Túl az első két munkanapon

Az első napom a munkában (hétfő) 7:45-15:00 ig tartott, a második nap ugyanazzal a kezdéssel, de négyig.
Elsőre nagyon elfáradtam, de a mai nap már egy kicsikét jobban telt. Lassanként kiismerem magam az otthonban, ma már kicsikét önállóbban dolgoztam mint tegnap, és bátrabban beszéltem. Sokat kérdezgetnek engem, ez, vagy az hogy van Magyarországon, mindenki nagyon érdeklődő.
Teaszünetben kifaggattak, miért is jöttünk el otthonról. ...well this is a long story :D, de mindenki tudni akarta, hát meséltem vagy fél órán keresztül. Kikerekedett szemmel hallgatták végig. Mindenki egyetértett abban, hogy nem volt szokványos életünk. Mindenki azt mondta, most már ne aggódjunk, jó helyen vagyunk itt, most már nem lesz semmi baj. Hát remélem a szentlélek szól belőlük.
Kezdem kissé felfogni a kiejtésüket is (személyenként értve) ma már sokkal jobban értettem őket mint tegnap. A gondozottak többsége nagyon aranyos. Van egy irodalomtanárnő is köztük, ha valamit nem tudok leírni, készséggel elbetűzi nekem, így ma pl. a desszert nevét - lemon meringue - tanultam meg tőle.
Telefirkáltam a kezemet szavakkal, mert nem ismertem pl. nighty- hálóing, beaker - két füles műanyag bögre, szavakat és még néhányat, napi 10-15 új szót biztos tanulok, ez jó kis agytorna.Összesen 36 órát dolgozom hetente, két szabadnap jár. A nővérruha világoskék színű, fehér szegéllyel, viszonylag csinos, szép szabású. Kaptam továbbá névtáblát, és egy ruhára függeszthető órát, tollakat az íráshoz.  Este nem kell elaltatni az mondanom sem kell, de összességében élvezem, hogy nekem is van már napi teendőm.

A férjem iszonyat rendes, (bár ez nem újdonság számomra) reggelente elvisz dolgozni (bár 15 perc séta a munkahelyem), és minden nap úgy időzíti az ebédidejét, hogy haza is tudjon hozni. Ma napközben szivecskés sms-t is kaptam tőle (szerintem büszke rám, és egy kicsit aggódik :D)
A gyerekek is kitesznek magukért, mire hazajöttem mindig meleg tea várt bögrében már az asztalon, és el volt mosogatva. A Nóri a kínais állását most felcserélte, jelentkezett az Imperial**** Hotelbe reggeliztetőnek, felvették most félállásban ott dolgozik - azt mondta, hogy olyan helyeken van izomláza, amikről eddig nem is tudta, hogy létezik ott izom  :D , de nagyon élvezi a munkát. A főnökkel megbeszélték, hogy ha elkezdődik a suli, hetente  hétközben két este vacsoráztat, és egy szombaton reggeliztet. Nagyon csinos a fekete pincérruhában.
Most mentek az apjával bankszámlát nyitni (a kínaiban kézbe fizettek), rém büszke magára - joggal.
Néha elképedek milyen rendes kölyköket neveltünk.

Boldog vagyok.

Eljött az az idő...

...
- Mi volt az ebéd? - kérdem a kisgimist
- Rósztid phóókii midaliön*.... (a legelittebb angol - minden akcentust nélkülöző kiejtéssel)
- :-o

:D


*(Roasted porky medalion - az Sertés szűzérmék sütve)

((Amúgy imádjuk ahogy mondja a water-t meg a smoky bacon -t , beszarás - vóótö, szmöuki békn . ))

Így Tanulj Angolul Angliában

1. Legegyszerűbben ha munkát vállal, dolgozik, és van némi alap nyelvtudása, ez egy viszonylag tágabb kör, melyet két részre lehet elosztani. - Akik nyelvtanulás céljából jönnek ide dolgozni, mellesleg kis pénzt keresni, - és akik elsődlegesen pénzt jönnek keresni, nemmellesleg meg meg kell tanulniuk jobban angolul.
2. Kissé szűkíti a potenciális célszemélyek körét: csak nyelvtanulni jön. Szintén két csoport: szervezett cserediákos, diákközvetítős, ösztöndíjas stb. illetve gazdag szülők gyereke - középgyereke - egyetemistája.
Merthogy a nyelvtanulásnak itt is ára van, méghozzá eléggé borsos ára.
Úgy elgondoltam magamban, hogy itt angliában aki angolul akar tanulni, annak milyen tág lehetőségei lehetnek, hiszen itt ugye mindenki angolul beszél, és ezért túlkínálat van angolul beszélő emberekből - tehát - vontam le a következtetést - itt lehet a legolcsóbban angolul tanulni.
Na jól mellétrafáltam. ( Ami nem meglepő, aki ismer az tudja, hogy túl egyszerűnek látom én a dolgokat időnként.)
Hogy ez mennyire nem így van azt mi sem mutatja jobban, mint hogy a három helyi nyelviskola egyike sem jött szóba nálam, pedig nem a magyar, hanem az itteni fizetésből indultunk ki.
 210 és 490 font / hét közötti árakon dolgoznak, igaz, ezért mindennapra szóló, intenzív tanfolyam jár, külön kommunikáció, olvasás, nyelvtan stb. kiscsoportos órákkal és vizsgával a végén.
A 400-750 fontos ajánlatban ugye szállás és étkeztetés is benne foglaltatik, minthogy ezek az iskolák utaztatásos angoltanítással foglalkoznak főleg.
De a legolcsóbb (170 font/ hét ) heti 15 órás kurzus is enyhén szólva borsos árat kér szerintem.  Van még lehetőség személyes foglalkozásra is, cirka 56 fontért óránként. Hát eléggé elképedtem.
Plusz nekem éppen csak a nyelvi környezetre van szükségem, a bőséges alapom megvan hozzá, hogy el tudjak kezdeni valakivel, valakikkel kommunikálni.
Maradt a szegény bevándorlós megoldás, tehát: először is akinek jár, igényelni kell az adóvisszatérítést a gyerekek, és/vagy kereset után ( na ez eltartott nálunk januárig).
Aztán az  igazoló kártyával lehet jelentkezni a kedvezményes tanfolyamokra. Ennek egyetlen hátránya, hogy nem folyamatosan van, hanem két-három havonta, így én a januári kurzusról éppen le is maradtam. Ezen tanfolyamok után a Councilon keresztül lehet érdeklődni, vagy mégjobb tájékozódni a helyi gimnáziumokban, mert sok helyen különböző délutánonkénti felnőttképzésre, ezen belül angol nyelvi oktatásra lehet  jelentkezni.
Én a lányok sulijában heti kétszer két óra keretében tehetem ezt meg, 10 héten keresztül mindösszesen 64 fontért.  Igaz, hogy máshol ezt lezavarják 2-300 fontért két hét alatt, de az ilyen tanfolyamot még munka mellett is be lehet vállalni, mert este fél héttől fél kilencig az ember szabaddá tudja magát tenni.
A csoport: 2 Lengyel, 1 kínai, 1 thai, 1 litván, 1 spanyol, 1 tunéziai, 1 jordán, 1 magyar (én :) ).  Többségük dolgozik már. A velük kapcsolatos a tapasztalataimból ismét csak egy későbbi időben fogok bejegyzést kerekíteni.

Konklúzió: aki dolgozni jön tudjon angolul, aki tanulni jön legyen pénze, aki mindkettőt szeretné annak ez lehet az alternatívája.