2012. október 30., kedd

Fáradtan, de vigyorogva ballagtam ma haza, mert reggel az éjszakások azzal köszöntöttek minket, hogy Michael eltévedt az éjjel egy ajtónyit, és Amelia gardróbjába könnyített a hólyagfeszülésén. (Amelia ma egész nap mezítláb volt, mert az össszes topikája elázott.)
Már korán reggel könnyesre nevettük magunkat.

Hétköznapok

Kisebb nagyobb bukkanókkal, (néha maradnak el dolgok itthon) de belerázódtunk az új rendszerbe. Mostanra merem kijelenteni, hogy megszoktam a helyemet a melóban, már nem parázom össze magam semmitől, kiismerem magam a bentlakók között, tudom melyik kollégámmal hányadán állok. Ennyi idő kellett, hogy kicsit határozottabbnak, és magabiztosabbnak érezzem magam közöttük. Segített az is, hogy simán megbízhatónak értékeltek, és sok dolgot rám is bíznak. Néha ha helyettes jön az Agency-től (mert sosem vagyunk elegen) mellém adják, hogy segítsem a munkáját, vagy mutassak meg neki ezt-azt, magyarázzam el mi hogy van, vagy vezessem körbe. Ha a főbejáró csengője szól, már ki merem nyitni az ajtót -- nevessetek ki, de nekem ezek nagy sikerélmények.
Visszatért a kezdeményezőkészségem is, ennek köszönhetően már nem érzem magam ijedt nyuszkónak a ketrec sarkában. Vannak jobb és rosszabb napok mint mindenhol, nálam a rosszabb napok azok, amikor kevesen vagyunk, és térdig lejárom a lábaimat. A jobb napokon megvan a létszám, és szépen kényelmesen elvégezhető a munka. A rosszabb napokon is jól érzem magam azért, mert ha kevesen is vagyunk, de lehet egymásra számítani mindenben, és néha már a sírva röhögés határán vagyunk három óra felé... A rosszabb napok után viszont ájulásközeli állapotban esem haza, és aztán egy órán át csak ülök a fotelban feltett lábakkal, és csak utána tudom rászánni magam a mosásra, vagy főzésre.

A lakók között is vannak jobbak és rosszabbak, de a rosszabbak sem rosszak, csak maximum kicsikét nyűgösebbek. A legnyűgösebb hölgyeménnyel nekem még nem gyűlt meg a bajom, de csak azért, mert még nem vett rólam tudomást - egyenlőre a levegő kategóriába tartozom, de a többiek azt mondták, ennek még egyenlőre örüljek. 
Teljességgel beleestem viszont néhányukba.
Imádom Elsie-t az egyesben lakó mamót, aki egy tünemény. Bár a háromnegyed eszét már elhagyta, imád élni, enni, és nevetni. Édes, öreglányos, fogak nélküli kiejtése van, amit erősen szoknom kellett, de mára úgy elviccelődünk, mintha a nagyanyám lenne. A papírszalvéta a legkedvesebb ajándék amit kaphat, órákat elvan azzal, ha szép egyforma csíkokra tépkedheti. Ezt a mulatságot csak egy jó kis csésze tea, vagy az ebédje kedvéért hajlandó megszakítani. Legszívesebben felkapnám és hazavinném.
 A másik kedvesem Eunice a 106 éves gondozottunk, aki bár lábra már nem tud állni, majdnem teljesen önellátó. Egyik fülére sem hall már, de nagyon jól olvas szájról. Imádja a táncot nézni a tévében, mindig kapcsolgatni kell neki a csatornákat. Valaha ő is táncolt, ennek bizonyítékaként gyönyörű képek sorakoznak a komódján. Az ő kedvenc foglalatossága, hogy folyton jegyzetel - milyen nap van, hol milyen táncos műsor lesz, mi lesz ebédre a héten stb. mert már nem tudja megjegyezni ezt a sok dolgot.
Amelia pedig a legzsörtölődősebb és legrondább szájú vénasszony akivel valaha találkoztam, mégis van benne valami szerethető. Utál fürdeni, fésülködni, és egyáltalán mindent ami azzal jár, hogy kizökkentik a fotelban üldögélésből, vagy ágyban fekvésből.
 Nagyokat tudok nevetni a beszólásain, a káromkodások sem hoznak már zavarba. Több szinonímáját tudom az utcalánynak mint magyarul... Amúgy meg egy kocka csokival le lehet venni a lábáról, de olyankor sem változik kezesbáránnyá, csak halkabban morog, és míg csoki van a szájában addig sem harap.

Egyetlen kicsi fájdalmam, hogy Balival kevesebbet vagyunk együtt (kb. kétszer-háromszor esik egy napra a szabadnapunk havonta), emiatt sokszor este tovább fent vagyunk, hogy kicsit dumáljunk, vagy nézünk valami tévéshazait, esetleg kártyacsatázzunk az ágy közepén (meg még egyebeket, és azt is az ágy közepén), aztán három ilyen nap után bealszunk félnyolckor, mert kiütköznek a hiányzó órák.
Most viszont szabad hétvégém lesz, és az ő off napja is szombatra esik, terveztünk egy "ősz-színű" kirándulást a Becky Falls - hoz ismét (nyár színűn már voltunk), de egy kollégája meghívott minket családostul ebédre, így a kirándulást elhalasztottuk.  

2012. október 28., vasárnap

Jóban vagyok a férjemmel

gyerek - ....naa anya, akkor megkérdezed apát?
én - Mi vagyok én üzenetközvetítő?
gyerek- Jóhogy! Te azért "jobba" vagy vele mint én...

2012. október 26., péntek

"Álmában csönget egy picit..."

A történet ma háromszor játszódott le...   :-)
Hívócsengő szól - 4-es szoba, felrohanok a staff room-ból ahol a szünetünket töltjük.
A négyes szobában Amy a fotelban, lógó fejjel alszik- odamegyek hozzá, megfogom a vállát...
- What's the matter Amy? (Mi a baj Amy?)
... a szemüveg mögül rám néz csodálkozva:
- I don't know...why? (Én nem tudom...miért? )

2012. október 22., hétfő

A mai reggelen, koszonhetoen Alzheimer ur tenykedesenek, teljesen uj ertelmezesben latszik (ugy is mondhatnam mas latasmodba helyezodott ) a "Nem szarral gurigazik!" - azaz kemeny csavo jelzojekent hasznalatos - mondat.


Asszem lotto vasarlas kovetkezik...

2012. október 14., vasárnap

Társadalmi besorolás

Férjjel az annyira szeretett autókázásunk alkalmával - mint már annyiszor, egymást kiegészítve, csiszolgatva, hozzátéve, majd elvéve belőle ezúttal magunkat próbáltuk társadalmilag besorolni - családi helyzet, öröklés, iskolázottsági fok, szociális és anyagi helyzet, gyermek száma stb. és az otthonról hozott normáink alapján az itteni társadalomba.
Adottak ugye a szüleink - bányász apuka, középvezető anyuka, géplakatos apuka, munkaprogramozó anyuka. Nem nyomatékosítottuk ezt annyira a végső következtetéskor, mert ugye más rendszer volt akkoriban. Mindkettőnk családja részben az alföldről származik (nálam csak anyai ágon), sokgyerekes szülőktől. Nálam apai részről rengetegsok sváb paraszt (nem a derogáló értelmében véve) a család nagy része.
Vallásilag református és katolikus. Egyszerű, dolgos emberek tehát a felmenők.
Mi meg ugye - vagyunk akik vagyunk, két negyvenéves testben ragadt kamasz idióta. A férj szerint én vagyok az idiótább, szerintem ő - amikor itt tartottunk versenyt rendeztünk Ki Ki Ki ? címmel - itt egymás hibáit, infantilis marhaságait ecseteltük. A férj szerint az én legnagyobb hibáim: a szép számmal csúnyákat mondok (értsd: káromkodok) - bár mentségemre hozzátette, néha szexi (pfff). Hangos vagyok, tíz körömmel védem az igazamat akkor is ha már rég tudom nincsen igazam (nem is igaz :D) . Tűréshatáron túl vagyok idegesítően türelmes (na bumm) és a legidegesítőbb tulajdonságom szerinte, hogy két valaggal szarok arra, hogy ki mit gondol és ez szerinte akkor baj, ha egy négy gyerekes anyuka bajori (StarTrek DS9 biciklikerék űrállomás felügyeleti bolygója a Bajor)  fülbevalóval és rock revolution pólóban akar szülőire menni.
 Szerintem az ő hibái az enyémek mellett eltörpülnek. Született álmodozó, olyannyira, hogy néha a bili helyett konkrétan egy nagy jéggel teli kádba kéne lökni, mint az Inception-ben. Azt hiszi ő az okosabb, de én meghagyom ebben a hitben, így ezt nem hoztam fel. Rém büszke és sértődős. A legrosszabb viszont, hogy kínosan ügyel, hogy a szomszédok mit gondolnak rólunk (engem jobban szórakoztat az, amit én gondolok róluk, de mindegy - mit érdekeljen mit gondol az emeleten lakó simlis, sumák indiai fickó, aki ha száz pinám volna akkor se kéne - hhháááá itt előjött egy újabb hibám - hogy mindent a szex oldaláról közelítek meg - ...jah hát mert az mozgatja az egész világot - szerinted nem?? - Nem, a pénz! - Jó de miért kell a pénz, azért, hogy több hatalmad, szebb autód, nagyobb házad legyen, ahova majd jól beviheted a sok csontosbordájú műtyúkot jól megsakkozni. - Ez nem ilyen egyszerű... a férfiak nem mindent azért tesznek, hogy megdugjanak egy nőt... - Hát ez igaz! Elton inkább George "lastchristmas" Michaelért teszi, de  a lényeg ugyanaz....)
Ment ez így egy darabig.
Munka ügyében megegyeztünk hamar -  itt ugye alulról kezdtük - de otthon sem voltunk fent, sőt még középen sem.
Anyagilag még mindig csak ugrálunk a tűzlétra alatt, hogy egyáltalán az első fokra tegyük a lábunkat. (Jut eszembe ne felejtsem a PG tea kódjait beütni ötezret lehet nyerni). A gyerekeink száma alapján szintén alsó kategória. Habitusuk alapján - hangosak, okosak, határozottak, önbecsülésük a Mount Everest magasságában, mindemellett szerintem tök reálisan látják a dolgokat, és hála az égnek szarnak arra, hogy mit mondanak mások, inkább csak az érdekli őket, mi mit mondunk.

Oda jutottunk, hogy bizony mélyprolik vagyunk.

A kreativitás forrása

....amikor a rötyin üldögélve ahelyett, hogy a "lényegre" koncentrálnék, gyűjtögetem a földről a leesett fültisztító pálcikákat, szedem össze a vécépapír gurigákat,  hajgumikat, mindenféle fecniket. Felteszem a friss papírt, eldobom a zacskóját. Rakosgatom - kukába, mosdó szélére a cuccokat, közben észreveszem, hogy a mosdóban megint hajszál, fogkrémfoltok - akkor azt lemosogatom. Tehetem mindezt azért, mert olyan kicsike a fürdő"szobánk" - inkább fürdőkamrának kéne nevezni - hogy egy lábfájós délutánon a kagylón ülve is simán ki tudnék takarítani benne, összekötve a hasznosat és a még hasznosabbat.
Mikor egy ilyen "akció" után kijöttem, megkérdeztem a férjemet, szerinte konkrétan mit csinál szarás közben a család, hogy senki sem veszi észre a kifogyott papírt, vagy a mosdón felejtett szemfestékes pálcikákat. Erre a válasz az volt - ...szerintem gondolkoznak, én is azt szoktam.
Kiderült, hogy a legjobb ötletei jutnak ott eszébe.

Szóval a következtetés: újabb ok a költözésre - nagyobb fürdővel már én is előrébb tartanék sok-sok kreatív gondolkozást igénylő feladatomban.
....és legalább mostmár azt is tudom, miért ülnek ott fejenként egy fél órát, ezen túlmenően megfogadtam, nem is fogom többet sürgetni egyiket sem, nehogy véletlen megvétózzam egy esetleges fluxuskondenzátor létrejöttét.

2012. október 1., hétfő

Szössz

...avagy apa - a szarkazmus királya :D


gyerek - űűűhh apa dejó már két hét múlva lesz a szülinapom...
apa      - űűh dejó már egy éve erre készülök....  :P

gyerek - aaannyira megölelnék most valakit...
apa     - kopogj be a szomszédba az öreghez....

A berögzülések kirögzítése

Az munkatársam esküvőjére készülve az ebaylistámon nézegetem - így fizetés után - a cipőket. Órák telnek el, végül beteszem a kosárba a lego...