2016. május 26., csütörtök

Gyerekelemzés....


... avagy az otthoni oktatási rendszer teljes kudarca a hármas számú vizsgált alanynál.

A kislány mindig hallgatag volt és elég bizonytalan. Nagyon jószívű, kedves, meleg szeretettel fordult mindenki felé, bár elég bizalmatlanul. Minezektől függetlenül boldog volt, mosolygós, barnaszemű, meleg tekintetű, nagyon jó és szófogadó gyerek. Kicsit el volt varázsolva, de borzasztó mulatságos dolgok kerekedtek ki ebből is.
Már egész kicsi korában hatalmas igénye volt a biztonságra, és mivel ezt a biztonságot abban az időben sok dolog veszélyeztette, (anya lelépett, család felbomlott, komplett anyacsere volt) emiatt még inkább anyás-apás és félénk lett. Egyetlen további támasza a testvérei - ezen belül is inkább másfél évvel idősebb édesnővére volt, aki talpraesettebb és tűzrőlpattantabb lévén belement ebbe a pátyolgatós anyaszerepbe. A kicsi mindenben rá hagyatkozott, hagyta magát vezetni. Zokszó nélkül elfogadta, hogy megmondják mások mit játsszon, mit énekeljen, hova üljön. Az óvodában a világ legjobb óvónőivel kooperálva kicsit próbálták önállóságra szoktatni és kicsit leválasztani a testvéréről. Hellyel közzel sikerrel jártak, az önállóság csírái kezdtek szárba szökkenni. Előfordult, hogy önállóan döntött arról mit szeretne csinálni, vagy kiválasztotta milyen mesét akar este hallani. Ehhez persze a testvérét is le kellett kicsit nyugtatni, hogy adjon teret a húgának.
Ekkorra már nagyon szeretett énekelni, rajzolni, szinezni ezeket magasszinten művelte, gyönyörűen énekelt. 
Szeretett anyáékkal az erdőbe, tópartra menni, apával pecázni, anyával sütni, matricázni vagy karácsonyfadíszt festeni. Szerette az állatokat, különösen a tacskókeverék kutyájukat, meg a macskát és azt, ha anya megengedte, hogy megetesse a halakat az akváriumban.

Az iskolából egy évet visszatartották, közösen döntve az óvónőkkel így gondolták jónak.

Amikor iskolába került az a kicsi nehezen felépített önbizalma is fokozatosan fogyni kezdett, annak ellenére, hogy nagyon nagy szerencsére egy nagyon jó osztályfőnök keze alá került, de ugye így is találkozott a rendszer hibáival, a többi tanár alkalmatlanságával. Ez nagyon visszavetette a személyiségének fejlődését. Megint egyre önbizalomhiányosabb és egyre szomorkásabb lett.
Az eleinte meglévő lelkesedését teljesen elveszítette az iskola iránt. A vég nélküli, fáradt esték az ebédlőasztalnál - matekleckékkel, írás - olvasás gyakorlással teltek, legtöbbet anyával, de volt hogy a nagytesó, de még a haverok is besegítettek. 
Volt, hogy együtt aludtak el újanyuval a füzeten. 
Teljesen el is felejtette már, milyen okos és ügyes volt, mikor az egész Janikovszky Évás könyvet elmondták két másik gyerekkel az óvódai ballagásán kívülről. 
Ahogy az idő telt, elkönyvelték butának. A tanárok is bár ők szépen fogalmazva "gyengébb képességűnek" nevezték, de ő tudta, egyszerűen csak hülye. El is hitte. Már nem is akarta a házifeladatot megcsinálni, hiszen úgyse tudja. Az osztálytársai jó természete miatt szerették, de ők is elkönyvelték butácskának, és a versenyben gond nélkül hagyták hátra. Álmodozó természete is még inkább rápakolt erre, hogy teljesen elrugaszkodottnak látták néhányan. 
Fájhatott neki, de ritkán beszélt róla. Némán elment a nevelési tanácsadóba ahová küldték, diszkalkulia meg diszlexia  vizsgálatra, csak hogy ne bukjon meg matekból negyedikben és felmentést kapjon végre.
A szüleinek és azoknak akik szerették nagyon nagy fájdalom volt látni, hogy lassan elfogy a vidámság belőle.

És akkor külföldre költöztek.
Hiába egy büdös szót se beszélt az adott ország nyelvén, bekerült az iskolába.
Testvéreivel együtt kaptak segítőtanárt, tantárgyakat válaszhattak - sajnos a matek itt is kötelező volt.
Újanyu pánikolt, mi lesz a gyerekkel, de két esélyes volt. Vagy méginkább bezárkózik, vagy rájön, hogy meg kell küzdenie és megállja a helyét.
Ami történt arra viszont nem számítottak.
A kislány kivirágzott. Pár hónap alatt kicserélődött. Imádta a kórust meg az énekóráját, imádott főzni a suliban azon az ételtechnológia órán, imádott fazekaskodni, röplabdázni - még a suliújságban is benne volt. Kicsit lassabban tanulta meg a nyelvet mint a testvérei, de az első perctől sokkal önállóbb volt és talpraesettebb mint ők.
Egy év múlva már felléppett karácsonyi meg az évet záró ünnepségen - igazi zenekarral énekelt. Kiállították a festményét, a szobrát, prefektus lett belőle (az ilyen diákfőnök-féle aki a kisebbeknek segít és felügyel).
A matekja továbbra sem volt egetrengetően jó, de megfelelt. Pár év múlva az érettségije is meglett belőle.

Mára vidám, érett, önálló nővé cseperedett aki művészien bánik az ecsettel már ami a körmöket illeti.
Még tanulja, de egy biznisz kurzust is elvégzett mellé, hogy önálló vállalkozásba tudjon kezdeni. 
Az iskola mellett egy étteremben dolgozik felszolgálóként és még ma is énekel.

Iyeneket:
(az első egy duett egy sráccal közösen)






Mai elmélkedés

A facebook állapotfrissítésemmel azt gondoltam, hogy borzasztó aktuális és megmondós leszek. Kiírtam, hogy akinek gyereke van, azt nehéz meglepni - tegnap találtam ugyanis egy üveg kólát a klotyóban. 
De.
Barátok érkeznek este Magyarországról és ennek apropóján a Bali autót pakolász és takarít korán reggel.
A leltár: több érdektelen és említésre sem méltó dolog (fél szendvics, papírpohár, hajgumik és hullámcsatok, csokipapír, fülbevaló stb.) mellett van néhány érdekesebb felfedezés.
Hátul ajtón a tartóban műkörmöket, az ülés alatt zoknit, kesztűtartóban (!) egy lyukas harisnyát talált.



2016. május 24., kedd

Kúlság és hazaszeretet

Amiről ez a poszt fog szólni, nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog és előrebocsátom rohadtul nem a propagandakeltés ide, meg a hazafelé mocskolódás oda szól belőlem. Ez az egész csak egy megállapítás, egy összehasonlítás és annak megmagyarázása miért tetszik nekem jobban ez a fajta hozzáállás vagy mentalitás... (Jah.. és Anglia nem egyenlő Londonnal, minnélinkábbannálsőt én azt se tudom mi van Londonban, szóval ott lehet, hogy nem faszfejezik egymást le egy munkahelyen, ahogy itt Devonban.)

Szóval. Az angolokról elterjedt, hogy ők hidegek, távolságtartóak, túl udvariaskodnak mindent, abszolút nem barátkozósak, az angolos fekete humoron kívül hétköznapi humoruk nincsen, és abszolút nem vidám népség, hiányzik belőlük a temperamentum és az életvidámság.... Szóval, hogy olyanok mint a sülthal.

Hát ez kurvára nem így van. Az angolok sokkal inkább cool népség mint mi magyarok. Sokkal lazábban fogják fel a világot, egymást, egyszerűbben kezelik ugyanazokat a problémákat, könnyebben fogadnak el bárkit, segítőkészebbek, vidámabbak, humorosabbak és rohadtul nem hidegek sem nem távolságtartóak. Az élet kihívásait is egyszerűbben látják és kezelik (házasság, válás, halál, születés,munkakeresés, költözés, házvásárlás mittudomén a nagy dolgok - mérföldkövek).

Szemezek a dobozzal a nővérszobában a szünetünkben. Már kinézem magamnak - gyönyörű, fehér, Marks and Spencer fémdoboz,  rózsaszínű virágokkal melyek dombornyomással is nyomatékosítva vannak. 
Mondom nekik "én szeretném ezt a dobozt ha kifogy a keksz, ok?"
A főnővér mindig baszogat mert gyüjtögetek, erre azt mondja "Nem lehet a tied you silly cow én már kinéztem mert bele akarom tenni,,, a nem is tudom mit, de majd kitalálom..."
"Akarod a lószart... you just pickin' on me... shut up you..."
"ÓÓÓ, ez nem valami kedves tőled bitch.... - látjátok?"- szól pipiskedő urinő hangon a többiekhez - "Mindig azt hittük, hogy micsoda kedves nő.. de most láthatjátok nem is az...full of shit"
És mindenki röhög...

Vagy:
"A főnök azt mondta ma amikor a jellemzést csinálta, hogy a mi kontinencia menedzsmentünk a legjobb az egész öbölben, ez szerintem nagy szó, tök jól esett..."
"Na és, ne legyél annyira nagyra vele, akkor is csak egy twat vagy."

Vagy:
"Jeremy! Miért nem jöttél szombaton?"
- valaki válaszol helyette "Mert egy asshole, azért..."
Jeremy: "Tulajdonképpen.... jah,, azért..."

Ezt nem tudom elmagyarázni... bunkónak tűnik, de pedig nem az. Nincsen hátsó gondolat, nincsen megfejteni való mondat, nincsen félreértés. Baszogatás van, szarkazmus van. Komoly beszélgetéskor meg mindenki azt mondja amit gondol.
De nem tudom elképzelni ugyanezt egy bármelyik magyar kórházban vagy idősotthonban semmilyen ottani kollégámmal. Előbb utóbb kibújna valami sértődés, félreértés, mittudomén.

Ma elmagyaráztam nekik, micsoda egy hülye nép vagytok majdnem ugyanúgy mondjátok (sőt itt Devonban igenis ugyanúgy mondják) a fizetésemet meg egy hülye zöldséget (salary - celery), banánnal eszitek a pirítóst, répát tesztek a süteménybe, élesztőkivonatot a kenyérre, tejet a teába. Szőnyeget raktok még a szaros ügyfélszolgálatokra is, függöny meg nincsen az ablakon. 
Fordítva mentek az úton, külön vannak a melegvizes csapjaitok, kivül megy a szennyvízcső a házon, minden szaros SI mértékegységet leszartok - évszázadok óta ragaszkodnak a láb-hoz meg az incs-hez meg a font-hoz meg a kő-höz bakker. MINDEN fordítva van még a kicseszett villanykapcsoló is. Szerintem ez szándékos.. Nem akartok egyik néppel sem hasonlítani, sem egyezni, sem versenyezni. Ti angolok vagytok és kész...
Van bajotok bőven. A fejüket leröhögték. 
Elfogadtak és szeretnek.

És igenis rohadt jól esett nekünk a Kay-jel, hogy a főnök a jellemzéskor elmondta, hogy a legjobb continence assesment és management nálunk van az egész öbölben és ezt nem ő mondja, hanem a Care Service központ a kórházból, akik az ellenőrzéseket végzik.

Ez alatt a hat év alatt arra jöttem rá a leginkább, micsoda egy depressziós helyről jövök én, ahol semmi sem az aminek látszik, semmi sem jó arra amire való, semmi sem oda megy ahova kellene, senki se azt mondja amit gondol, sőt tovább megyek, senki se aszerint cselekszik amit gondol.... Hülyeségekre vagyunk büszkék valós dolgok helyett.
Nagyon skizofrén helyzet...

Lehet követ dobálni rám. Nem szidtam sosem a hazámat. Ennyi idő után viszont nehéz nem kimondani, hogy valami nagyon nem úgy van, ahogy kellene. Nem azért mert az angolok a tökéletes, atlantiszi nép akik szőkék, kékszeműek és a legokosabbak a világon - sőt...
Szerintem mi magyarok ezerszer kreatívabbak, talpraesettebbek, műveltebbek és inteligensebbek lehetnénk nagyon sok nemzet előtt - már amennyiben ez fontos bárkinek... 
Valami mégsem működik és nem is működött soha. Ezer évig fennmaradtunk, megmaradt a nyelvünk, ez a különleges, egyedi és nagyon szép nyelv - még ha sokan túlértékelik is ezt (is).
Ezzel együtt én azért büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Büszke vagyok, hogy apai részről tőzsgyökeres magyarsváb szőlőművelő, anyairól betyár, alföldi paraszt vagyok. Büszke vagyok, hogy van tatár, török, német, tót, meg még mittudomén hányfajta örökségem a sejtjeimben, ahogyan szerintem mindenkiében abban az országban, bármilyen ufóelmélet meg sumérrokonság lát napvilágot.
De azt sosem fogom érteni miért kell még szilveszer éjszakáján a tüzijáték alatt is sírva vigadni - valami szar sose hallott klasszikus zenével a hűdeműveltség látszatát kelteni és bealudni, és miért lehet, hogy a királynő születésnapi gálaműsorán az egyik leghíresebb fúvószenekar meg eljátszhatja az I should be so Lucky-t és ettől még bőven megmarad a renoméja.

Ki a tökömnek játsszuk meg magunkat, de komolyan....




2016. május 22., vasárnap

Orsós magnetofon

Emlékszem azokra az estékre...
A házunkban készen lett a "felsőszint". Friss szaga volt mindennek. Apa a munka nagy részét maga csinálta anyám meg segített. Anya maltert, ragasztót, festéket kevert, vödröt húzott, kente a tapétát, festette az ajtót, radiátort. Apa falat rakott, szigetelt, vakaródzott az üveggyapottól, lambériázott, fűtést, vízvezetéket, villanyt szerelt, csempézett, gipszkartonozott. Tőle tudom mire való a kóc, a zsír, hogyan kell fogni a kalapácsot, hogy nem csak almát, drótot is lehet pucolni, hogy kell lyukas gumilabdából tömítést csinálni, vagy éppen hogyan kell szappanhabbal megnézni, nem ereszt e a gázpalack.
Emlékszem megkérdeztem apát - apa te mindenhez értesz? "Nem kislányom" - felelte, - "van, amihez még nem." 
Elolvasta, megkérdezte, vagy kitalálta.

Aztán kész lett a ház, majd az emelete is. Amikor felköltöztünk lent tágasabb lett a hely mert a kisszoba fala is kikerült és a nappali nagyobb lett, amit apa később egybenyitott a konyhával is. 
Csak a mamáék maradtak az alsó szinten az egyik szobában, a másik vendégszoba lett és ez így is maradt, míg felnőve külön szobába kerültünk az öcsémmel.
Fent az "új részen" divatos padlószőnyeg lett lefektetve és este már azon táncoltunk mi négyen. Apa a szalagosmagnóba (így hívtuk az orsós Teslát) berakta a legújabb tekercsét amit előzőnap rögzített a rádióból és először csak az öcsém meg én bohóckodtunk a zenére, majd apa is beszált. Anyut kicsit noszogatni kellett, ő nem volt az a nyíltan vigadós tipus, de később beadta a derekát. 
Meleg volt és langyos, sápadt, sárga fény volt a szobában. Mire kezdődött a tévében az esti film elzavartak minket aludni egy kicsike szobába, ahol emeletes ágy volt, és nekem oda kellett adnom a felső ágyat az öcsémnek mert ő volt a kisebb és nekem mindig okosnak kellett lennem. Így viszont legalább könnyen kiszökhettem, mikor az öcsém elaludt és apám háta mögött ülve a földön még a lélegzetemet is visszafojtva néztem az Oriont, meg az Alfa Holdbázist... Asszem az volt az első science fiction benyomás... később a Szíriusz kapitányos sorozat meg Nemere meg Szepes Mária könyvei Asimov meg Lem aztán már nem volt megállás...
Emlékszem egy novelláskötetre ami lenyűgözött gyerekként - voltam talán 13 éves mikor olvastam sokszor egymás után - a Kaland a Panzióban volt a címe, és én eszméletlen okosnak és fordulatosnak találtam...

Aztán később megtanultam kezelni a magnót és felvenni rá a rádióból a Queen-t apának, amikor ő nem ért rá. Nagyon büszke voltam magamra, hogy be tudom fűzni a szalagot, apa azt is megmutatta később, hogyan lehet megjavítani tixóval ha elszakad.
Egyszer, mikor egyedül voltam otthon kipróbáltam, hogy ha beleordibálok a szalagba jó közelről, akkor is felveszi e, és a szomszéd lélekszakadva átrohant, mert azt hitte valami bajom lett. 
Apa akkor este elmagyarázta, hogyan működik a felvétel, hogy a mágnesezés így, meg úgy, de én nem nagyon akartam elhinni azt gondoltam, hogy csak még hangosabban kellene kiabálni, de azt már nem vállaltam be. 

Azon az apropón méláztam el idáig, hogy anya eladja a házát otthon és költözik egy kényelmes városi lakásba és hogy apu dolgait hogy megőriztük ő is, meg mi is... 
A katonakönyve - a dögcédulát elfeleztük az öcsémmel -  és a Praktica, meg az ősrégi Szmena fényképezőgépe nálam van, a kávéskancsója is, meg a Radóti és József Attila kötetei, a régi Teslát pl. anya őrzi és még néhány fontosnak ítélt dolog az öcsémnél van... 

Elgondoltam, mennyire ragaszkodunk  mi emberek a tárgyainkhoz, csak mert egykoron szépen járultak hozzá a boldogsághoz, vagy mert mélyen magukban még őrzik az illatát annak a fűszernek, mellyel régen az életünket ízesítették. Ahogyan vigyázzák annak a rég elveszített, szeretett személynek az érintését is, lelkének lenyomatát, aki ezen a régesrégi fadobozon keresztül még mintha kicsit beszélne is hozzánk...


Lakberendezős

Bár az elmúlt napokban halálomon voltam, a nappali fele készen lett előtte. A családi fotókat is feltettük a férjjel tegnap a falra. Még néhány apróbb csicsázás hátra van, de az irányvonal kész. Tudjátok, most már csak be kell lakni... hogy úgy mászkálva - kelve erre meg arra veszel ezt meg azt ami jól passzol. 
Apróbb dolgok. 
Sajnos az előtte képet a nagy nekiveselkedésben meg lelkesedésben elfelejtettem elkészíteni,  ez ami van még a költözéskor fotózott elég kuplerájos, kopár, de érjétek be vele. Amúgy ez a kép anyámnak készült, és csak a kanapét akartam neki megmutatni mert meg akartam előzni, hogy zöld pöttyök jelenjenek meg rajta a kiváncsiságtól. Azért így is fog látszani a változás...


Ez a "lámpa" volt a plafonon, még a cetlit is rajta hagyták, képzelhetitek, elborzasztó... 
Namindegy. Itt csomó doboz volt még a polc mögött, a kutya ágya a kanapén, csavarhúzó a polcon, szóval látható a "kiforratlanság".

Mivel a kanapékat úgy "guberáltuk", a Bali óriási tévénézős helye fekete, az én horgolósom meg sötétbarna volt, de az összképen nem ront, mert alig látszik az eltérés. A színeket kicsit az étkező színeihez igazítottam, mert a nappaliba lépve odalátni - lévén az a következő helység - csak kicsit sötétítettem rajta. 
A kanapé párnahuzatait az ebay-en vettem a létező összes méret elérhető. A két műbőr ottoman asztal-ülőke-tároló az Argos-ból van és nevetségesen olcsó volt, tartottunk is tőle, de nagyon jó minőség és hatalmas hely van benne, három méretben és több színben kapható. A Bali a kábeleit tartja benne én a fonalaimat... kinek mi ugye...
Képkeretek ebay és Range áruház. Szőnyeg ebay leárazott outlet szőnyegáruház. Mindenhol kerestem ezt a cikk-cakkosat, de piszok drága volt, végül rátaláltam harmadáron. Asztalilámpa ebay, függöny Argos outlet. 
Színben tehát maradt a kékeszöld csak egy másik - sötétebb -  árnyalata amit az angol teal-nek nevez én meg imádom.
A tüdőm még mindig csak félgőzön üzemel, de a vigyort az arcomról az új nappalimban ücsörögve nem lehet letörölni. 








2016. május 20., péntek

Öregszem...

és velem öregszik az immunrendszerem.

Mikor januárban mindenki influenzás volt a családban és haldokolt körülöttem, én csak húztam az igát a melóban meg itthon és még az orrom se facsarodott el - igaz, akkor még volt a pálinkából amit az öcsém küldött.
Most meg tavasz van és le vagyok tarolva valami bacik által, akik éjjelente pánsípkoncertet adnak a mellkasomban...

A nappali enteriőr emiatt lassan halad - még csak félkész -  én meg döglök és döglődök. 
Ha nem aludnék annyit, legalább horgolhatnék...


2016. május 19., csütörtök

Egyenlők és egyenlőbbek

A gyerekek otthon fővárosból munka miatt megyeszékhelyre költöztek - további ok, hogy közelebb legyenek anyámhoz - és pályáztak albérlettámogatásra, merhogy százkilencvenezerből százat elvisz az albi, a többi meg éppenhogy... ötezer a babatej egy hétre és akkor még csak inputról beszélünk a gyerek esetében.
Ha megkapták volna, kicsit nyugodtabban élhetnének, jutott volna arra, hogy esetleg jogsit szerezzenek, a Tomi elkezdje a sulit - munka mellett - amit szeretne, a Zsófi megcsinálja az MsC-t - gyes alatt- meg amúgy nem éreznék szarul magukat, hogy ránk meg anyámra vannak szorulva - és nem azért mert nem akarnánk segíteni, ahogy mindig is és ezután is, csak nekik is szar így. 
...szóval bár minden szaros feltételnek megfeleltek mégis el lettek utasítva - fellebbezésnekhelyenincs szólt Bocsi ügyintéző úr. Fő indok - "a munkaerőigény helyben is kielégíthető lett volna" - jah ezért utaztak fel érte Bp-re interjúztatni, mer ilyen két nyelven beszélős informatikusfejűek szaladgálnak városszerte-namindegy...
Láthatatlan tintával viszont benne volt a határozatban (mer én aztat el tudom olvasni, van hozzá sepeciális szemem) hogy ám sajnos albérlettámogatás otthon csak a minisztereknek meg a képviselő uraknak jár....
Olyandühítőezatehetetlenség... és sajnálom, hogy nem voltam erőszakosabb, hogy maradjanak itt...
ÚÚÚÚhdebedobálnék egy molotovot a parliamentbeeee dekomolyan...

2016. május 15., vasárnap

Két kollégám elment szülni. Egyik kislányt vár, a másik kisfiút...
Mindkettőjüket nagyon kedvelem, szóval horgoltam:
A kislányruci egy ősrégi minta kicsit átgondolva és némileg felfrissítve általam:


A kisfiúnak a converse-szerű dorkóm tökéletesített változata (bámennyi mintát töltöttem le, egyik se volt olyan amilyenre szerettem volna). A sapi egy sima bébisapi kicsit sportosítva:



Mindketten imádták, jó volt látni az örömüket.


Ki gondolkozott már azon legalább egyszer életében, hogy milyen lenne kicsit betörni a tûzjelzô üvegét és megnyomni a gombot?
Vagy például meghúzni a vonaton a vészféket, vagy a buszon azzal a kis eszközzel benyomni az ablaküveget, vagy kioldani a tetôablakot. 
Ezekrôl a dolgokról beszélgettek tegnap a gyerekek, én meg arra gondoltam, nagyon infantilis dolog lenne e letörni ezt a korlátmegszegôs, filozófikus fejtegetést azzal, hogy én Darth Vader robottestén szerettem volna megnyomni a piros gombot ötödikben, mert nem értettem minek kardoznak, ha önmegsemmisítô is van rajta...
...de nem szóltam, csak elmosolyodtam az emlékeimen, mert emlékszem hogy apu fél napig röhögött és azt mondta élmény engem moziba vinni...

2016. május 12., csütörtök

2016. május 10., kedd

Szössz

- Balááááázs... felhívnád mégegyszer azt a 10 fontos kis dohányzóasztaaalt???
- Neeem, leeeheeet...
- Miér?
- Me neeem tud beszéééniiii...

Mai elmélkedés

Szerintem az már igazi rajongás, ha reggelente a ház legkisebb helyiségéből vagy mos eisley-i kocsmazene, vagy fénykardsurrogás hallatszik ki... (mialatt én a kanapémon az új Star Trek sorozat előkészületeiről olvasok...) 
Hát ez van. Nem nőttünk fel.

Hát milyen nô vagyok én??

Éjfél után az ágyban még a telefonomat böködöm alvás helyett, szokás szerint csekkolom az emaileket, facebookot. Ha a pofalap nem szól, ma simán elfelejtem a házassági évfordulónkat.
Bakker... Asszem ki kell találnom valami mást a borsófôzelék - fasírt helyett...

2016. május 5., csütörtök

Mai elmélkedés

Angliában még az is jó, hogy nem kell aggódnod amiatt, hogy az irányodba érzett szeretet problémákat okoz neked. Nem kell választanod az emberek, klikkek között pl a munkahelyeden. Nyugodtan lehetsz bárkivel jóban, lehetsz bárki barátja.
Nem kell aggódni azon, hogy olyanokat hívsz meg egy kertipartira, akik nem kedvelik egymást mert borzasztó jól helyén tudják kezelni a dolgokat, mind tudják, miattad vannak ott és megtisztelnek azzal, hogy félreteszik a saját esetleges ellenérzéseiket (megjegyzem azok sem komolyak). 
Nem kell azon sakkozni ki hova üljön az asztalnál. 
Nem kell kényes témáktól tartani nem kell résen lenni, a beszélgetést terelni valamerre, hogy ne legyen belőle "baj".


... és azt is gondoltam: az élet maga amúgy is elég nagy kihívás, olyan jó ezek nélkül a frusztráló hülyeségek nélkül élni.

2016. május 4., szerda

Na mostan megjött a jóidő

... és ezt vártam, hogy nekiessek az ingyér kapott leharcolt étkezőasztalnak meg székeknek.
Jól megdolgoztam érte, szétszedés-alapozás-két réteg festés-huzatcsere-összerakás
Még az asztal holnap lakkréteget kap, a székekre rá kell csavarozni az ülőkét most csak ráraktam, hogy lássam egyben - már most imádom. Bali lehurrogott mikor először meglátta az anyagot amit a szék áthúzásához vettem, de szerintem csak nem tudta elképzelni a végeredményt. Azt mondta, olyan a mintája mint egy otthonkának.
Na de majd most ha hazajön le lesz nyűgözve.
Éppen olyan lett amilyennek elképzeltem, csak állok és gyönyörködöm.
Iszonyat k...ára elfáradtam egész napos meló volt, de megérte.
Megyek zuhanyozni mert még az orrom hegye is fekete...









2016. május 2., hétfő

Megosztó személyiség

Abból tudom, hogy a férjem ráér, hogy folyamatosan érdekesebbnél érdekesebb képeket, videókat oszt meg a facebookon, nekem meg tilinkózik a telefonom. Olyankor tudom, hogy rá lehet csörögni, (lehet b...ogatni) hogy hozzon kenyeret mert van ideje felvenni meg kenyérért menni. 

Inspired by

Bemutatom Maine-t es Maisie-t.         Szeretem a szép cuccokat. Mindig is szerettem, csak elnyomtam hátra az a...