legyen egyedul, olyan tarsasjatekot jatszottak (kinevetavegen szeru), amit o is tudott, torna oran is valtoversenyt, amit szinten nem kellett magyarazni. Nagyon jo a reszukrol a hozzaallas. Csak az en hulye magyar agyam gondolhatta, hogy egy percig is maganyos lesz a gyerekem az iskolaban.
Amugy a suliba semmit sem kell vinni, a ceruzatol a hegyzoig, fuzettol a konyvekig mindent ott kapnak, es ott is kell hagyni.  Van a teremben egy nagyszekreny, amiben mindenkinek sajat fiokban vannak a mappai.
Mindosszesen egy kis uzsonnataskaval (lunchbox) jar suliba, amibe o maga csinalja nagy orommel reggelente a szendvicset.
8:45 re kell az iskolaba erni, a tanitas 9-kor kezdodik es 14:40 ig vannak minden nap. A gyerek kialussza magat reggel, es meg reggelizni is van ideje (mondjuk nagyon szerencses, hogy a sulival szemben lakunk, ez teny).
Minden nap harom reszre tagolodik: reggel 2X45 perc van egyben megtartva, (de nem drakoi szigorral mint otthon, ki lehet menni wc-re, es a gyerek akkor iszik amikor akar). Ez utan van egy 20 perces szunet, majd ujra 2X45 perc, utana ebedszunet 50 perc, majd ujra 2X45 perc es vege.


A nagyok sulija teljesen uj, tavaly adtak at, a regi suli le lett bontva, a helyen ujabb sportpalyak keszulnek jelenleg. A napi idobeosztas ugyanaz mint a kicsinel, csak ehhez johet meg a delutani kulonora.
A teszt megirasakor az iskolai kapcsolattarto (govenor) beszel a szulokkel, bemutatja az iskolat, kulonos tekintettel a wc-re (nem tudom ezeknek a klotyo a maniajuk,,, es teny, hogy a varosban is rengeteg helyen van wc, nem is akarmilyen, es INGYENES).
Elmondja a szakokat (autoszerelestol - fodraszig minden), kulonorakat, lehetosegeket (szeleskoru, elkepeszto szamu barmit lehet tanulni). Elmondta, hogy az iskola teruleten (kivul, belul) 280 kamera mukodik,
esely sincsen a csinytevesek eltussolasara, mert csak vissza kell porgetni az esemenyeket. (Mondjuk itt a varosban is mindenhol kamera van, engem nem zavar, es sehol nincsen firka a falakon, szemet, vagy kutyaszar az utcan. En egyetertek, siman lemondok a szemelyisegi jogaimrol, ha ilyen kornyezetben elhetek.
A szulok beleegyezesevel a wc-ben is kamera van, (nem az ucsorgoben, hanem a mosdoknal).
A mellekhelyisegek fobejaratan nincsen ajto hanem kanyargos tejuveg U alaku folyoso visz be, hogy esely se legyen arra, hogy csukott ajtonal barmi tortenjen.
Heti harom plusz angolorajuk van, egyebkent minden orara rendesen jarnak a tobbiekkel. A suli uj, tehat gyonyoru, modern, minden igenynek megfelelo.
Az ebed nyerte el leginkabb a lanyok tetszeset. Penzt nem kell vinni, hanem apu kitolt egy banki csekket mondjuk 40 fontrol (ez kb. ket hetre eleg kettejuknek). A csekket bedugjak a suliban az eteludvarban (olyan plazas / felul folyoso, es lelatni az eteludvarra :D ) fellelheto bevalto automataba.
Ott aztan benyeli a csekket, a gyerek meg rateszi az ujjat, megjegyzi az ujjlenyomatot, es utana amikor eszik, az ujjaval fizet. Hat elegge eldoltem mikor ezt eloadtak. Neha olyanok vagyunk itt, mint az ujszulottek.
(Konyvtarba meg nem jarnak, de allitolag ott is ez van.)
Nincsen naluk sem csengo, hanem (ezt figyeld) a tanaroknak van ilyen rezgo karperecuk, es az osszehangolva mukodik az egesz suliban minden tanarnal, igy ok mondjak meg mikor van vege az oranak. Az indok: a gyerekeket frusztralja, es stresszeli a csengo...na mondjuk ezen mosolyogtam kicsit.
Csomo oran laptoppal tanulnak (nem sajattal), tabla egyaltalan nincsen csak ezek a digitalis izek, sokszor meg a sajat asztalukon is csak kicsibe.
Szekreny szinten ujjlenyomattal (mivel massal), sajat van mindenkinek. Kicsit sci-fis az egesz, de a lanyok nagyon elvezik.

A tanarok kivetel nelkul kedvesek, eddig meg a gyerekek is (nem csak velunk, ami ugye termeszetes, hanem a lanyok is ezt mondjak).


Erdekessegek: a szulok telefonszamara program szerint, de akar napi rendszeresseggel sms erkezik az aznapi programrol (elore ertesitenek mindenrol pl. kirandulas, uszas) de aznap reggel amikor az adott program van, 8 orakor jon az emlekezteto sms. Ma reggel pl. Tisztelt szulok, mai nap emlekeztetoje:
az aratasi unnepseg a Maria Magdalena templomban mai nap lesz. A gyerekekkel 9:30 kor megyunk el, es 10:30-ra erunk vissza az iskolaba. Mivel esik az eso, kerjuk hozzanak esokabatot, vagy esernyot. A templomban adomanyokat is gyujtunk, igy lehetoseghez merten eteladomannyal jaruljatok hozza ti is (konzerv, tartoselelmiszer). Koszonettel: Mrs. Porter
Orak elejen laptop tanarneni elott, nevsorolvasast tart. Ha valaki nem jelentkezik, azonnal berogziti, a rendszer online, ugyhogy a szulok 5 perc mulva sms-t kapnak, hogy a gyerek nem jelent meg az iskolaban.
Az ertekeles is online, nincsen ellenorzo, persze kodtol fuggoen bejelentkezes utan a szulo megnezheti a gyerek ertekeleseit.
Igazgatoval, vagy tanarral a szulo csak ritkan kirivo esetben talalkozik, a problemakat a kapcsolattartoval beszeli meg. Kiveve a szulok napjan (szuloi  ertekezlet).
Az iskola teruleten csak diak es tanar tartozkodhat, mi a recepcional tovabb nem jutottunk.
Mobiltelefont lehet vinni, de az iskolaba lepve kikapcsolni kotelezo, es szunetben ha telefonalni akar a gyerek, ki kell mennie az epuletbol, bent nem hasznalhatja.
Engedelyezett a hajfestes (extrem tilos, pl. zold  :D), egy par nem logos fulbevalo, es egy koves kicsi orrpiercing (nem karika), valamint csak olyan nyaklanc amit vallasi okok miatt visel valaki (kereszt), illetve karora. Mas semmilyen ekszert nem lehet
hordani. Koromfestes tilos, a fekete nadrag bokaig, a szoknya terd ala erhet.

Amit hianyolok az oktatasbol, azt itthon is megkaphatjak (kulonos tekintettel a magyar nyelvtanra es az altalanos muveltsegre).
Nahat hirtelen egy lelegzetvetellel ennyi jutott...

A gyerekeim mosolyogva mennek reggel, es mosolyogva jonnek haza, es szerintem ez nem is fog elmulni.


(Hol vannak mar az ETELKANENIK???)