2010. február 27., szombat

Valakinek a hiányát elviselni a legnehezebb dolog az életben. Nem lehet tenni ellene semmit sem, csillapítására nem elég az idő múlása, a gondolat, az emlékek, vagy egy fénykép. A könnyek számolatlanul törnek elő, és még ez a jóleső sírás sem hoz megnyugvást. Kis időre sem lehet elfeledni azt aki elment, a hiány követ rak a lelkünk legmélyére, és hordozzuk magunkkal mindenfelé. Hiába minden, a kő ott van minden mosoly mögött.
Egy szín, egy hang, egy illat, egy dallam elég ahhoz, hogy a kő súlyt kapjon, és percről percre nehezebb legyen...néha, egy viszontlátáskor lerakhatunk egy-egy követ egy időre.

...és ahogy az élet halad előre, egyre több ilyen követ kell cipelni.
Már alig várom, hogy egyet letehessek belőlük.

2010. február 26., péntek

Inquizítor

-Mi az a kotla?
-Hmm...valami tyúkféle!

A munkahelyem

-...akkora orra van mint Nérónak!
-...hjja a fáraó mi???
-... :-o   császár!
-...aaaz mindegy, egy kutya!
-... :-o  :-o  :-o EEGEEN?
-...há mé? Egy helyen volt.

Egy gondolat fogalmazódott meg bennem: " Fuss Forest fuss!"

2010. február 16., kedd

Föld hívja ORSONT

Majd egy év telt el. Férj már UK-ban. Július 4-én lesz a függetlenség napja számunkra, akkor megyünk utána.
Addig is kitartunk, és megküzdünk a mindennapokkal. Ez a blog is innentől támad fel poraiból.

Inspired by

Bemutatom Maine-t es Maisie-t.         Szeretem a szép cuccokat. Mindig is szerettem, csak elnyomtam hátra az a...