2016. január 26., kedd

Vi.a.gra. élmény

Akinek a kissé ceccuális tartalom nem kenyere, hagyja ki ezt a bejegyzést...
...amúgy szerintem nem karikás a poszt.

Felemlegettük ma, (jó sok nevetés közben) milyen sokszor volt olyan, hogy a kocsmároséknál összejött a nyolcbaráti társaság. Négy pár voltunk, fele házas fele még nem - különböző korosztály, de mégis jól megvoltunk.
Eszünkbe jutott az a pikáns történet, amikor a kocsmáros Zsuzsáék - valami barátnője révén eljutottak  egy gyógyszercég báljára vagy mire. Magukhoz képest mindig voltak ilyen elit barátaik, (pl. városi polgármester, orvosok stb.) A Zsuzsa a kocsmát vezette, a férje fagylaltot kevert, közben néha kicsit berumozott, majd parkettázott és padlót rakott, szabadidejében mindenfélét gyűjtött és azzal üzletelgetett, vagy éppen banánültetvényt telepített és azzal is vásározott. Igazi egyéniségek mindketten.
Pont ők nyerték meg azon a bálon a fődíjat - egy vi.a.gra.tortát (szerintem csak mert kék volt) és két szemet a kis kék tablettából, DVD-tokra hasonló díszcsomagolásban.
Aztán, hogy a kocsmában hányadik sörünk után került szóba, hogy milyen lehet e gyogyó hatása, azt már nem tudom, de a kocsmárosné azt mondta, hogy Lajosának be nem adja, mert izgatottságában leparkettázza az egész udvart, ott meg még disznóól is van, inkább nem kockáztat.
Így történt, hogy kiosztotta a kis kék tablettát a nyolcbaráti társaságban jutott is minden párnak egy fél ugye. 
Mi ugyan nem gondoltuk, hogy a kocsmából ezzel az élménnyel jövünk haza, de gondoltuk, ha lúd - legyen kövér.
Lehet, hogy az átlagosnál tovább sikáltam a talpam a fürdőben, mert bent meg a férj édesen elszenderedett.
Gondoltam is, hogy talán nekem kellett volna bevenni, akkor legalább nem mulasztom el a hatást. 
A többieket nem kérdeztük. Valamiért senki sem hozta szóba.
Tőlünk aztán lehetett az kékre festett préselt liszt is, pont ugyanaz lett volna a hatása.
Hát kérem van ez így...


2016. január 22., péntek

Szössz


- Apa nézd, már megint magasabb vagyok...
- Jah,, éppen akartam mondani, hogy ne lehelj a homlokomra!

A lányok:

- Elvitted a dzsekimet?
- Akartam szólni, de lemerült a telefonom...
- ...és minek van nálad az ezüst fülbevalóm? Azt a Dan-től kaptam...
- Jóvan, kellett valami...
- ...de basszus az orrodba???

Szössz

... avagy lustaság fél egészség:


- Hej... most!
- Nem lehetne tíz perc múlva anyaaa?
- Miért mi lesz akkor?
- Semmi... csak akkor ülhetek még tíz percet...


Fő a kíméletesség (meg a pozitív hozzáállás):

"Van egy rossz hírem, meg egy jó hírem, de a jó hír annyira jó hír, hogy üti a rosszat teljesen, ezért a rosszat inkább el se mondom..."

(Ez kb. nekem felér annyival, hogy "terhes vagyok, de a Bill Gates az apja", vagy valami hasonló... de a rossz hírt tényleg nem tudtam meg...)

Reggeli (hülye) gondolatok

Iszonyat vicces a bábfilm hang nélkül...
olyan, mintha mindenki csak azt mondaná: be be be, bem bebe bebe
A férj meg lázat akar méretni velem, mert ezen röhögök öt perce.

2016. január 16., szombat

Mi legyek ha nagy leszek?


(a kukázott poszt helyett)



Nem akarok ballibsi lenni. 
Nem akarok fidesznyik lenni. 
Nem akarok náci lenni. 
Nem akarok gárdatag lenni. 
Nem akarok zsidóbérenc lenni. 
Nem akarok magyarságát megtagadó lenni.  
Nem akarok kapitalista rabszolga lenni. 
Nem akarok asszonyhúzzakonyhába lenni. 
Nem akarok rózsaszíntüllszoknyás szingli lenni. 
Nem akarok emancipa lenni. 
Nem akarok terézanya lenni. 
Nem akarok vakkomondor lenni. 
Nem akarok indiai orvostanhallgató lenni.
Nem akarok csárlihebdó lenni. 
Nem akarok metálkoncert lenni. 
Nem akarok menekült lenni.
Nem akarok Merkel lenni. 
Nem akarok terrorista lenni.
Nem akarok hívő lenni. 
Nem akarok ateista lenni. 
Nem akarok krisnás lenni. 
Nem akarok hippi lenni. 
Nem akarok katona lenni. 
Nem akarok atombomba lenni. 
Nem akarok Hirosima lenni. 
Nem akarok papírgalamb lenni. 
Nem akarok kamikaze lenni. 
Nem akarok PearlHarbor lenni.
Nem akarok fehér lenni. 
Nem akarok szines lenni. 
Nem akarok meleg lenni. 
Nem akarok hetero lenni.
Nem akarok úszónő lenni. 
Nem akarok gyárfástamás lenni. 
Nem akarok nemzetiszínház lenni. 
Nem akarok színdarab lenni. 
Nem akarok kvesztor lenni. 
Nem akarok nyugdíjas lenni. 
Nem akarok nemzeti lenni. 
Nem akarok multibérenc lenni. 
Nem akarok négyes metró lenni. 
Nem akarok hármas metró lenni. 
Nem akarok pécsi magasház lenni. 
Nem akarok kulturális főváros lenni. 
Nem akarok tévékettő lenni. 
Nem akarok pocakos-öreg-hörcsögúr felesége lenni. 
Nem akarok fészbukk lenni. 
Nem akarok rendőr lenni. 
Nem akarok gumibot lenni. 
Nem akarok tüntető lenni. 
Nem akarok focista lenni. 
Nem akarok stadion lenni. 
Nem akarok cigány lenni. 
Nem akarok indiai lenni. 
Nem akarok zsidó lenni. 
Nem akarok muszlim lenni. 
Nem akarok sváb lenni. 
Nem akarok román lenni. 
Nem akarok szíriai lenni. 
Nem akarok afrikai lenni. 
Nem akarok kínai lenni. 
Nem akarok török lenni. 
Nem akarok orosz lenni. 
Nem akarok görög lenni. 
Nem akarok angol lenni. 
Nem akarok magyar lenni. 
Se kövér, se sovány, se szőke, se barna, se törpe, se óriás, se királylány se sárkány...

Nem akarok én semmit se...
Se hosszába, se keresztbe...




Asszem ennyi. A legjobb, ha egy nagy Senki leszek, abból meg a horgolásból nem lehet baj...



Mai elmélkedés

Nagy a baj a fejekben. Nagyon nagy. A végtelen történet c. mese jutott eszembe - pusztít a Semmi.
Tudjátok mit? Ha én vagyok a salak ami lemorozsolódik, rendben van. 
Szomorúan, de leszek salak. Nem is vagyok én jó magyar amúgy se, bár szültem (neveltem) elég gyereket.
Nem tudok eleget fikázni, panaszkodni, gyűlölködni, rombolni...

Van egy hosszú, komor, nehéz poszt a tarsolyomban, de inkább kukázom - és ezzel vissza is bújok a csigaházamba és horgolgatok meg olvasgatok tovább. Az való nekem.

2016. január 8., péntek

Mai elmélkedés

Amellett, hogy "az Isten legnagyobb áldása a kukoricagombóc", a legnagyobb átka a rohadt biztonsági kérdések a különböző weboldalakon...
(Eddig azt hittem az Indapass-ra a legnehezebb bejutni...)
Ki a tököm emlékszik rá, hogy kit adtam meg kedvenc tanáromnak, hol csókolóztam először (nem tom melyiket hazudtam) meg hasonló marhaságok? Még az egyszerű kérdésekre is képtelenség a saját válaszodat felidézni, (pl. hogy hol születtél,) mert túlzás negyven felett feltételezni az emberről, hogy arra is emlékezzen, az adott oldal hány kisbetűt, hány nagybetűt, esetleg ékezeteket engedélyezett e? A képességeim egy hacker szintjének felelnek meg lassan. 
Ja, hogy felírni? Aha... hányszor fogadtuk meg? Őszintén... mondjuk ez is lehetne egy kérdés ott...

Tudom. Biztonság, meg izé... adatlopás elleni védelem... meg a feltörés elleni... 
...de ma reggel kurvasokat csuklott az anyja annak aki ezt kitalálta.
Jó reggelt!

2016. január 6., szerda

Van a jólétnek az a foka...

...amikor már a kutya is válogat...

Bakker hentesesválogatásos (Butcher's choice) nevű márkát veszek kb. fél éve a kutyának, mert tök jó adagokban van csomagolva (utálom mikor bontás után el kell tenni a felét), és sok van egy dobozban. Azért mindig volt váltogatva más márkával, plusz házikoszttal keverve stb. Válogatós sosem volt, de tudtuk melyiket preferálja.

Ma reggel bele se szagolt a csirkés szószós Pedigree -be... 
Ment vissza a kajás fiókhoz és nézett rám értetlenül, de totál beszédes szemekkel, esküszöm még a szája is mozgott pedig nem is füveztem ma még: "basszus mama mellényúltál, hol van a henteskajám?? Azt kérem lécci, ne ezt a szart..."
Nah szép, mondhatom. 
Mondtam is neki, "jóvan baszod, maj megeszed ha éhes leszel. Nagypapa üzeni - ha válogatsz még nem vagy elég éhes..." 
Az üzenetet átadtam.
Egy óra múlva megette, de most nem nagyon áll szóba velem.

2016. január 4., hétfő

Japán poszt


...avagy megemlékezés szőrös papanadrágról, a kotlósruháról.
...avagy mit ki nem bír egy házasság.

Jah. Előreléptünk ilyen ügyben (is). 

Régebben azt gondoltuk, azokban a ruhadarabokban fognak eltemetni is.
A férjnek volt egy farmerja egy ünneplőse meg ez a szőrös nadrágja (gy.k.termo) - a papagatya, amiben otthon tett-vett. Nekem volt egy-két utcai, egy ünneplős, meg kettő kismamaruha ami még a gyermekvárós időszakból maradt és az atomtámadást is túl élte volna. Na én abban tengettem a nagycsaládosanyukák hétköznapjait.
Mostuk persze... teszkósmosóporral, öblítő és calgon(nal a mosógépistovábbéldearra sosevoltlóvé) nélkül, de valószínűleg hiába. Mindig benne volt a konyha, a meló, a füst (fatüzelésű kazánt raktunk két-három óránként), szóval volt abban minden.  

Szertartásosan vagdostam fel és dobáltam ki azt a két kotlósruhát. Minden keservemet és gyűlöletemet benne hagytam. 
Mint egy jelképes leszámolásként a régi életünk temetéseként, "szimbóleumot" csináltam belőle, mert tudtam hogy soha többet nem akarok se méregzöld, se aprószivecskés kismamaruhát hordani se látni (se szagolni).
A férjnek viszont még mindig megvan az a XX.században az Ázsia Kincsében vásárolt libafoszöld, szőrös mackóalsója. A szaga már annak se a régi, hisz csak tévénézéshez bújik bele akkor is csak ha fázós napja van, kidobni viszont nem engedi. 

Ez volt papaszaga és mamaszaga története... arról, hogy másképp dolgozzuk fel a múltat...
Mindkettő működik.
Köszönjük jól vagyunk.

2016. január 3., vasárnap

Szössz

...avagy - én kérek elnézést.



Papus hazajön este keresi a mackóját:

-Hol a ruhám?
-Melyik?
-A fellépőruhám vazze...
-Őőő.. ott van készre hajtva. Hova lépsz fel?
-...a szerelem színpadára!

2016. január 2., szombat

Star Wars és New Year

...és igen. Visszakaptam a mesémet, a mosolygásomat amikor nézem. 
És a sok nyáltengeresfrozenes izé mellett azért a Disney képes volt visszafogni magát.
Bár megfogadtam mindegy mi lesz, akkor is(!) és tök mindegy ki mit mond a Star Wars fantasztikus, azért örül a lelkem, hogy úgy nyúltak hozzá hogy méltó legyen az eredeti filmekhez.
Már ma mennék vissza, megnézni újra... mondjuk meló helyett.
(Kicsit spoiler, denemnagyon)
Egy évre lefoglal, mi lesz Solo kapitánnyal, ki a csaj, mérletthülyegyerek a hülyegyerek meg ilyenek.
Égbenjáró Lukácsnak meg több is járhatott volna, plánemeg, hogy jobban néz ki így szakállmatyinak - egészen méltó Obivan-hoz - mint régen pelyhedzőbajszúnak, na de majd... 
Jóvótna!!! 

Egy darabig kielégültem, sajnos a Star Trek filmre még jóideig várni kell.

(Sózott popcorn-t viszont nem veszek többet, úgy összeszáradt a pofám mint mikor gyerekkoromban megnyaltam apám timsóját. Kóla se kell, a hólyagom kapacitását a filmek átlaghosszúságához állítottam az évek során, de a mostanság hozzáadott reklám és előzetes mennyiségére utólagosan már nem sikerül átkalibrálnom.)

Mozi után lementünk a partra, és ottan mindenféle ismerősökkel találkozván vártuk, hogy a óév vége legyen. 
Volt ott egy ilyen hirtelen odatett színpadkocsi. Azon egy szintetizátorozós papa, meg három mama és még egy fiatalabb kiadású pali. Ilyen nagynénik-nagybácsik összefognak feeelingje volt.
Na ezek ott énekeltek mindenféle vallásos meg kevésbé vallásos - többnyire karácsonyos témájú - nótákat. Kicsit volt csak gázos (szerintem ők jobban élvezték, mint akárki más) de legalább adott ilyen háttérhangulatot vagy mit. 
Mondjuk a két biztonságiőrnek érdekes volt a kontrasztja - feltűnősködő mellény hátulján szigorúan SECURITY felirat, alatta meg mittudoménmilyen szerető Isten szolgálat vagy mi - meg én úgy jobban aggódtam az ő biztonságukért így járókeret meg bot nélkül, mint a szegény besambucázott fiatalokért.
Na mindegy nénik bácsik énekeltek nagyon, mi beszélgettünk. Az ünneplők nagy része lassan átszivárgott a régi óratoronyhoz, ami nem egy Big Ben, de a miénk. (Meg is fogalmaztam ezt: kis proli porfészek ez a város, bár egyszeri szemlélőnek kívülről nem látszik. Próbál felnőni a nagyokhoz - néha kicsit komikusan - de nem sikerül. Ettől még nagyon lehet szeretni.)
Azt gondoltuk milyen jó, lesz éjfélkor számolunkvisszafelé,  lesz Auld Lang Syne - ha már ott vannak az éneklősnénik - ...vittünk pezsgőt meg volt egyfontosból pezsgősműanyagpohár...
...hát barátaim a nénibácsi kórus áténekelte magát az újévbe, de komolyan totál fel se tűnt nekik, hogy valami történik. Üvöltve karaokéztak bele az óratoronynál állók számolásába, majdnem lemaradtunk az éjfélről.
Koccintás meg csókolózás után egy órát még ott beszélgettünk, aztán jó angolokhoz méltóan mindenki elment haza a p...ába.
Értsd - mindenki. Megindult a város, egy óra alatt kuss volt mindenhol.

Nekem olyan idegrendszeri alapokon nyugvó, StarWarsaddikciós gondolataim voltak az újév első óráiban, hogy háromig nem tudtam elaludni (sose történt ilyen, biztos a pezsgő). Reggel hatkor meg kukorékolt a telefon.
Kávéval és önpofozkodással éltem túl a hosszúműszakot a melóban. Tíz év plusz az ábrázatomon, harminc év plusz a csontjaimban.... uhh, durvavolt... Nagyon szarul nézhettem ki tényleg, mert a délutános nővér fél órával a műszakom vége előtt aszonta - na indujjámeghazafele...
Öregvagyokénmánehhez...


Rozamami 8, 1. S lőn az szerzőjének első posztja Krisztusunk után kétezertizenhatból.
BÚÉK 



 

Huszonegyedik század problémái

A szelfi Megint nem egyezik a véleményem. Mert szerintük a szelfi (selfie - saját magad által magadról készített fotó, portré) g...