2016. március 31., csütörtök

Múlt- jelen- és jövőbeli álmaim


Még a múlkori Stallonés álmom is elég meredek volt, csak arra emlékszem, hogy bugyikék - hetvenes éveket idéző - élére vasalt trapéznadrágot viselt és orális szexre akart rávenni, de mikor meg akarta mutatni mirôl lenne szó, hangosal felröhögtem és fel is ébredtem a saját nevetésemre. A férj is hallotta, mer úgy alszik mint a nyuszka és kedvesen megkérdezte "miaf...vanmármegin?" Mondtam neki, hogy ezt nem akarja igazán tudni, úgyhogy aludjon tovább...

De ma bakker mindent felülmúltam még a férj szerint is. 
Ma éjjel Vilmos herceggel kenyértésztát dagasztottam a Buckingham palota konyháján, ezek után az egész napot csínytevésekkel töltöttük, végül az épület tetején szelfiztünk és benne voltam a BBC hiradóban, az unokatesóimat meg  megette a sárga penész...

Enyhén kifejezve magam: egyik se a zsánerem. Hamár herceg, akkor is inkább az öccse.

Nagyon várom azt az álmot, mikor végre eljön hozzám Nathaniel Sólyomszem Daniel Day-Lewis...bár ahogy magamat ismerem, valószínűleg békákra vadásznánk a Tokatika tónál, meg befestenénk magunkat indiános harcicsíkokkal aztán kiállnánk a canyon szélére és belekiabálnánk a fájdalmunkat naplementébe.

...tudtam én, hogy valamit nagyon elnyomok magamban...
Még mindig nem vagyok elég őrülten hülye, és a maradék éjjel jön ki.


2016. március 28., hétfő

Imádom a Goggleboxot a Channel4-on. Óriási.
A műsorban a szereplők tévét néznek mindenki ugyanazt, be vannak kamerázva és a kommentekből áll össze a műsor. Mindenféle ember, mindenféle szintről. Van egy meleg pár - fodrászok, egy jómódú páros, több család, két fekete barátnő Londonból, hippi házaspár, értelmiségi házaspár, nyugdíjas tanár házaspár,  stb. Eszméletlen vicces, megható meg mindenféle érzelmek dögivel. Igazán emberi én nagyon szeretem.

Bakker ma nézték ahogyan benszülöttek egy óóóriási kígyót húznak ki a helyéről. 
Mindenki szörnyülködik, némelyek eltakarják a szemüket. 
Néhányan undorral elfordulnak, mások rettegve magukba fojtják a kiáltást. A proli apuka sok szerencsét kíván a srácoknak stb.
Egyszerre csak a nagyonelit gazdagékat mutatják,  (akik amúgy tök jó fejek) mire a nő a kígyót látván megszólal:

"Bloody Hell... this is a whole luggage set..." (Véres pokol... ez egy egész bőrönd szett...")


2016. március 23., szerda

Mai elmélkedés

Kora reggel kutyafost takarítani a fehér szônyegbôl az egy elég jó kezdet. Filozófiám szerint innen csak feljebb ez a nap. 

2016. március 21., hétfő

Itt vagyok

Költözés letudva, még néhány doboz vár kicsomagolásra, de nagyjából megvagyunk. Ha épp nincsen itt a Botond magyarhonból és a Nórink Ryan-je nem is tudom, hogyan bírkóztunk volna meg vele.

Tervezgetem a nappalit meg a hálószobákat. Hónapról hónapra lesz egy egy projekt és eszméletlenül élvezem. Talán lakberendezőnek is jó lettem volna, mert nagy elánnal vetem bele magam napról napra a függönyök, párnák és szőnyegek nézegetésébe. A bútorok nagy részét kidobáltuk, csak az alapdarabokat hoztuk magunkkal. Így szűz területen gyakorolhatok.

A 16 éves szülinapra a Tamara szobája már kész. Beköltöztettük a közepes szobába, és a lekére kötöttem ki ne csomagoljon mert még festés meg bútorcuccolás lesz. Elhitte. Nem csomagolt ki.
Az elmúlt hétvégén Olíviával átpakoltuk a ruhákat meg a matracokat. A mi régi ágyunk és a fésülködőasztalom árválkodott már csak a nagyszobában amikor nekiláttam szinte üres volt:



Lefestettem a fésülködőasztalt. Az ágynemű és a függönyök az Argos áruházból jöttek, a szőnyeg szintén. A falmatrica meg a lámpák ebayről. A csillárt az egyik munkatársam szerelte fel, befordultunk mire az összes fekete köves láncot meg minden szart ráaggattunk, de végül az is kész lett. Az asztalt egy napig festettem, csak két rétegre volt szükség - ilyen jó festéket még nem láttam komolyan. Nem csöpög, nem fröcsköl, nem ragad, fél óra után rá lehet kenni a második réteget, hamar szárad, nem csíkos és nagyon szép selyemfénye van. Fémre, fára kenhető.  A neve Painter's Touch és a BandQ-ban vettük. 250 ml elég volt az egész asztalra, és még maradt egy kicsi az alján. A széket behúztam a Tami egy régi kedvenc pólójával, (mer minden szart elteszek, jó lesz még valamire, győztem kidobálni egy csomó dolgot, mert itt sokkal kevesebb a hely) a szék lábait szintén lefestettem. A falmatricákat egyszerűbb volt feltenni mint gondoltam, inkább a nagysága okozott némi problémát, de még szerencse, hogy nálam csak magasabb emberek vannak a családban. Még egy éjjeliszekrényt kell kukáznom valahonnan feketében, meg még néhány polc, van még egy tervem egy nagy cirádás képkeretre amit fehérre festenék - abba textilt tennék, arra tűzögethetné a Tami a képeit. Szóval van még vissza ebből is.

A végeredmény egy igazi sweet sixteen szoba lett, imádja, elbőgte magát mikor vasárnap este hazajött.


A következő az Olívia szobája lesz, a szerepek felcserélődtek, ő marad, a Nóri meg összeköltözött Ryannel. 

Utána a nappalit csinálom meg, tök megvannak a színek a tervek már a fejemben.
A konyha kész - az volt az első, hiszen ott töltöm a fél életem.

A szárító öt centit belóg a teraszajtóba, de nem zavaró.
Egyformát vettünk a mosógéppel. Ez a nagy hűtő titkos vágyam volt, de véletlenül sikerült mégis a normál Bosch helyett, mert épp aznap árazták le harminc százalékkal amikor beköltöztünk.


A többi majd jön szépen sorjában. 
Sosem volt erre lehetőségem, hogy rendes fészket rakjak, ne csak toldozzunk foldozzunk.
Jó - rendesen kinulláztuk magunkat. Most várjuk, hogy visszakapjuk a depositot a másik házból. Nah.. azzal is bakker. Mire kifestettünk (köszönjük a segítséget Kriszti és Tibi - meg a Botondéknak,de ők nem olvasnak) kitakarítottunk, elhordtuk a szemetet (a Nóri meg a barátja Ryan iszonyat sokat segítettek) uhh basszus egy este se kellett elaltatni. Közben melóztunk is, itt az új helyen meg kipakolni jééza, de örülök, hogy vége.
Nah, szóval ezért nem voltam. 
Most nyugi van. Egyet már horgoltam is.




2016. március 14., hétfő

Mai elmélkedés

Anyáink nem készítenek fel minket az életre.
Magunknak kell megtanulnunk, hogy a férjet akkor is szeretni kell, ha másfél méter magasról sózza, tabaszkózza, csilizi telibe a - rántotta mellett -  a frissen fényesre suvickolt gázkályhát, amikor reggelente Jamie Olivernek képzeli magát. 

2016. március 8., kedd

Néztem ezt a Neoton interjút amit a facebookra tett ki egy ismerősöm, (még mindig nem elég kevés az ismerős asszem) és elképzeltem, ahogy néhány év múlva bejönnek járókerettel meg botokkal és elnyomják a donkihótét. Addigra már lesznek olyan idősek mint ő volt.

Akartam írni egy hosszú cikket, hogy miért is nem sose Neonoton, de aztán rájöttem, hogy Magyarországon ma mindennel lehet viccelődni, de a Neotonnal - necsináld már...
A lényeg, hogy a Balaton legyen az otthoni magyaroké, bár a közel ezer forintos főttkukoricacső inkább a külföldi magyarok pénztárcájához van igazítva.
Sebaj. Mi is vittük konyharuhába csomagolva kiskosárban a hazait. Mert imádtuk a Balatont, a Neotont nem annyira.
A kulcskérdés Ádám szájából hangzik el: Miért nem másolja senki?

Azt mondom mindenki legyen inkább a saját életének a nosztalgiája.




2016. március 6., vasárnap

Szössz

...avagy apa végleg belenyugodott a taxis-sorsba.

- Apa... mész valahova?
- Igen.
- Hova?
- Hát... azt várom, hogy megmondjad...


2016. március 4., péntek

Asszem talán szülés után voltam utoljára ennyire fáradt. 
Költözôs-rulez. 

Egyszer majd jövök és mesélek. 

A hármas szoba

Belépve vidáman köszönt az új lakó, Derek gáláns úriember benyomását kelti. Teljesen fehér haját jól kiemeli az égszínkék, keményre vasalt i...