Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszont nem tudok nekilátni most. Két órája vagyok ébren, átnéztem az állásokat, kettőt lementettem, megint órákba fog telni a jelentkezés. A héten jópár tréninget betettem a listába az NHS tréningoldalon, azokat is terveztem még hétvégén befejezni (kellene a “szakmai fejlődési terv”embe, mert itt ez egy bizonyos szint felett szinte kötelező, pláne meg ha az ember állást keres illik lobogóra tűzni…
Az első bekezdés önmagában jónéhány óra a hétvégémből, és mivel takarmányozás tekintetében tradicionális a családmodel (apa mosdik, anya főz), a rákos és csirkés kabátos krumpli meg a holnapi sült sem készül el ha nem megyek a konyha közelébe. Ha számításba veszem, hogy az Evri által madárlátta fonalkiegészítésem is (végre) megjött, folytathatnám a takarót amihez nem nyúltam két hete (mer nem volt kékem) akkor szerintem kéne nekem az időnyerő szerkezet a herripotterből (dejóvóna). A szennyest megoldja a mosógép, ezúton minden hálám és tiszteletem a sárkány, kulcs és zivatar kisérletnek és Jákob atyának.
Kőne porszívózni, összerámolni, be kéne fejeznem a klotyó dekorálást (jól olvastátok), vár rám egy hetven százalékban kész KOI ponty kép amitől alig tudjuk használni az ebédlőasztalt három hete.
Van erre kitalált megoldás, ami tök működne a neve az “életre ellátva” (Set for life).
Najóvan… majd jövök.
________________________________
Bakker eltelt három nap… szerda reggelre értem ide vissza.
Tiszta stressz a fejem napok óta. Szerintem amúgy a férj szemöldökei is lejjebb vannak mint szeretném, de nincsen energiám most körbenyalogatni senkit se. Magamat próbálom egyben tartani.
Vasárnap terápiás takarításba vágtam, még ablakot is pucoltam. Abból lehet tudni, hogy belül sikítok ha vakarok-suvickolok egész nap. Ez egy intenzíven ható belső feszültség, munka, álláskeresés, Zsófiék áttelepülése és miden… és tényleg mikor úgy érzem a lófasznak is van vége, akkor bemegyek a melóban a konyhába és a reggeli teám készítése közben háromszor kapok sikítófrászt - a tejhűtő csöcse hiányzik, mondom mivan má, közli velem a szakács, hogy nyissam ki… mondommivan? - Nyissam ki. Kinyitom. Benne találok két hatpintes flakonos tejet. Mostantól ezvan, mert aladdin szerint így “kevesebb fogy”. Ezt bazdmeg hogy számolta ki nem tudom, hogyaszongya figyelj: a mamák meg a személyzet azért fog kevesebb teát, kávét, forró csokit inni, zabkását enni mert nem a tizenötliteres tejhűtő csapján jön a tej.
Hagynék időt erre…
(Itt jegyezném meg, hogy még ha kevesebb tej fogyna sem spórol vele, mert a tizenötliteres literre kevesebb mint a flakonos tej…) Kicsit éreztem, hogy jön hátulról előre a hisztis róza, mert a gyomron tájáról elindult az a frusztrációjelző üres érzés. Na, gondoltam akkor cukor vagy valami, kutattam valami jó keksz után a sarokban.
Ekkor jött, hogy a tej beterítette a konyhapultot mert valaki - éjszakás -bontás után nem szedte le a zárófóliát rendesen és mindenfele ment a tej. Reggel hétkor nem szeretek ilyet megélni egyáltalán. Míg feltörölgettem - félig már tikkelve - a sarokban észreveszek HÉT kiskanalat hét teafilterrel odadobva a vizmelegítő tálcájára… Mer bazdmeg ketten vannak éjjel, hét teához nyilván hét kiskanál kell, plusz nehogy bakker leszedjék a tejfület rendesen és elmossanak bármit is… Ilyenkor túlcsordulok ezeken a piti dolgokon, kitörök és pusztítok. Tényleg… Évente egyszer.
Lenyomtam.
Magamhoz vettem egy nagy levegőt meg egy korty teát, leszedtem a tejről a szakadt fóliát, elmostam a kiskanalakat, kidobtam a használt teafiltereket. Kisétáltam a konyhából, elbarikádoztam magam az irodámban, és amíg a láva kihűlt, megírtam a munkaidőm végéig három ápolási tervet és hazajöttem.
Eközben megint rájöttem, hogy a világ és benne én meg a hisztim jelentéktelenek és kurvára senkit nem érdekel az én belső harcom a kiskanállal, tejjel meg a többivel.
Az instagram spacextian oldalon is ott volt, hogy ha ma eltűnnénk innen, százezer év múlva a piramisokon meg a kinai nagyfalon kívül lótök se marad utánunk. A levegő kitisztul és mivel a japánok nem eszik ki az egész óceánt az is visszanépesül, az univerzum létének időskáláján pedig kb. pont egy századmásodpercet tett ki az ember léte. Alig hagynánk nyomot. Pont olyan jelentéktelenek vagyunk, mint holnapra a kiborult tej, és a hét használt kiskanál … Ilyen szemszögből nézve minden lófütty és kecskebogyó, ettől érzem jobban magam, más meg ettől csak szarabbul. Lóg egy deszkám na…
Az Amszterdami látogatásunk hat napja kiválóan példázza azt is, hogy hogyan lehet úgy nagyon klassz időt eltölteni, hogy utána még egy hét kelljen a regenerálódásra. Nekem a vizitúra és a park volt a legjobb, meg a végén a nagymúzeum bár a századik festménynél már mindegyik ugyanaz volt nekem, a porcelánok, a hajózással foglkozó termek és a bútorok lenyűgöztek. A Body World is kurvajó volt, csak néha nem a kipreparált izmokra tudtam koncentrálni mert a sajátjaimra is kellett. Már addigra úgy fájt a talpam a sok mászkálástól, hogy inkább egy jókis kávéző teraszán üldögéltem volna.
Mondjuk az én megfogalmazásomban ez városnéző kirándulás volt, nem nyaralás, de annak kiváló. Javaslom mindenkinek, Amszerdam gyönyörű, nyugodt, élhető és rengeteg dolgot lehet látni, csinálni. Nekem a nyaralás inkább az, ha döglök egy nyugágyon, két izmos karibi legyezget pálmalevéllel és egy harmadik hozza a koktélomat. Viccet félretéve én magamat úgy látnám pihenni, hogy ülök egy erkélyen ahol a tengert látom és horgolok, vagy egy vidéki ház verandáján és olvasok, vagy hasalok egy kényelmes fátylaságyon és rejtvényt fejtek… Gondolom lejön, hogy nem vagyok az a menőkés. Legyen ha egy nap kirándulás a Moorba vagy egy nap hajókázás és városnézés, de öt napig egyfolytába menni? Nem vagyunk normálisak…
A klotyódekorálás jövő hétre marad, a KOI kép mégmindig a konyhaasztalon. Most van három lehetőségem (miközben a férjet várom, hogy hozzon reggelit). Valami agyromboló játékapplikációval játszom addig (kizárólag terápiás relaxálás végett), nekilátok a tréningjeimet befejezni vagy nézek ki a fejemből és túlgondolom az élet dolgait megin. Van egy új könyv abba is belefognék… meg ott a KOI… a főzés ráér… utánrendelt fonal is megjött…
Állítólag jövő héten kezdődik a nyár második epizódja (mer visszajön a jóidő). El kell menni hajókázni.
Mindeközben tökreleszarom, hogy negyvennyolc éves lettem. Szerintem mindketten a férjjel jobban nézünk ki mint tizenöt éve.
Jó nálam is van azért amortizációs ráta. Régen mindig büszke voltam egy két testrészemre meg a szemeimre… Mostanra a bokáim meg a lábfejem őrzik még a státuszukat a többiek kicsit lejjebb csúsztak a létrán. A szemeimre amúgy is haragszom, a funkcionalitásra kellett volna kicsit jobban rámenni…
Na ez jó összevissza csapongó ömledék lett, válogassátok ki.
A lényeg, hogy rendesen nyissátok ki a dolgokat és mosogassatok el magatok után…
13 megjegyzés:
HP-t nem ismerem, nekem a Mezga sorozatbol szokott eszembe jutni az idokibovito keszulek. Neha (sokszor?)jo lenne...
Hasonloan vagyok az aktiv varosnezo kirandulasokkal, mostanaban ugy is szoktam tervezni, szervezni a szabadsagot, hogy legyen legalabb 3 nap kipihenni a "nyaralast", mielott ujra fejest ugrunk a munkaba.
Ne is emlegesd a CPD-t..., en is epp azzal kuzdok:-x Milyen munkakat palyazol? Sok sikert!!
Elég szées a skála, főleg eü kordinátori, eü adatvédelmi, ilyen-olyan eü középvezetői állásokat. Igazából amit kurvára szeretnék az eü oktatás lenne, de van két tréning ami kéne még, de elég drágák. Jövő hónapban nekilátok az egyiknek. Most pont van egy ilyen, azt megpályázom (Educational Tutor a kórházban), de nem sok reményt fűzök hozzá egyelőre, mert semmilyen teaching, coaching certifikációm nincsen, de úgy vagyok vele próba szerencse… A projekt management is érdekelne, de same story…
Azt hiszem a privát szektorból elég vol. Kicsit jobban lehet keresni, de nem nagyon akarom már ezt a mizériát (same shit different place). Elég kecsegtető viszont a lóvé, szóval még nem vetettem el teljesen a lehetőségét, csak aaahhh…
Szerintem ne riasszon el, hogy nincs teaching kepzettseged, 2-3 eve egy ismerosom radiographer poziciobol ment at az egyetemre tanitani. Nulla oktatasi hatterrel. Es amennyire a blogbol "ismerlek", az oktatas tok jol fekudne neked:) Amit az elejen irtal, az nem tul admin-heavy, szaraz?
…hát, rohadtul el tudnám képzelni magam kizárólag számítógéppel és papírokkal. Igazából viszont az eü-ben sehol nincsen olyan hely ahol nem emberekkel kell foglalkozni.
A trénerségben is az vonz engem, hogy igazából önmagam lehetek és nem kell az udvariaskodó körítés, mert abból már nagyon elegem van. Én már nagyon nem akarok “viselkedni”, pláne meg hallgatni egy irodában, hogy mi volt az emmerdélben…
Nem tudom, majd alakul.
Nos, ha kizarolag papir es szamitogep is benne van, akkor tenyleg szeles a skala, tuti osszejon valami hamar. Ezen jot nevettem, hogy nem akarsz mar viselkedni, udvariaskodni..., olyan munkahelyet keveset tudok, ahol nem kell, minimum irasban:-D Trenerkent(plane itt Angliaban, ahol olyan fontos a felszin meg a korites) szerintem nagyon is elvaras;-)
Akkor rosszul fogalmaztam mert felreertettel
Parson to person -t nem akarok
Nem arrol van szo hogy amugy egy bunko vagyok.
Ha treninget tartok vagy eloadast ott az a dolgom hogy ugy tegyem a dolgom ahogy elvaras
De a normal munkakapcsolati szocialis erintkezesnel viszont nekem nincsen dolgom senkivel es nem is akarom hogy nagyon legyen.
Minimalis munkakapcsolatot varnek el csupan, kihagyva a muszajbol jopofizast
Ezert mondtam hogy en a napi munkam soran tok ellennek egy komprjuterrel kettesben
Szerintem siman kulon lehet a kettot valasztani.
Legalabbis en kulon tudnam ha mas is beken hagyna. En attol szerintem lehetek kurvajo trener hogy amugy szeretek egyedul dolgozni.
😀 ez lemaradt
Csak hogy lasd nem sertodtem meg 😀
Nahat, megleptel... honnan jott ez a "nem vagyok bunko" dolog? Senki nem gondolta;-) En tenyleg csak jopofanak tartottam, amit irtal, azert kuncogtam magamban.
Es persze hogy lehetsz jo trener, attol ha egyebkent introvertaltabb vagy. Szerintem irtam is fentebb.
En inkabb arra gondoltam, hogy egy trenernek azert a munkaja markans reszeben masokkal kell egyutt dolgoznia, es itt A-ban tobb udvariassagi meg PC kort kell futni, mint pl. Mo-on, legalabbis az en osszehasonlitasi tapasztalatom alapjan.
Mindenesetre drukkolok! 1x akar kave mellett is dumalhatnank:)
Azért tettem a röhögőfejet, mert gondoltam, hogy nem rajtam nevettél, hanem csak úgy.. A bunkó dolog meg onnan jön, hogy nem introvertált vagyok inkább csak hisztis már az emberek hülyeségére… vagy inkább a hülye emberek hülyeségére.
… és amúgy igen - tökre társasági ember vagyok, meg tök beszédes és ha ez elvárt akkor a munkám során is. Az egész arr megy ki, hogy szerintem én nem akarok egy ápolási otthong vagy ilyesmit vezetni, mert az ilyen ötpercenként PC köröktől már puffadok mint a gömbhal. Abból már elegem van, de nagyon.
Kávézós délután ciderezős estébe hajlóan meg jöhet… akármikor :)
Bocs az elütésekért, estére már alig látom miatök van a képernyőn…
Na akkor ezt osszehozzuk:)
Nem tudom, hogy mennyire vígasz, de ha én reggel bemegyek a mi konyhánkba, nagyjából ugyanez a kép fogad, esetleg kiegészítve még némi szutyokkal, ami hogy, hogy nem az éjszaka folyamán belekerült a mikrosütőkbe....
Dejó hogy végre el tudtatok menni nyaralni! És egyébként meg kurvajól nézel ki <3
Megjegyzés küldése