2019. február 22., péntek

Szóval

...bármilyen elánnal is magyarázom ezt, sokan a huszonegyedik században se értik, hogy miért jó az, hogy minden ember azt tesz amit csak akar, egészen addig amíg nem árt ezzel másoknak. Főként nem megítélni senkit sem a bőre színe, vallása, szexuális irányultsága alapján, de ezer és egy egyéb dolog alapján sem. 

Kizárólag az alapján lehet és kell megítélni bárkit, hogy milyen ember és pont. Nincs DE...


...és százszorosan igaz a fenti elmélet, amikor a brezsnyevi szemöldök egy “night out” (buli) ellen dolgozik - és már fullsminkben hangos angol káromkodások közepette sem találom az egyetlen megmaradt szemöldökcsipeszemet - amikor a lányom egyik haverja szánakozva nyújtja felém az övét, és bársonyos férfihangon közli, hogy tartsam meg nyugodtan, neki van még vagy három a táskájában... 



2019. február 8., péntek

Mai elmélkedés

Elárulok egy (többek szerint kínos) titkot magamról:

... lebúvárkodtam magamban, hogy mi az oka annak, hogy menthetetlenül imádom a "ZS" kategóriás, názatudósos-földszétnyílós-szőkőáras-sikítozvamenekülős-forgószeles katasztrófafilmeket. (Mondjuk az igényesebbeket is, de abból kevés van.)
Levezeti a sztreccsemet és végtelenül jól szórakozom a baromságain.
A mai műsorra tűztem a
Seattle Superstorm és a  Weather Wars c. filmeket, esetleg jöhet még a Miami Magma ha belefér...



(Természetesen nem vesztegetem kizárólag ezekre az időmet ami drága amúgy, közben főzök, rendet rakok, horgolok, stb. szóval az élet nem áll meg és bámul erre a három négy órára se...)

Délutánra pedig beterveztem a Felhőatlasz-t,  minden mellékes tevékenység nélkül, csak a mozi miatt. Szerintem az a film megéri a figyelmet, de majd utána elválik.

Ha két életem volna, a másikban csak moziznék és olvasnék. Pont.

2019. február 5., kedd

Mai elmélkedés

... avagy jótanács a férjtől, miután lejövök a fürdőszobából...


“... legyél meggyőződve mindig, hogy az ablakok csukva vannak mikor használod az imádott epilálógépedet... 

A összetett (gépi és emberi) hanghatások egy az egyben teljesen másra engednek asszociálni... 

csak gondoltam szólok.”

2019. január 30., szerda


"Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső."

Márai Sándor






2019. január 28., hétfő

A kibahét

Akik régóta olvasnak azok tudják, hogy minden évben kettő vagy három olyan hetem van, amikor csak azért nem indítok el világégést egy atomcsapással, mert nem vagyok a piros gomb közelében, de szinte látom magamat valami szigorú egyenruhában, ahogyan viszem a kávét a staubenstrumbenbauhausenfüreremnek, megbotlom és a méretes csöcseimmel ráfekszem a gombra, miközben a kávét ráborítom annak a gépnek a billenytűzetére, ahol éppen a védelmi kódok futnak... vagy valami ilyesmi.

Az újévben elég korán érkezett az armageddon, szóval most előreirányzok néhány nyugis hónapot magamnak.

Kezdődött a hetem azzal, hogy el akartam pakolni az egyetlen maradék karácsonyi díszítést (mely ügyben hetek óta kérem a család segítségét mert még a székre felállva is tériszonyom van). A konyhai fényfűzért akartam ugyanis leeszkábálni a bútorról, karnisról. Hát sikerült is, és vele jött a bubisba becsomagolt, szekrény tetején őrzött,  drága étkészlet, amiből egy lapos és két mélytányér valamit egy csészealátét bánta. A többi csak azért nem, mert úgy be volt bubizva, hogy nem lett bajuk.
Akkor még nem tudtam, hogy ez csak a kezdet, így azért egy kicsit el voltam kámpicsorodva.
Ilyenkor mindig apróbb, bosszantó történések közé vannak a nagyobbak beékelődve, de ugye normális állapotban a kicsi is kiborít. Viszont ilyen sorozatlövéseknél rezignáltan tudomásul veszem, hogy evvan.
Ilyenformán keddi reggeli egyenruhahúzásnál az utolsó harisnya kiszakadása már meg sem tudott rázni. Munkába induláskor viszont az előző napi csili miatt késésben levődve és rohanva realizálni, hogy a friss tej még az ajtóban, majd ennek beszállítmányozása  folyamán a vizes üvegek megcsúszása végett  a  konyha tejben vajban megfürösztése már kissé felvitte a punnnpááámatt.
Természetesen befolyt a mosógép és a hűtő alá is. A melóban azt gondoltam, hogy inkább nem viszek sokat és nagyot a kezeimben mert már éreztem, hogy ez valami olyan hét lesz megin és asszem tavaly vagy tavalyelőtt estem le a lépcsőn - úgy hogy beterített a zöldbab - már nem emlékszem...
Az, hogy napközben lezabáltam magam kicsit, meg kiszakadt a gumikesztű párszor, vagy ráfröcssent valami emberi dolog a lábamra úgy nem hatott meg, talán szignifikánsan emelkedett volt az esetek száma, de amúgy is folyton olyan vagyok egy ilyen héten, mint egy parkinzonos.

Szerda délután miután kimostam - a szárítógépem mondta be az unalmast, de úgy, hogy még hibakódot se írt ki, csak sírt (pittyegett) és nem indult el. Tudni kell, hogy én a gépeimet - és a Baliéit is - nagy becsben tartom, törődésben és tiszteletben részesítem. A szárítóra levetítve ez jelenti, hogy a kisszőrszösztartóját takarítom, rendszeresen ürítem, a kondenzátorrácsokat kiszedem kimosom, megnézem a szűrőket stb. Tudom, hogyan kell szétszerelni, a hátulját leszedni, hőbiztosítékot kicserélni vagy újraindítani az egészet. Szereltem már meg hajszárítót és vasalót is, és abszolút nem esek kétségbe semmiféle szétszedéstől, összerakástól, cseréléstől....na pláne fúrástól, reszeléstől...
Mivel a - fent fejtegetett tisztelettel megfűszerezett - rugdosás nem segített, a papa aszonta másszak be a konyhai lépcsőalatti tárolóba és vakeráljam elő a hivatalospapírosgaranciásszámlás irattartódobozt (amire egyszer ráültem és tök behorpadt és azóta nem lehet rendesen becsukni, de ezt én elfelejtettem...)

Akkor kirámoltam a kosarat, a fonalasdobozt és a fele társasjátékot és elértem azt a fémkonténert, de énhülye a tetején levő bőrszíjjnál fogtam és emeltem fel, épp addig tartotta magát, amíg kiemeltem onnét, majd a konyhában szépen felfordult és az összes, szépen lógósmappákba rendezgetett papír kihullott belőle. A férj fejét elöntötte a vörösiszap, én hisztérikusan keztem röhögni pedig akkor még nem tudtam, hogy a tárolóba visszapakolásnál a pólóm beleakad a polcba és az egész félig rámdől, ami a nagyobb baj, hogy százharminc kicsike szaros fémdobozka - amiben gombok, cérnák, biztostűk, ferdepántok, szalagok, horgolótűk, gyöngyök, gésagolyók, pántok, tűk és keretek és mittoménmégmik vannak- tartalma kiborul  a társasjátékok és egyéb szarok közé a földre. (Ki vette észre a gésagolyót ?  :)  )
Ott a kurvasötétbe (csak ilyen elemes, fényérzékelős lámpa van ott amit pokijóból vettem) motoszkáltam két órát míg összeszedtem mindent, aztán újabb két óra volt mire szétválogattam, - de legalább rendbe lett ... nézzük a jó oldalát.
Namindegy, három év careplant vettünk annak idején, és hurrá, február 18-ig biztosítva van a szárító, szóval pénteken jön a szárítóember, és megint hurrá. Egyetlen pozitív hozomány ebben a szarhalomban.

Tököm kivolt már péntekre, pedig az ilyen leesett, kiborult, oh bakker a könyököm dolgok említésre sem méltóak, ezek amúgy is csak fűszerei az amúgy is elcseszett létnek ilyenkor. Alkalmasint megemlékeztem  a régi nagyjainkról...
 ...mert a férjnek is vannak ilyen hetei, de ő nem is  tud engem kihagyni belőle, szóval az én saját kibahetemként élem meg az övéit is. Mikor pl álmosan kibotorkált egyik reggel (még kisfalunkban otthon) és a macska ott nyenyerészett a lábánál, konkrétan majdnem átesett rajta, de nem akart rálépni, hát lépett egy jó nagyot, hogy visszanyerje az egyensúlyát...  belelépett az egyik lábával a felmosóvödörbe, majd azzal együtt kicsit korcsolyázott és  próbálta visszanyerni az egyensúlyát ( ami nem sikerült ) esés közben a mosóporos dobozba kapaszkodott. Sajnos viszont ez sem segített és elterült mint egy béka. A macskán láttam, hogy észleli és (át)értékeli a helyzetet, felugrott az ablakba és kislisszolt, úgy gondolta nem éri meg a reggelijéért a testi épségét kockáztatni. Csak este jött haza.
Három hónapig habzott a konyha felmosáskor, szóval ezért volt szar az én palacsintámban is.

Meg eszembe jutott az is amikor elesett a fürdőkádban és betakarózott a zuhanyfüggönnyel és a függönyrúddal, és eklektikusan magára dobálta az összes tusfürdős és samponos dobozt, szürrealista elemekkel (vérző térd és könyök) megfűszerezve.

Próbáltam egész héten kitartani, óvatoskodni és lopakodni és tegnap végre vasárnap lett ...
azért reggel még sikerült a félhomályban összetűzésbe kerülni a dohányzóasztallal és eltörni a lábujjamat, (mondjuk addig nem fájt annyira, ameddig nővérekgyöngye Neisha be nem tapasztózta) hogy még egy darabig ne feledjem, hogy amúgy micsoda nyugis és szép életem van itt a nyúl lábában...


Hátafaszom...

2019. január 23., szerda

Ja BUÉK

Meló, papírmunka, meló, papírmunka.
Doki, szemészet, szuri, genetika, vérvétel, szemészet.
Néha tökömtele feladom, néha meg leszarom. Ülök ott és várok szép türelmesen a soromra, mindig egy másik folyosón, mindig egy másik helyen. A szemklinika összes rendelőjében voltam már, minden szkengépen lecsekkoltak és minden szuriszoba minden liftesszékjét kipróbáltam már az elmúlt fél évben. Erikanéni (dokim Abasabaobamasa vagymi) bekeményített, mer mostantól kéthavonta nézi meg a szemem (a szkenképet mindig) viszont a szurikat gyakoribb időpontokba tette és mindegyik után azonnal beírnak a következőre, úgy hogy nem telefonon kell időpontot kérnem szépmuzsikát hallgatva húsz percig.
Itthon meg meghalt a szárító, általában szalad a ház mer sose vagyok itthon és najóvan majd ez is lecseng egyszer, jah és voltunk könyvelőnél is sajnos - jó sok adót kell befizetnünk a hónap végéig.

Egyéb:
Lett egy isteni barnásnarancs Lasula pulcsim és egy leopárdmintás szürke Capsule másik és mindakettő iszonyat jóláll. A Lasulából vennék még egy rózsaszínt is, de mosnincspézzem. Meglett végre a Mangos táska is, igaz másik színben mint amit szerettem volna, de a kálváriámat tekintve már így is jól vagyok, hogy legalább valamelyiket megölelgethetem.
A Tamarának köszönhetően (vett nekem egy kisebb zsák fonalat) megint elkezdtem egy csodálatosat, eddig ez a legnehezebb és a legnagyobb kihívás, de már csak emiatt is és csak így érdemes. Nekem. Amit már tudok az nem érdekel, hülye egy természetem van na.
Ezenkívül még az egyetlenegy reggeltőlestig együttöltött szabadnapunkon csavarogtunk egyet, és napoztunk az egyik kedvenc partunkon Blackpool Beachen és ott, a Venus kávézó teraszán ittunk teát és kapuccsinót, valamint csináltunk irigylésreméltó szelfiket és borzasztó jól éreztük magunkat.
Kurvamenők vagyunk nem??









Február elején egy hét (az utolsó a hat hétből) szabira megyünk a férjjel és eljön a semmitevés és csavargás ideje.


Tudom, bocsánat, lemaradtam magamtól nagyon, de igazán muszáj kicsit kidepiznem magam, mert jön a tavasz és csillogni akarok akkor már és sokat nevetni. A tél való a depizésre.

ÓÓÓ majdelfelejtettem. Megjött a karácsonyi ajándékba kapott géntérképem eredménye (ha a Kriszti nem szól el is felejtem - ő is ezt kapta amúgy :) )
Hát lehet azér éreztem magam ufónak otthon mindig mer kb fél deka keleteurópai van bennem csak.
Árja vagyok na. :)




2018. december 28., péntek

A főnök sose volt egy mensatag-jelölt, de tök új falakat dönget a másik irányba.

Megszoktuk már, hogy hatszáz szemüvege van -  mindenhol egy - meg hogy elkever listákat, papírokat, mappákat, minden héten három tollat csór el tőlünk, úgy átállítja a számítógépet, hogy én ha akarnám se tudnám úgy megcsinálni.

A rootert is átprogramozta, emiatt a fenti irodában nem volt internet egy hétig, a lentiben meg plafonig álltak a pezsgőspoharak, oda be se tudtam menni. Kurvasok papirmunkámmal vagyok emiatt elmaradva, most tenyeremet dörzsölve azt várom, hogy megkérdezze miért nincsen kész?

A múlt héten elkeverte az egyik betegünk szülinapi ajándékát amit kötszeresszekrényben találtak meg négy nappal a szülinap után (érted: ÁPOLÁSI OTTHON - KÖTSZERES SZEKRÉNY - NÉGY NAP). 

A takarítószemélyzettel a hatalmas ipari kukát pakoltatta át - mer érted ŐK dobták ki biztos a szépen, nagy dobozba becsomagolt ajándékot a boldog szülinapot Ruby felirattal, mert a lengyel takarítónő nem tud angolul érteeed... bisssztoss úgyvót... A karbantartó Dave meg a garázsban rámolt át mindent emiatt, mondjuk az nem ártott mer szerintem Florence Nightingale is ott bújkál valahol a sarokban...

Ha ez még nem lenne elég elképesztő akkor itt jegyzem meg, hogy a főnök az egyik saját ajándékát (!) is elhagyta amit az egyik konyhásfiútól kapott. Egy ötvenszer negyven centis ezüstszínű dobozt. 

Azt két nap után találta meg a konyhapultjában a mosogató alatti szekrényben... ne kérdezzétek...

Komolyan elképesztő.


Amúgy kurva vicces volna  ez az egész, ha nem mindket stesszelne a hülyeségeivel.



Szóval

...bármilyen elánnal is magyarázom ezt, sokan a huszonegyedik században se értik, hogy miért jó az, hogy minden ember azt tesz amit csak aka...