Szössz II. (..avagy: Jelenetek egy házasságból)

    Az intimitásról
- Söröm? Meg a tálcát légyszi...  - odaviszem
- Jaj a villanyt elfelejtettem a konyhában - lekapcsolnám, de...
-..ha már ott vagy hozzál egy poharat is légyszíves. - odaviszem
......
- adj egy konyharuhát. - adok
- meg egy fogpiszkálót
kezd elfogyni a türelmem egy életem - egy halálom kicsit belekötök hátha... -
- Ha nagyon szigorú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ez fogvájó inkább, ahogyan a fülpiszkáló is fültisztitó pálcika. Kissé élcelődős a hangsúly de...
nem zavarja.... - Nincs valami édesség?
Kinyitom a szekrényt - Keksz vagy müzliszelet?
- Müzliszelet.
Felveszem a legnegédesebb hangsúlyt : - Még valamit drágám?
- Hülye vagy ? ne a gyerekek előtt tegyél nekem ajánlatot!   ?S/!*;.¤


   Két falusi Londonban
Több mint hét órás út után (négy óra autópálya - három a dugók Londonban)
- Nyugi öt perc és ottvagyunk, azt írja a GPS.
- Remélem is mert nagyon kell pisilnem.
- Miért nem mentél a benzinkútnál?
- Majd ha megőrültem. Este 11 - kor a berácsozott kútnál, ahol egy sötét és három fekete alak tartózkodott pusztán, még a kocsiból se mernék kiszállni, nemhogy a menekülési esélyeimet nadrágletolással csökkentsem.
- Jolvan már itt mutatja, hogy átmegyünk a folyón és ottvagyunk, ez itt biztos valami híd lesz.
GPS édes női hangon: - forduljon élesen balra, majd hajtson fel a kompra....hajtson fel a kompra.
KOMPRAAA???...ültünk a kocsiban a vaksötétben, a hatalmas vasból készült kapu előtt, melyen láncon lakat fityegett és néztünk egymásra kikerekedett szemekkel.
Ő törte meg a csendet elváltoztatott női hangon "ezesetben nyomja meg a piros gombot, és nyugodjanak békében"...

 

Szössz...

     A feledékenységről:
Mikrót kinyitom, kaját melegítenék fáradtan, mikor este hazaérkezünk világítótoronyvadászatról.
- Jéé a teám...!!
Férj: - Igen, ez egy ilyen varázsdoboz... kinyitod, mindig van benne egy tea.

   Az éjszakai közléskényszerről
Reggel nyújtózkodom...
- AAAnyira jól aludtam, de olyan mélyen, hogy nem is emlékszem mit álmodtam.
Férj: - Azt, hogy anyám szivarozik...

    A sűrű napokról
Férj hazajön a munkából.
- Van valami újság? - kérdezem
- Igen!!! Egy Lidl, egy Tesco, egy Pizza voucher, és egy Tatjana Vozytkonak aki nem én vagyok...

  

Eljött az az idő...

...
- Mi volt az ebéd? - kérdem a kisgimist
- Rósztid phóókii midaliön*.... (a legelittebb angol - minden akcentust nélkülöző kiejtéssel)
- :-o

:D


*(Roasted porky medalion - az Sertés szűzérmék sütve)

((Amúgy imádjuk ahogy mondja a water-t meg a smoky bacon -t , beszarás - vóótö, szmöuki békn . ))

Egy vasárnap

Mindenkinek egyszer meg kéne élnie, milyen az .....(első epizód)

.... állni kint egy szirten, egy védtelen vadparton, mikor a viharos szél viszi le  a fejét, a tenger hullámaiból leszakadt pára az arcába csapódik. Hiába az esőkabát, a kapucni szorosan bekötve, a fül így is sípol, semmit nem hallani, üvölteni kell egymással.
A hajók zászlói is nagyrészt megtépázva, a végük rongyosan csapkodja az árbocrudat.
Mégis ott állni, földbe gyökerezett lábbal, mozdulatlanul a látványtól: a hatalmas hullámoktól melyeknek a taraja a kis tengeri torony tetejéig felver, a sziklákon szétfröccsenve méteres magasságokig párafüggönnyel takarva be az eget. A napot látni, ahogyan vakít és a tengert higanyszínű csillogással bevonja, éles szegéllyel elválaszva a felhők által árnyékolt részek sötétkékjétől.
A csontig fújó jeges széltől vacogva sosem akarni elmenni onnét, mert ott kell hagyni  a szépséget, a magasságot és a mélységet, a süvítő zajt és a néma csendet - na meg azt a csodás igazi piros-fehérre festett világítótornyot a parton, aminél romantikusabb nincsen is a világon.


 

                                                                       

 (A képek beillesztésében még mindig eléggé balfék vagyok.)

Visszatérés a hétköznapok világába

Hát igen... jó gyorsan elmúlt a nyár.
Az augusztusi vendégeinkkel még gyorsabban repült el, észre sem vettük és már el is telt ez a pár hét.
Nagyon jól éreztük magunkat, azthiszem ők is, sok szép helyen mászkáltunk, az ezer és ezer ajándékbolt mintha csak anyunak lett volna kitalálva, a nemzeti park csak a nagy és okos biológuspalántára várt.   Dávid és a Zsófi már hazamenni sem nagyon akartak volna, de mostmár legalább tudják, hogy mi vár itt rájuk.
Mikor  búcsúzkodtunk a reptéri transzfer mozgólépcsője előtt, most éreztem először azt, hogy kicsit velük mennék. Azért, hogy tovább legyünk együtt. Hiányzik anyu teraszán-üldögélés, a "jókis" kávéja, az öcsém - mert ő most nem jött - a mislenyi temető, meg hát persze az a bolond, öreg kutyánk is.  Anyám jól ki is nevetett, hogy akárhányszor szóba kerül a kutya, én mindig elsírom magam. Hát anyám ezeket a dolgokat nem nagyon érti, azthiszem nem is fogja sosem.
(Ha minden igaz, és jól spórolunk, meg én is találok egy jó kis részmunkaidőst, akkor a tavaszi látogatásunk legpozitívabb hozománya az lesz, hogy végre elhozzuk magunkkal az ebet. Biztos vagyok benne, hogy Baksai MissMix kutyánknak tetszeni fog Anglia, és hamar megtanul angolul ugatni, hamarabb mint én rendesen beszélni.  Mindenesetre az angol cicák már nagyon várják.
Biztosan nem gondolta sosem, hogy idáig eljut, a nagy vizen túlra.)

A lányoknak ma kezdődött el az iskola, Tamara már napok óta teljesen be van ettől pörögve, már nagyon várja a "nagyok" suliját - az apja meg értetlenül nézi, mintha nem is rá ütött volna a gyerek ebben.

Tami egyenruhában

A Nóri még elkockult volna a gép előtt pár hétig - akár kenyéren és vizen - sőt ha nem szólnánk, észre sem venné, hogy besötétedik esténként, reggel meg kisüt a nap. Olívia szintén ment volna már bármerre, csak történjen valami, mert ő meg annyira utál unatkozni, hogy képes még boltosat, tanárnéniset játszani a Tamarával - bár a Tamara se kutya, mert még mindig egyedül is képes erre.
Az én gyerekeim bizonyos szempontból korán érő, bizonyos szempontból meg későn érő típusok, és én baromi boldog vagyok attól, hogy a tengerparton képesek ország-várost játszani, meg homokozni órákig.
Olyan jó lenne, ha még pár évig így maradna....
...ezen a gondolatmorzsán elindulva véletlenül odáig értem, hogy négy öt év távlatában nekünk már négy felnőtt lányunk lesz, ettől  megrémültem (már, hogy ennyire elment az idő) és gyorsan visszafordultam.



A nyáron a szülinapomra Balikámtól Kindle e-book olvasót kaptam, így mostmár a könyvek tömkelege is a rendelkezésemre áll. Soha nem gondoltam, hogy a könyvet bármi pótolni tudja, de ez a Kindle olvasó azért engem is szerelembe ejtett. Nem mondom, hogy a lapok illata, vagy a könyv fogása nem hiányzik belőle, de kétségtelenül vannak előnyös tulajdonságai, melyek miatt nekem is sikerült megbarátkozni vele.  Legelsősorban a képernyő működése, amely ugye e-ink technológiával működik, tehát semmiféle világítást nem használ, és ezáltal a szemnek is ugyanolyan hatású, mint a könyvlapok - amikor olvastam erről nem hittem, de tényleg olyan.
A legeslegeslegjobb pedig, hogy 7-800 db magyar nyelvű könyv, és több mint 4000 angol nyelvű áll rendelkezésemre bármikor, belőlük egy-egy mondatot, szövegrészt kijelölhetek és elmenthetem, jegyzetet készíthetek, fordítóprogram és szótár is rendelkezésre áll. Hangoskönyvet felolvas, mp3 -at is kezel, van fülhallgatócsatlakozója és kis hangszórója is, sőt, a könyvet is felolvassa, és kezeli a magyar karaktert.
Mivel az e-ink nem igényel a képernyő fennartásához, és világításhoz energiát, ezt csak a képernyő oldalankénti frissítésekor azaz lapozáskor használ, így napi szintű használatkor (mondjuk egy négy órás olvasással számolva) is több mint egy hétig bírja az aksi, ami meg amúgy 30 perc alatt fullra tölthető.  Egyszóval: imádom, és örülök, hogy a Kinle olvasók táborához csatlakoztam.

Néha még egy kicsit kényszerítenem kell magam, de egyre inkább próbálok angolul olvasni, bár még nem élvezem annyira, azért nagyon igyekszem. Ebben a hónapban próbálok részmunkaidős állást találni, úgy érzem egy állásinterjúra már képes vagyok normálisan, de azért iszonyatosan félek, mert én nem vagyok bátor, és ha csak erre gondolok, egyből akkora lesz a  gyomrom mint egy alma, sőt inkább egy megrágott csutka. Balikám rém türelmes, de én sem akarok már tovább visszaélni a vendégszeretetével... :D  , arról meg nem is beszélve, hogy valami szociális életet ki kell alakítanom, bár a mindenféle emberek annyira nem hiányoznak.
Lehet, hogy emberkerülő lettem?


Most, hogy üres a lakás egész nap a tévét hallgatom  - javítandó a beszédértést - és nagytakarítást csapok, a fürdő már ázik, a mosógép megy, ablakok nyitva és én kitárt karokkal várom azt a hosszú langyos őszt, amit itt úgy szeretek.

Ismét az angliai oktatásról, bizonyítványról és egyebekről

A gimis lányaink év végi bizonyítványára panasz nem lehet, egyedül angol nyelvből kaptak C-t, amire ugye szavunk sem lehet. Minden tantárgyból A, vagy B az osztályzat.
Nóri szeptembertől gitározni tanul, felvette az órarendjébe, Olivia hegedű és fuvola között vacillál, Tami úgy néz ki a zongora mellett döntött. Sok-sok praise point-juk lett év végére (dícséret pont), főként Oliviának, melyeket mindenféle plusz munkára, jó viselkedésre, kreativitásra, rátermettségre lehet kapni.

Tami befejezte a primary-t, szeptembertől a "nagyok" sulijába fog járni. Erről néhány szót írnék, azoknak akiket ez érdekel.
Az primary-ben kizárólag szöveges értékelést kaptunk, igaz, ezt teljesen testreszabottan és elég részletesen. Mindent összevetve Tami is nagyon nagyon szép teljesítményt nyújtott.
A lazább oktatásnak köszönhetően magatartási problémái is nagyon sokat javultak, (amiket én nem magatartási problémaként értékelnék, inkább azt mondanám, hogy a magyar oktatási rendszer nem igazán nyerte el a tetszését, illetve nem túl alkalmas az ilyen pörgős, energiától duzzadó gyereknek.)
Többször is meglepődtünk már az iskola ideje alatt, hogy egyszer csak milyen folyékonyan kezdett angolul beszélni, de ez év végére egészen elképesztően látványos lett, nem is győztünk csodálkozni.
Ő még aggódik néha, megjegyzem teljesen feleslegesen. A háziorvosnál jártunkkor is elhangzott : apa ugye fordítasz, ha nem értek valamit  - ehhez képest meg mi nem értettük a nagy részét annak, mit beszélget vagy  10 percig a dokival. Hát eléggé frusztráló érzés.
Az iskola végéből, és a hatodikosok búcsújából nem csinálnak olyan nagy faksznit mint otthon.
12 hatodikos "ballagott" el az iskolából (ugye kicsi mézeskalács iskola - összesen 69 gyerek tanul itt.)
Nagyon szép, egyszerű megemlékezés volt a Maria Magdaléna templomban*, ahol sokat énekeltek, majd minden diák kiment az igazgatóhoz, elmondta amit fontosnak tartott, vagy amire emlékezetes volt számára, a tanár pedig felolvasta, hogy a többiek mit tartottak róla fontosnak, vagy milyen vidám dologra emlékeznek vele kapcsolatban. Ez egy nagyon szép gesztus volt, és nagy vidámságot okozott.
Aztán ismét éneklés, kicsi Miatyánk a pappal, akit én nem néztem papnak abszolút, meg érdekes volt az ismert ima angolul. A legvégén az atya minden gyereknek kiosztotta az ajándék bibliáját, és néhány jó szóval elbúcsúztatta őket.
Nagyon aranyosak voltak, mert az utolsó két éneklés alatt már inkább sírtak mint énekeltek, még a fiúk is.
Összeszerkesztek egy kis videot a néhány képből, meg egy-két videoból amit csináltam, és nemsokára feltöltöm a galériánkba.

_______________________________________________________________________________

*A templommal kapcsolatban megemlítenék egy érdekességet, erről akartam is már korábban írni a karácsonyi műsor után, csak elmaradt. A bejárattól jobbra kis konyha, balra kanapék fotelek - kis nappaliszerű berendezés. Szóval ott lehet a pappal teázni, kávézni, beszélgetni. 
És még az angolokra mondják, hogy konzervatívok.

 

Evőlúcíóós pszicológia ...avagy miért nem vasal a férfi?

Nem Besenyő Pista nyomán, hanem csak úgy a sajátomon indulva el kész elméleteim vannak a férfi-női veselkedésformák különbőzőségének mibenlétére, illetve ezek lehetőleg minél surlódásmentesebb megoldására. Még régebben olvastam a Miért hazudik a férfi, miért sír a nő? c. könyvet illetve ennek második részét, valamint sok evolúciós pszichológiával kapcsolatos írást, mert ez engem mindig érdekelt. Ajánlom még Szendi Gábortól: A Nő felemelkedése és tündöklése c. könyvet (melynek nem minden pontjával értek egyet, de ettől függetlenül) nagyon érdekes olvasmány. A Csernus könyvek is ide sorolandók nekem bár nem annyira evolúciós szempontok alapján közelíti meg a témát, de attól még sokat lehet tanulni belőle. A Spektrum tévén is volt annak idején valami hasonló című műsor (asszem Miért nem vasal a férfi volt a címe), ami a két nem különbözőségeiről, és ezek okairól mesélt. Kedves távoli épp Görögországban éldegélő barátommal beszélgettünk a minap a skype-on, és mint már annyiszor, most is bebizonyosodott, hogy a férfiak a világ minden táján egyformák (valószínűleg mi nők is, de hát mi ugyi a férfiakat tárgyaljuk ki inkább! Akinek hiányérzete van, annak ajánlom figyelmébe Kőhalmi Úr épületes néhány mondatos megfogalmazását a nőkről - tudniillik, hogy a nő egy textildarabbal bárhol elvan  - aki kíváncsi a részletekre az hallgasson utána.)
Tehát a továbbiakban a férfiak kivesézésével folytatnám.
Édes népség annyi bizonyos. Szedjük hát pontokba, a nagy női gyűlésen mire jutottunk, szűkebben jutottam, hisz mégiscsak én férjecsémmel élek - (némi női oldallal kiegészítve azért, hogy teljes legyen a kép!)

1. Mire van idő a bevásárlóközpontban?
Autósfelszerelésekre, csavarhúzók és ezek csavarozógépeinek nézegetésére, időnként műszaki cikkekre.

2. Mire nincsen idő, mert sietni kell?
Szobanövényekre, piperecuccokra, ruhákra.

3. Mi kerül biztosan a kosárba?
Autóillatosító, cipőspray, sör.

4. Mi fontos a férfinak a lakásban?
Távirányító, zuhanyfej, víznyomás, lepedő, toll, olló, vágódeszka.

5. Mi nem fontos a férfinak a lakásban?
Függöny, szekrény, polc, szobanövény, konyharuha, könyv.

6. Mit tart a férfi fontosnak a közlekedés során?
Parkolóhely, autómosás.

7. Férfiparák :  bezártam e az autót, hol van a slusszkulcs, hol van a pénztárca, nézzél hátra is! ne csak előre

8. Férfi frusztrációk: otthon felejtettem, munkahelyen felejtettem, nem működik, nem szerelhető, meg kell szerelni.

9. Férfi problémamegoldás: ...mert ez megint a te hibád, hozz egy kalapácsot.

10. A férfi ha jókedvű: menjünk el a kínaiba

11. A férfi ha rosszkedvű: főztél valamit? , hagyjatok Upps tévét nézni.

12. A férfi reggel: van tiszta alsóm?

13. A férfi este: van söröm a hűtőbe?

14. A férfi ha nem talál valamit: ...mert megint elpakoltad!

15. A férfi ha megtalál valamit: ...mert én rendben tartom a dolgaimat!


És az élet így szép!