2013. június 21., péntek

Helyzetjelentès

Az interjú jól sikerült. Teljesen jól èrtett mindent, a nyelvvel semmi gond nem volt. Egy óràval kèsôbb már megkapta a telefonhívàst. Sajnos az ösztöndíjat egy tapasztaltabb delikvens kapta meg. Tapasztalatszerzèsnek viszont nagyon jó volt, leglàbb a következô ilyennèl màr nem fog ennyire izgulni. A gyerek nincsen elkeseredve, legalábbis nem mutatja, csak egy kicsit csalódott, mert milyen jó lett volna...
Azèrt nagyon büszke rá mindenki. Jöhet a következô...ès azèrt mèg bízom az univerzumsugallatban, magunkban, ès abban, hogy minden okkal törtènik.

2013. június 20., csütörtök

Az idô rövid tôrtènete

Az van, hogy a fèrj az elmúlt húsz èv során, sosem akkor èrt haza mikor mondta. Nincs ez máskèpp mostanság sem, bàr kètsègtelen, hogy azèrt mutat nèmi fejlôdèst.
Az èvek során viszont èn is alkalmazkodtam, ès arra meglepô kèpessègre tettem szert, hogy már simán átállok a fèrj szerinti idôszámításra.  Tudom mikorra legyen kèsz a vacsora, ha azt mondja fèl óra, akkor olyan egy óra múlva várhatò. Ha egy óràt mond, akkor az olyan egy ès mèg egy hàromnegyed. Amikor a munkahelyemen, meló utàn várom, ès telefonál, hogy "itt vagyok a sarkon" akkor mèg simán megeszem az ebèdemet, ès nyugodt lèlekkel elmegyek mèg egy rövid pisire. Ha kèsik mindig tudom, hogy nem csajozás, vagy kocsmázás van a dologban, hanem többnyire munka.
 Kemény harcokat vívtam magammal az èvek során, hogy ne telefonálgassak folyton rá, mint egy hülye, mert az hogy vennè már ki magát mások elôtt, meg egyèbkènt sem szeretem a házisárkány szerepet. Amúgy is mindíg elèg rohannivalója van, nem hiányzik neki, hogy mèg èn is bizergáljam. Nèha kétségtelenül èreztem úgy, mintha egèsz èletemben rà vàrnèk, de egèszen jól kezelem ezt a dolgot, köszönhetôen a számomra is sokszor meglepô higgadt termèszetemnek.

Tegnap viszont mèg engem is meglepett. Dèlutàn fèl ötkor elment kenyèrèrt... hazajött fèl kilenckor, ès nem hozott kenyeret...

2013. június 18., kedd

Szolgàlati közlegèny

Kitettem a megosztásgombokat a bejegyzèsek alá. Aki úgy èrzi, az ismerôse is szivesen olvasna egyet- egyet, lehet nyomkodni...

Pènteken mindenki ujja keresztbe plííz

Pèntek egykor kèrek mindenkit szépen, gondoljon egy pillanatra ide, és küldjön egy kis univerzumsugallatot... Nagy és okos biológuspalántát ugyanis behívták az egyetemre interjúra az ösztöndîj ügyében, és ha sikerül megkapnia, akkor megint egy lépéssel közelebb kerül az álmaihoz. Ez nem az az asszisztensi àllàs, amirôl írtam, hanem egy ösztöndíjpàlyázatot is beadott, mèg az után egy hèttel.
Bàr mondtam neki, hogy a  megíràsa miatt màr önmagában megèrdemelnè, hogy megkapja, annyit dolgozott rajta. 
Az ösztöndîj egyben tartalmazza a mester fokozatot ès a PhD -t, szóval nagyon nagy dolog ( nekünk ).  Fedeznè a tanulmányi költsègeket,  plusz èvi 13 000 font ösztöndíjat is kapna. Molekuláris biológia, genetika, mikrobiológia területre szól a pályázat, szûkebben víruskutatás a tèma.

Nagy dolog ez na mondom èn...
A gyerek borzasztóan izgul, de egyben nagyon várja is. 

 Szóval, ujjak keresztbee,
 köszi.

Szössz

...azaz apa ismét szarkasztikus...


Gyerek: - Apaaaa...
Bali: - Neszólíccsàígy...



Kettes számù nagylány kilyuggatott harisnyàban, rock pólóban, bôrdzsekiben  menni kèszül..

Gyerek: - na akkor kilencre jövök
Apa: - Jah, te most mèsz? Aszittem most estèl le a buszról...
( utàna odasúgja nekem a fèrj - eddig azthittem csak szimulál, de már látom, hogy ez csôkomoly )


2013. június 8., szombat

Elôítèletek

Mamò: hmmm, nice.  what is this? Is this porridge? ( hmm finom..mi ez? Zabkása?)
Èn: no, this is carrots and mint soup. ( nem, mentás rèpaleves)
Mamò: oohh... I don't want any more...( oh, nem kèrek többet)

Èn: I like you Amy..( szeretlek Amy)
Mamô: ohh really? But, I don' want to marry again..( oh tènyleg? De nem akarok többet házasodni...)

Nincsen cím

Nem akarok a világ betegsègeirôl beszèlni, van neki elèg... sokszor van, hogy elgondolkozom, vajon jogunk van- e a ma emberekènt optimistának, vagy legalábbis optimista pesszimistának lenni. Sajnos nagyon kevès embert ismerek, aki nem csak kènyszert èrez a jóra, hanem tesz is nèha valamit. Tipródtam azon is, hogyan írjam meg a tegnap törtènteket anèlkül, hogy valami màsodkategòriàs, amerikai katasztròfafilm, vagy filmdràma pátosza jöjjön le belôle, mert az èlet több annál, mint, hogy valami nyálas zenével èrjen vèget, mialatt a többiek patogatott kukoricát zabálnak.

Egyik bentlakònk, nevezzük Pete-nek hònapok òta tudja, hogy meg fog halni. Ezt azèrt fontos megemlíteni, mert az öregeink többsège csak vàrja a halált, kisebb rèszük már az èletet sem nagyon fogja fel. 
Szòval Pete azt gondolta eddig ( saját szavaival ), hogy ô túl fiatal, túl jòkèpû, es túl boldog ahhoz, hogy bármi rossz dolog jöjjön szembe. Aztàn mire realizálta, hogy tènyleg elromlott valami, addigra kèsô lett. Tavaly karácsony után èrkezett hozzánk, ès èn ismèt vègignèzhettem, hogyan fogy el egy èlete derekán levô ember, nemcsak testileg, hanem lelkileg is. A külömbözô lelki fázisokon keresztül jutott el mostanra a belenyugváshoz, mely nèmi csalòdott szomorúsággal vegyítve azòta is ott ül a szemeiben. Megírt néhány bíztató szót az unokáknak, de nem bùcsùzott el a gyerekeitôl. A felesège is próbál ùgy tenni, mintha minden rendbejönne, de egyre kevèsbè sikerül neki.
Tegnap èn kísértem el Pete-et a kòrhazba egy vizsgálatra. Két hete verôfènyes napsütès van, többször felajánlottam, hogy kiviszem a kertbe, de azt hiszem azèrt nem akart menni, mert csak egy ùjabb dolog lett volna a listán, ami miatt fáj innen elmenni.
Amikor visszafelè indultunk a mentôvel, a kòrhàzi àpolòk valami tengerparti grillezèst emlegettek. Pete erre elejtett egy fèl gondolatot, szerintem csak vèletlenül szavakkal is kimondva, mert elôtte sosem hallottam ilyeneket tôle: " na, a tengert sem fogom látni többet..." ( ez a mondat is mutatja, hogy mennyire fontos az itt èlôknek a tenger).
Amikor elindultunk, a mentô váratlanul a Riviera way felé vette az irányt. Vègigmentünk a parton, majd felmentunk az öböl széléig. Ott megállt a sofôr. Mindkèt mentôs kiszállt ès kinyitották az oldalsò ajtòt. 
Èn meg ültem ott,  és azon erôlkôdtem, hogyan ne bôgjem el magam, megnyugtatok mindenkit: az erôlkôdèsem nem járt sikerrel.

Annyi sok közhely volt a fejemben, hogy meg sem kísèrlem leírni mindet. Aztán jöhettek volna a demagóg elképzelèsek arról, hogy milyennek kène lenni a világnak, az embereknek, hogy hogyan kène a többieknek Pete szemèvel làtni a világot, hogy becsüljèk az itt töltött idôt... Ezeket a gondolatokat elhessegettem mert èrtelmetlenek.

 Hazaèrve viszont hosszan gondolkoztam ismèt, hogy mit keresek èn itt, hogyan kerültem ide, ès mièrt èpp velem törtènnek ilyesmi dolgok mostanság? 

2013. június 7., péntek

Net, TV, vonal mèg nincs. Vàrtuk a BT- t, de nem jöttek. Dèlutanra remèljük, legalàbb internet lesz, mert enyhe megvonàsi tüneteink màr vannak.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...