2015. augusztus 31., hétfő

Ma esti elmélkedés

Amikor a férjeddel esténként "mindenmás" helyett egymást kenegetitek Voltarennel, akkor válik valami igazán végérvényessé.

2015. augusztus 28., péntek

Szössz

..avagy angolosodnak, de még igyekszünk korrigálni...

Gyerek: " ... jah, azt a csávót letartóztatták mert gyerekeket motoszkált..."

Ez amúgy elég szomorú, de ilyen jót már rég röhögtem.
Ma szabadnaposak vagyunk.
Délután ERDŐBE AKAROK MENNI!

Hajnali elmélkedés

Nem vagyok jó az önmenedzselésben...
...sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ez a szerénységem, vagy a faszságom, de arra jutottam, hogy inkább az alacsony önértékeléssel lehet kapcsolatban. 

Sokáig magyaráztam magamnak, hogy én pl. utálom ha tukmálnak,  meg hogy ami jó, az úgyis megtalálja az utat. 
Megfejtettem magam. 
Fosok. 
Attól, hogy valaki majd nem szereti a blogom, a képeim, a szórólapjaim, a horgolmányaim, a hangom, a fôztömet - mittudomén. 
Fe vagyok háborodva, ha valaki képes egy gyorstalpalós fotóstanfolyam után fotográfusnak, vagy neadjisten fotómûvésznek hívni magát. Egy szedett-vedett százoldalas firkálmány után: írónak. Levegôt se kapok az ilyenektôl, de komolyan. Elképesztô. 
Közben meg lehet, hogy tényleg tolni kéne mindent, aztán vagy bejön, vagy nem. 

Tündének bejött, ráadásul úgy menedzseli önmagát, hogy effektíve nincsen termék mögötte, csak az emberek kielégíthetetlen vágya a hülyeségre. Az. 

Nem tudom. Attól is fosnék ha valami bejönne. Kiderülne mondjuk szélesebb körben, hogy szeretik amit firkálok, horgolok, fotózok, varrok, énekelek, fôzök, rajzolok... Aztán be kéne fejezni egy könyvet, majd írni egy másikat. Vagy horgolni vakulásig. 
Jó lenne az nekem ?

Pár hónapja keztem ezt a horgolásdolgot. A legjobban utált mondatom azóta a "horgolj nekem egy..."
Ááhhh neeem. Azt horgolok és akkor amikor én akarok. Ami megszületik papíron,  a fejemben, vagy beleszeretek egy mintába. 
Fotósnak se vagyok jobb. Párszor volt már ilyen megkértek alapon fotózásom. A legutóbbin szabott idô, (kb masfél óra) szabott feladat. Minden percét utáltam. Nem lett ugyan borzalmas a végeredmény, de szenvedés volt. 

Végkövetkeztetés:
Jó nekem így.  

Nah, ezért kár volt a szabadnapomon hétharminckor felkelni. 


2015. augusztus 25., kedd

Álom a tizenhatodik sorban


A melóból mindig hazahozom a magazinokat. Sosem veszek, mert drágák, de amikor kidobásra ítélik a mamák, mindig elkérem ami érdekel. Házas, kertes, varrós, divat stb. 
Szeretem szépítgetni a lakást, meg amúgy is sokszor elképzelem milyen lenne az álomotthon nekem, nekünk.

Délelőtt megnézegettem a tegnapi szerzeményeimet (ezúttal házak magazint) aztán a főzés után folytattam a horgolós projektemet.
Horgoltam tovább a tizenötödik sortól, számoltam magamban a bővítést a huszonötödik sorig amikor is anyám telefonált azzal, hogy valami tánti elhunyt a világ másik felén, mi vagyunk az egyetlen örökösök és ránk hagyódott a háza meg a nyaralója. Át is küldte a képeket, megadta az ügyvéd számát, hogy időpontot egyeztessünk.

Mikor megébredtem, csak az bosszantott, hogy még mindig a tizenhatodik sornál tartok.

(Ház?
Lesz, lesz. Nem lesz, nem lesz. Jó, nem leszek álszent, persze, hogy jó lenne...
Tudat alatt biztos vágyom rá, talán csak a biztonság érzése miatt, vagy mert így szoktam meg. A poén az, hogy ha házra gondolok, vagy szűkebb értelemben otthonra, akkor nem a pécsi lakás, vagy a falusi házunk jut eszembe, nem is egy jövőbeli idealizált, elképzelt otthon.

Apám háza jelenik meg, vagyis az az otthon ahol felnőttem.)


Jah...
Meg voltunk ilyen magyarokkalvacsorázós - beszélgetős estén.
Tök jó volt.
Összetaláltuk azt a társaságot, akik összevalók, persze mindenkin múlt, akar e...
Mindünknek lóg egy deszkája, szóval vidám este volt.
Kell még ilyen, remélhetőleg ők is ide lyukadtak ki...



Jah, hogy a buzikról írni kényes kérdés?
Épp az a baj, hogy ez kérdés. Baj, hogy a szó buzi, bántja a melegeket. Nem is kéne, hogy létezzen az a fajta mögöttes tartalom, ami sérthet bárkit.
Baj, hogy azok az emberek azt gondolják, a melegeknek azt kell gondolni, hogy tolerálni kell őket és vegyék szivességnek, kezeljék kiváltságként, hogy ők tolerálva vannak.


Egy faszt.
Nem szeretem a szót sem, hogy tolerancia.
Nekem az eleve lekezelő. Azt sugallja, mintha lenne mit tolerálni nekünk "normálisaknak".
Mit kell ezen tolerálni? Meg úgy egyébként bármin?
Cigányok, zsidók, feketék, melegek, vagy akár mozgássérültek.
Mi a túrót kéne ezen tolerálni?

Egy régebbi eset esett, tágabb baráti társaságban egy emberszerű képződménnyel...

Aszongya nekem:
"Én utálom a buzikat. Bakker bejönne a buliba és megfogná a seggem én úgy verném állba..."
Muszáj volt a szintjén kezelni, mert rühellem az ilyen alfahímfaltörőkosfaszokat. Kérdezem tőle:" Ha egy baromi ronda, fogatlan, alkoholista nő fogná meg a segged azt is pofán vernéd?"
...bejött a csőbe: "Azt is, hogy a picsába ne?"
"Na..." - mondom - "akkor nem azért vered szájba mer buzi, hanem mert akaratod ellenére megfogta a segged."

Ezzel otthagytam, hadd rágja, csócsálja még néhány órát, hátha felszívódik valami az agyáig.

Most leszögezem, hogy mellettük vagyok bármiÁron, fetűrt ingujjal, villámló tekintettel.

És igen. Én is utáltam mikor a bűzlő, részeg cigány mellém ült a buszon...
ahogyan azt is, mikor egy bűzlő, részeg magyar ült mellém...
Mert büdös volt, meg részeg...lehet, hogy még buzi is, de az kit érdekel?


Nah...
Most megyek medvét horgolni.





2015. augusztus 22., szombat

Csak rizsa

A férj szokottt csesztetni, mert már én se vagyok a régi na...
A gyerekek is abban a korban vannak, amikor már úgy gondolják ők az okosabbak, engem meg lesajnálnak öreglánynak, aztán meg utolsónak mindig kiderül mégiscsak jó a háznál egy nyanya...
Az a tény, hogy alapállapotban így negyven felett se vagyok megközelítőleg sem olyan feledékeny mint a férj egész életében, nem sokat nyom a latban.
Az egész család megszokta, hogy én mindig mindenre emlékszem, az agyam mindent lefényképez és raktároz. Az őseim biztosan nagyon sikeres bogyó- és gyümölcsgyűjtögetők lehettek.
Anya mindig tudja, hol van a ragasztó, szemöldökcsipesz, kisolló, a processzorpaszta vagy a piros pendrive, tudja az időpontot az optikushoz, vagy hogy "apu ma hány éves?...Mittudomén kislányom! Milyen puma? Mert van nagy puma meg kicsi is..."

Szóval azzal nyugtatom magam, ha anya valamit nem tud, az szokatlan nekik, nem tudnak vele mit kezdeni...

Jah. Szóval, bár a krumplipucolók kihajigálása nálam már tradíció, azért jobban bízom a saját emlékeimben, mint azt a körülmények idokolnák.
Történt ugyanis, hogy eltűnt több mint fél zacskó rizs.(!!!)
Mer ugye anya tervez jövő heti menüt és aszerint vásárol. És megnéztem! Tudom, hogy a fiókban volt.
Gyanus esemény, de mindenki engem nézett hülyének.

Hiába érveltem:
1 Azért nem vettem, mert volt itthon.
2 Nem azért nincsen rizs, mert elfelejtettem venni, akkor jól eltitkolom és elmegyek rizsért.
2 A rizses zacsi alján volt még kb.5 deka maradék.  Kérdésem: mi az anyám kínjáért tettem volna el ennyit? Azt már belefőztem volna az előzőhöz, tehát azt valaki más hagyta ott, és kilopott fél kilót.

A családnak egyetlen érve volt, de kétségkívül erős érv: Ki a töknek kellene az én fél kiló rizsem? Mittudomén...rizsbabzsákot csinált valaki, ajtótámasz-varró manufaktúrát üzemeltetnek titokban a szekrényben, vagy kínai illegális bevándorlók laknak a padláson nem tom...
Csak röhögtünk, de valahol azt éreztem senki sem hisz a szegény megfáradt anyának és magamban szomorúan konstatáltam, hogy mielőtt a házimanókkal jönnék és végleg odalenne a maradék tekintélyem, bele kell nyugodnom ez az ügy megoldatlan marad.

Aztán néhány hónappal később a megoldás tálcán kínálta magát, ahogyan az lenni szokott, a legváratlanabb pillanatban...

Egy testvéri csevej közepén hangzottak el a felszabadító (és egyben kiábrándító) mondatok az Olívia szájából:
"Ahhh, én is beleejtettem a telómat a vécébe pár hónapja, amikor a Mamboban buliztunk, benne volt a hátsózsebemben onnan csúszott ki. Kigugliztam, hogy rizs közé kell tenni egy napra. Megcsináltam és semmi baja..."

Na szép...
Én vásárra vittem az önbecsülésemet ő meg lapított mint rizs a fiókban.
Nyilván akkor még nem merte előadni, hogy az ájfonfájv amit az apjától örökölt klotyóba esett és rizs között szárad, de akkor is...
Kicsit haragszom. 
Nem csak rá....
Más se mondta, hogy bocs bazzeg, nem te voltál szenilis.


Mai elmélkedés

A világ összes szeméttelepe telis-teli van újságpapírba csomagolt krumplipucolókkal.


2015. augusztus 14., péntek

Szössz

Munkahely sztori a Nóritól


Meséli a gyerek, hogy a nyelvtanulós diákoktól (sokan vannak itt így nyaranta, főleg spanyolok, szlovákok, japánok ilyen bentlakásos iskolákban, vagy angol családoknál elhelyezve) a "One large coke please" a következőképpen hangzik:

"Van lardzs kokk plííz."

Szerintem ezt nem kellene lefordítanom, de elég az hozzá, hogy nagyméretű hímtagot kérnek kóla gyanánt...aszonta a Nóri, minden alkalommal elég nehéz komoly, kedves arcot vágni.

2015. augusztus 12., szerda

A legjobb (szabadnapos) reggel

Balival a gyerekek ébredése óta röhögünk.

Az egyikük elhatározásra jutott, (lehet tippelni melyikük) miszerint egy lajhárt akar tetováltatni magára, "Live slow, die whenever" felirattal. Meg is mutatta a telefonján...jajj



Mondjuk a felirat totálisan ráillik a gyerekre... 

Idealizálhatjuk a lajhárt egy aranyos kis állatkává (mert amúgy az) de attól még egy eléggé büdös, élősködőkkel teli evolúciós zsákutca. Azt se veszi túlzottan zokon, ha egy ragadozó lekapja a fáról, ahol épp alvás közben eszi ami aktuálisan a szájába lóg...

Le akarjuk beszélni róla, de egy láma a másik alternatíva.




2015. augusztus 11., kedd

Szössz

Joanie - Bajban voltam tegnap este...
Én - Miért? 
Joanie - Rendeltem a levest meg süteményt vacsorára, a sütit neked szántam, de nem te jöttél megetetni...kénytelen voltam megenni...

2015. augusztus 4., kedd

A férj esete a beszélő klotyóval

Már több ízben bebizonyosodott, hogy a férjjel csak úgy történnek mindig a dolgok...egyrészt mert "kissé"szórakozott, máskor meg csak úgy általában felületes, figyelmetlen, sokszor kapkod, túlpörög.
Harmadrészt, mert mittomén, fel van írva a listára.

Vicces dolgok, de általában olyanok melyek nem esnek meg csak úgy mindenkivel pl. a nyelvéhez ragasztózott virágos papírtörlő, vagy a fürdőszobai eset amelyeket itt is megírtam. 
De volt esete még a blog előtti időkből a szemfestékes fültisztító pálcikával (amit valaki visszatett a tiszták közé) Bali egy teljes délután pánikolt, hogy mitől kék a fülzsír?

Egy másik alkalommal még kisfalunkban, fürdőszobából jövet álmosan majdnem elgázolta a macskát, ezt elkerülendő lépett egy nagyot a felmosóvödörbe, mely természetesen az én trehányságomnak köszönhetően az előző napi felmosóvízzel volt teli.
Kiegészítésként esés közben lefejelte a mosóporos dobozt is, melynek tartalma a felmosóvízzel elegyedve betakarta a konyhát. 
A macska érezte a hirtelen feltörő feszültséget, gyorsan felugrott az ablakpárkányra és kislisszolt az ablakon. Gondoltam pár napot pihenteti, mielőtt újra bepróbálkozik a lábtekerenty-kajakunyerával.
A Bali sose volt olyan közel az állatgyilkossághoz a konyha meg sose volt olyan tiszta, mint akkor.
Vagy mikor Karácsonykor egész este az anyjánál a darált mákba hamuzott mert azt hitte hamutartó. Még meg is kérdezte "Anyuka, ki bagózik itt ennyit, hogy így teli a hamutartó?" "Jaj...a mák..."
Asszem az is aznap volt amikor felgyújtotta a karácsonyfát. Meg az is mikor az anyjától egy törött forgó háromemeletes fabetlehemes jászolkörhintát (vagymit) kaptunk. Egy-két alkatrész is hiányzott (kisded keze, Mária karja, de volt benne olyan bari, aminek ott volt a négy lába, de nem volt felette birka).
Nagyon igyekeztünk aznap este, hogy a jászol felett ne nézzünk egymásra, mert nehezen tudtam volna a gyerekeknek később elmagyarázni, miért nem megyünk többet a nagymamához...

Egyezeregyszáz ilyen történetem van...néha azt gondolom, baszki idióta egy népség vagyunk, az egész életünk egy vicc... 

Nem is ezt akartam megírni.
A múlt héten azuram elmesélte Bali és a vonatklotyó című történetét, komolyan néha még mindig felül tudja múlni önmagát.
Történt ugyanis, hogy autóvásárlás miatt Coventry-be kellet utaznia. A vonatozás kézenfekvő megoldás, vissza meg a már a szerzeménnyel amennyiben....

Tudni kell elöljáróban, hogy itt angoléknál minden, de tényleg minden, mindenhol ki van táblázva, el van táncolva, agyon van magyarázva. Úgy, hogy a hülyék is megértik. Csak hát ahhoz körül kellene nézni, el kellene olvasni, értelmezni, nem fejjel a falnak menni "dehátezcsakegyklotyóó nem gondoltam, hogy ilyen meglepetéseket tartogat..."

Meggyőződésem, hogy engem ezért rakott a gondviselés a férjem mellé, ki tudja hányszor mentettem meg az életét?

Szóval. Három órás vonatút közben, szükségletek vannak ugye, elindult a mosdóba pisilni.
Ezek ilyen egy az egyben legyártott panelek a vonatkocsikhoz, csak be vannak építve a vagonok végeibe. Félkör alakú, hatalmas, behúzhatós, görgős ajtóval (hogy a mozgássérültek, kerekesszékesek egy az egyben be tudnak menni) nagyon tisztán, rendezetten, mindennel felszerelve (papír, kézmosó folyadék, szárító).
"Hát voltak ott ilyen feliratok, de azt csak már utána vettem észre...meg beszélt is..."
Arra meg nem figyelt, gondolom azt hitte híreket mondanak, pedig a vakoknak és gyengén látóknak,-meg az ilyen fogyatékosoknak akik nem látják mi van kiírva - magyarázzák a rötyit...
Így esett, hogy a férj a close (becsukás) gombot megnyomta (a többit minek megnézni?) de a lock (bezárás) gombot nem.
Nagyon kellemetlen tud lenni, amikor egy kézzel a fütyköst tartva kinyílik az ajtó...
Az is, hogy ugyanezt a kezét használva kéne becsukni (a másik születése óta paralízises- aki még nem tudná).
Két lehetőség közül választhatott: vagy elkezd forgolódni és próbálja az ajtót becsukni, körbehugyozva az egész kiglancolt vécét, vagy hagyja az egészet a fenébe és befejezi amit elkezdett.
A férj habitusa szerintetek melyik opciót preferálta?






Jah...
Az autót amúgy megvettük... 






2015. augusztus 1., szombat

Bakker már cégnevem is van. Most jutott eszembe:
Az ilyen figurákat amiguruminak nevezik.
Lehetnék én Mamigurumi?
Rozamamigurumi? Vagy az túl hosszú?
Asszem maradok az elsőnél, már látom is, hogyan lesz medencés házam...
babaházam...
fonalból.
;-)


Update: sajna van ilyen néven klub meg valami profil is.
Nanembaj, akkor más néven leszek híres :-)

Imádom, hát nem gyönyörű? Elsőre nagy melónak tűnt, de nem is volt olyan vészes.
Remélem egyszer lesz egy lányunokám is.



Saját baba, vagy valami ilyesmi kigondolásában vagyok éppen.
Keresem még a megfelelő stílust, de hamarosan meglesz.
Ezt meg most megpróbálom eladni.




A berögzülések kirögzítése

Az munkatársam esküvőjére készülve az ebaylistámon nézegetem - így fizetés után - a cipőket. Órák telnek el, végül beteszem a kosárba a lego...