2018. április 6., péntek

Isten ostora

... avagy kalandjaim úton a szőrtelen élet felé.
Nakérem. A kor előrehaladtával minden nőnek több kevesebb problémája adódik a test- és főként az arcszőrzettel.
Anélkül, hogy nemkívánt részletekbe mennék bele, az én legnagyobb gondom az, hogy ami egyik helyről kezd hiányozni az a másik helyre odanő és én egyáltalán nem akarom, hogy azon a másik helyen legyen, és nem is értettem sose ennek a logikáját.
 
A férfiaknál a tesztoszteron az egyik felelőse a kopaszodásnak (nem ilyen egyszerű, de ja) ezért terjedt el az a tévhit, hogy a kopaszok mennyivel kanosabbak (ez se ilyen egyszerű, senki se szaladjon felszedni egy borsóagyú testépítőt). A nőknél meg a női hormonok elnyomó hatása gyengül a hormonszint csökkenéssel, relativ tesztoszeron hatás jön létre és így elkezdenek szépen a kis bajszocskák és szakállkák növekedni. Szóval szorosan a következtetés - ami a férfiakról a szőr eltűnését okozza, az teszi velünk ezt az egész mizériát a bajusszal meg a szakállal.
Hát ez ellen harcolok az utóbbi pár évben, és még nem is vagyok ötven se.... A férj azzal vígasztal, hogy van aki már húszévesen bajszos, meg hogy külömben is ha máshol nem, legalább lesz helyem a cirkuszban.
A lábszőrszetről és egyéb nemkívánatos dzsungelekről már nem is beszélek, ez tinikortól élethosszig tartó harc egyébként is.

  Kinek borotva, kinek gyanta, kinek lézeres izé. Részemről a borotválástól csak erősebb lesz - arcon kizárt amúgy is, mert ott tényleg sokkal rosszabb és nem is szabad nekiállni borotvával. A gyanta mellett tettem le a voksomat évekig, viszont az sajnos csak bizonyos fokig működik arcon. Egy darabig működött arcgyantacsíkokkal, aztán már meleggyantát kellett venni, aztán már az is csak a felére volt jó.
Egyet tudtam. Tövestül akarom a grabancát. Egy megoldás maradt. Eljött az ideje hogy egy faszányosan jó epilátorba beinvesztáljak. A nagyon olcsó és a nagyon drága között van kisezer fajta.
A férj néha kap ilyen fontos kuponokat a melóhelyen. (Mivel jutalék csak kétszer van egy évben és abból se kell hosszú világkörüli hajóútra menni, a cég ezzel csitítja a saját lelkiismeretét meg a dolgozók is boldogabbak - hát kérem ez a kapitalizmus...)
Szóval összegyűltek a bónok végre egy huszonegyedik századi szőrkiszedő készülékre, aminek  a legjobbak voltak a visszajelzései és néhány youtube-os video is magasan méltatta a használhatóságát, a kivételes csupálóképességét és árérték arányban is nyerte a versenyt.
 Zuhanyban használós vízálló, kétsebességes, test és arc gyomlálásra, öt külömböző cserélhető fej van hozzá és még világít is. Ez utóbbi tulajdonságát nem gondoltam ennyire fontosnak, de a zuhany sarkában jó szolgálatot tesz, hogy repcevágáskor ne maradjon ki véletlen egy sor.

  A lábaimmal kezdtem, jól gondoltam, hogy ottan azért a gyantázással megedzett idegvégződéseimet nem fogja annyira próbára tenni. Hát nem volt egy gyaloggalopp, de túléltem. A bokros hajlatokat még hagyom kicsit burjánzani a jó időre várva, szóval világítós, karácsonyra kapott, hálivúdos tükröm előtt nekiláttam a képemnek. Nemtom minek kellett a tükör igazából, mert a szemem végig szorostartásban csukva volt és a fogam is összeszorítva.
Érzésre ilyen lehet az is, ha valaki egy forró lávába mártott légycsapóval baszkodná az arcodat, vagy egy bolondos ötlettől vezérelve mondjuk beszagolnál a gyilkos méhek kaptárjába egy unalmas meleg nyári délutánon...  Erre bakker nem lehet felkészülni, volt egy menet. Kb. öt perc után kezdtem érezni, hogy zsibbad a pofám és már nem érzem annyira a fájdalmat, köszönhetően a szervezet védekező mehanizmusainak. Namindegy túléltem. Iszonyat fájdalmon keresztül vezet az út az iszonyat boldogsághoz. Másfél órás hetenkénti tortúra helyett az egész leredukálódott láb-arc összesen mondjuk 15-20 percre, igaz, hogy az élmény enyhén szólva sűrített, de akkor is jobb mint szemöldökcsipesszel egyenként cseszekedni

az elvégzett munka pedig minden eddig kipróbált eljárást felülmúl. Tényleg mindent. Bár lehet, hogy öt-tíz év múlva még egy inkontinencia betétre is szükség lesz a szőrtelenítés ideje alatt (egyelőre a záróizmaimra még nem panaszkodom),  de az öt csillagot tőlem is megérdemli a Braun.

Ha majd egyszer a fülem és az orrom belseje is szőrösödni kezd, igérem annak is szentelek majd egy posztot, hiszen mostanra mint látjátok eljutottam odáig, hogy véremet és fájdalmamat adom ezért a blogért...
...puszpá
SzertelenSzőrtelenRóza

2018. április 4., szerda

Mai elmélkedés

A múlt hónapról spóroltam magamnak hetven fontot ruhára.

Ahogy az ebay kívánságlistámat elnézem inkább hétszázat kellett volna.


2018. április 3., kedd

Inkább hervadjak




Nem gondolkoztam sokat rajta miért gyűlölöm a húsvéti locsolkodós szokást.  Zsigerből utálom. Kicsit kifejtettem tegnap magamban miközben néztem a tévében (férj nézte a híradót) ezt a gyönyörű népszokást.


                                                                                









Ért e nagyobb trauma? Nem hiszem ... frusztrált e vagyok? Azt hiszem igen.
NAGYON kevés dolog van amitől öt másodperc alatt kiakad a hisztimutatóm és ez az egyik. (Még a hátamon böködőskopogást se bírom, de más most nem jut eszembe.) Olyan vérnyomás-emelkedésem lesz, hogy simán ki lehetne nyírni locsolás indukálta agyvérzéssel és még börtönbe se kellene mennie senkinek.



Egyszer kb. húsz évvel ezelőtt még a férjjel is összeveszekedtünk emiatt, mert az egyik barátja abszolút nem vette komolyan kérlelő figyelmeztetésemet, és többedmagával szódával rontott rám húsvét reggel amikor is én békésen iszogattam a kávémat a kanapémban.
Míg mindenki jól szórakozott én tehetetlen dühömben földhöz basztam a kávéscsészémet és elsírtam magam. Az olcsó padlólappal lerakott konyhában a bögre ripityára törött, és a padlóból is kipattant egy darab (amely ezután minden nap emlékeztetett, mekkora egy hisztis picsa vagyok amúgy.)
A férj teljesen ki volt akadva, hogy hogy lehet ilyen gyerekesen viselkedni és nagyon összebalhéztunk. Érted, ÉN vagyok gyerekes.
 A barát bocsánatot kért, de látszott végig, hogy ő se érti és az arcára volt írva, hogy "ekkorahisztispicsátnahát"...
Asszem az összes azelőtti húsvét frusztrációját éltem át abban a szódafröccsben és egyszerűen csak épp akkor borult ki a bili. Mert talán naívan azt gondoltam, hogy felnőttként nem kell elviselnem a megaláztatást és ezt az egész nemakarom tortúrát, amit gyerekként kellett és ami ellen nem is tudtam tiltakozni, mert nem voltak hozzá eszközeim. Azt hittem, hogy felnőttként eldönthetem, hogy ha valamiből köszönöm szépen nem kérek.
Póbáltam a férjnek is elmagyarázni, (ő aztán később meg is értette és el is mondta, hogy ebből a nézőpontból sose vizsgálta)  hogy ez nekem kurvára nem vicces és hogy ezt az undorító, idióta, hülye ősrégi szokást totálisan felesleges fenntartani.
 Semmi poén nincsen abban, hogy reggel újra kell magamat bootolni, hajat csinálni, átöltözni és még a nappalit és a kanapét is én hozzam rendbe amíg ők röhögnek és iszogatnak a teraszon. Ő van mindig a legjobban kiakadva, amikor más faszával verik a csalánt, hát ez meg most az én faszom és erdőirtásra használjátok. Nem tudom, de olyan kétségbeesett dühöt érzek még akkor is ha csak a tévében látom a locsolkodást, még magamat se értem, mert amúgy meg minden hülyeségre kapható voltam és vagyok.

Öltöztem én be tükörtöjásnak farsangon a férj meg szalonna volt, mentem vizidiszkóba (jó mondjuk kissé kényszeres mosollyal az arcomon, de csak a zene miatt) a gyerekeimmel, voltunk (már jóval harmincon felül) meztelen fürdeni az orfűi tóban vagy tizen baráti társasággal - és most is elmennék. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem tartom magamat egy ilyen besavanyodott fapinának akit csak az érdekel, hogy ne törjön le a műkörme és ne gubancolódjon be a póthaja vagy ilyesmi...
...sajnos emiatt a marhaság miatt a húsvétot se szerettem sose.

Örülök, hogy most nem kell másfél napra  a konyhába zárkóznom és robotolnom, hogy legalább három fajta sütemény legyen, amit, miután jól lefogtak, megtapogattak és elázok - a szódától, jéghideg víztől, vagy büdös pacsulitól - majd jól megesznek a kemény legények akik ezután - míg én átöltözök, kimosom huzatot, felmosok meg mittomén - jól megisszák apám borát meg fele pálinkáját, részegek, undorítóak és agresszívak és gusztustalan, viccesnek szánt megjegyzéseket csócsálnak rád két zserbó között. Ezek után én  még elpakolom és elmosom a faszos poharakat meg tányérokat amit hagytak maguk után és feltakarítom a morzsát meg a cipősarat.
A fiatalabbja meg a piros tojást vagy csokit a kukába vágja, mert ma már csak a pénzzel lehet kérkedni utána, hogy mennyit locsolt össze...

... és igen. Ezért is jó külföldön élni, mert húsvét hétfő reggelén nem kell fosnom, hátam  mögé nézni, nem kell lehúzott redőny mögött imitálni, hogy nem vagyok itthon.


Hát bazdmeg. Hisztis tyúk vagyok, hagyjatok a picsába hervadni.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...