2018. október 17., szerda

Kis panasz és csakazértis...

...komolyan nem elég bajom volt, hogy minkettő szememet szúrni kellett, ráadásnak még kaptam egy - hát nem akarom lebarbározni, de muszáj... - doktornőt aki hát finoman fejezve ki magam nem volt túl gyengéd. Akiknél eddig voltam szurin tök jól beadták, kicsi fájdalommal járt és szövődmény nélkül - mellékesen jegyzem meg két faszi volt és ettől még ez lehet véletlen...

Hát ezt most nem úsztam meg. Mindkét szememet lezúzta. A balban csak egy kis bevérzés keletkezett a szuri helyén (eddig ilyen se volt), de a jobb szememnél már aznap éreztem, mire az érzéstelenítő hatása elmúlt, hogy valami nagyon nem oké, fájt, könnyezett és túl azon, hogy ott is volt bevérzés a szemhéjam is bedagadt és egyre vörösebb lett az egész. Ahogy vörösödött és fájt, én úgy lettem egyre mérgesebb és egyre elkeseredettebb. Szombat éjjelre már tök bedurrant, alig láttam. A bevérzésen túl még szerintem azzal a szemkitámasztós kampóval a szemhéjamat is lezúzta a nőci, mert belülről látszott, hogy tök vörös és valamiféle hosszanti kékes-fehéres zúzódás is látszott a belső felén, vasárnapra már kívülről is kék volt, plusz miután basztattam, még bevittem valami fasza bacit is, szóval a kötőhártyagyulladás összes fasza kis tünetét IS elkezdtem produkálni. 

Amilyen hülye vagyok, nem is a látásomért aggódtam eközben, hanem, hogy kedden London és én gyönyörű akartam lenni és boldog és már olyan rég vártam ezt a kirándulást és egyre jobban elkeseredtem, mert nem csak hogy kontaklencsét nem tudok betenni így még sminkelni se nagyon. És amikor én ilyen hülye vagyok, hogy valami nem úgy van, ahogyan azt én kitaláltam akkor a frusztráció olyan erős tud lenni, hogy a hisztis boszorka átveszi az irányítást az agyam felett és csak mérges tudok lenni, elkeseredett/de még tartom magam, vagy elkeseredek/és már nem érdekel hol és mikor fakadok sírva. 

Ezzel a hisztivel nem tudok mit kezdeni és elszántan próbáltam helyrehozni a szememet. Vasárnap reggel csipás macskaként ébredtem, délutánra kellett meghoznom a döntést, hogy hétfőn a meló után felhívom a sürgősségi szemklinikás számomat és egyúttal bemegyek a sürgősségire, vagy megpróbálom kiheverni magamtól. Hát osztottam szoroztam és úgy döntöttem miután hétfőn (és az utolsó három másik napban) dolgoztam és csak egy fél délutánom maradt a holnapi kirándulás előtt én inkább a hajmosást és nagygenerált preferálnám, mint az egész délutános orvososdit. Már szombaton elkezdtem magam gyógyítani steril habmosóval és általános szemcseppel valamint napi négyóránkénti Aspirinnel amit nem szedhetnék de jelen pillanatban az izületi vérzés kockázata izgatott kevésbé és muszájkellett gyulladáscsökkentőnek a szememre.

Hétfő délutánra a házipatikám és az immunrendszerem, valamit a sírás jótékony és tisztító hatásának eredményeképpen kidolgoztam magamból ezt a dolgot, a zúzódás még fájt, de a felülfertőzés lohadóban volt. 

.... viszont nem vettem fel az új sárgacsíkos ruhámat és az új bőrdzsekimet amit már hetekkel ezelőtt kitaláltam, mert ahhoz nekem nagyon boldognak és magabiztosnak kellene lennem és most csak egy töpörödött, összetörött nyanyának éreztem magam.  Ezen az se segített, hogy London messze van és én nem vagyok rendben egészen, és hosszú volt az út és így már a kedvem se volt az aminek lennie kellett volna, amúgy meg tényleg töpörödött vagyok a százötvennégy centimmel szóval ezen is csak a magassarkú csizmám tudott volna emelni egy kicsit, de a szemfájás mellett nem vagyok akkora hős de tényleg. Meg nem is akartam hőst játszani, mert nem is éreztem magam se jedinek se superwomannek az elmúlt öt napban - mer amúgy de, de most nem...

Szóval bakancsban, kardigánban és szemüvegben kicsit kelletlenül indulásra készen, de nem túl lelkesen és kicsit sajnálva magamat veselkedtünk neki az útnak kedden reggel.


ImádomLondon óriási és csudaszép, heteket el lehetne tölteni ott (lakni nem akarnék). 

A múzeum is csodás és hatalmas, nem is tudtuk az egészet még bejárni, de kiválasztottuk azokat a részeket amik nagyon érdekeltek és úgy mászkáltunk.

Az ŰR részlegen voltunk a legtöbbet, de hát nem is lehet ezt elmesélni igazából. Van ott a fejed felett rakéta, és leszállómodul, meg van igazi holdkomp és uhhh.. Minden interaktív és érintőképernyős és minden beszél és van hologram meg jövő áááhh..

Aztán Watson és Crick féleredeti első DNA modelje, és és és.... csak magamat ismétlem áááhh .., 

Fel van építve (BENT!!!)  egy (kettő, de egyik kisebb) komplett olajfúrótorony 1791-ből bakker.  Egyik ámulatból a másikba estünk és jópár kilométert beletettünk a lábainkba.

...és láttam a Hold egy darabját. Öcsém.





Estére pedig már elég fáradtan érkeztünk meg Bödőcsre akin ismét borzasztóan jól szórakoztunk és cidert ittam  papa meg sörlicint és nevettünk sokat. 

A hazafelé úton én nagyon mélyen bealudtam, csak mert a fájó - sajgó szemem pihentetése közben lementem alfába, úgyhogy nem tudtam teljesíteni a szolgálatot a férjem mellett, tudniillik, hogy beszélgetőpartnere és társasága legyek a hazaúton mert nekem abból a Tower bridge és a city modern épületeinek látványa után egyetlen képkocka nincsen meg, kivéve a pisilést a readingi pihenőben. 

Hazaestünk és (szemmosás után) ideheveredtünk a kanapéra és itt is ért a reggel, apa ébresztett az imént kávéval.

Az irónia ott van, hogy mára se híre se hamva a pirosságnak a duzzanatnak és a nyáladzásnak. Icipicit ég a szemem, de mintha az egész nem is lett volna. 

Lehet, hogy a nevetés is használt.

Még van két szabadnapom, összeragasztom magam. Na.


.



2018. október 9., kedd

jah.. tudom Jedi vagyok de..

...még egy Jedi se tarthat meg egy fél égboltot maga felett és most úgy érzem mázsás súlyként nehezedik rám az élet.

Meglengetem majd a szuperhős jediköpenyem és lerázom az egészet és nem ússzátok meg jövök majd még panaszkodni ide, mert közben eszembe jutott, hogy miért is kezdtem el annak idején ezt az írás dolgot, hát azért, hogy lepakoljam ide a bánatomat és akkor jobb is lett. 

Van nekem továbbá egy angol vőjelöltem aki pontosan tudja mikor kell hirtelenjében beugrania egy ananászos pizzával hozzám (valami tele patája van vagymi) és most azt tolom be az arcomba lelkiismeretfurdalással és fokhagymás majonézzel mártogatva bár a lelkifuritól kissé más az íze, de állom a sarat.

(Terápiás céllal - naná - ) vettem egy kurvaszép és puha mustárszínű kardigánt, hogy up to date legyek az idei őszi divattal és rendeltem egy csillogósos unikornisos  kendőstólát (mert csak), még nem érzem ezek hatását, de nem adom fel.

E hét pénteken szemszuri lesz délután kettőnegyvenötkor.  A legutóbbi scan után (múlt péntek) mindkét szemembe megnyertem már, mert  a jobb szemem előtt is görbül az Amsler rács.

Csak a férj tudja meg a Kriszti. Családnak egy szót se.




Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...