2016. április 30., szombat

Amikor az igények nem találkoznak

Na szóval....

- van az asszony, aki szívét lelkét beleadja a fészeképítésbe. Dekorál, vásárol, épít szépít. Aki - najó én a szép baglyos lámpámat  (ami világítva hangulatos pöttyöket hoz létre a falon, ami baromi giccses de látványos és szeretem)  feltettem a polc egy előkelő helyére...
- meg van a gyakorlatias, informatikus férj, aki szerint minden csak tereptárgy, amit vagy használunk valamire, vagy felesleges, és határozott véleménye neki, hogy ha már mi emberek házakat építünk magunknak, ahol tető van és nem fázunk, akkor minek növényt vinni bele, arra ott van az erdő... Nem is értem, hogyan szerettünk egymásba annak idején...

Szépítés messzebbről:



Szépítés közelebbről:



Nincsen több mondanivalóm. Röhögök. 

2016. április 29., péntek

őőő...

...beleráültem a forró hajsütővasra...

Mai elmélkedés

...de ez most kicsit komolyabb

Na szóval...
Olvasom a Puzsért. Elég rendszeresen.
Mer attól, hogy ő egy ilyen mérges kis ember, a Hajdúzáson kívül azért még tud nagyon jókat is beszélni a szájával amire érdemes odafigyelni. Most mondjuk épp megint a médiamogul fikázása volt soron az új showműsor kapcsán, amit nem láttam, nem is fogok megnézni.

Gondolkoztam - nem ez a hír, mert bár egyszerű vagyok mint a faék azért néha szoktam, amúgy sem kell mindenkinek  menzatagnak lenni...
Azon túl, hogy igen fel kell venni a harcot a kisszerűség meg a gagyiság ellen, igen el kéne számoltatni embereket, igen rá kéne kényszeríteni egyeseket, hogy tükörbe nézzenek mégis az járt a fejemben, biztosan ez e a módja...
...már úgy értem, lehet e rombolva építeni? Ilyen másik fajta ember vagyok én. Úgy csináltam én mindig ezt, hogy nem azt fikáztam ami nem jól van (najó de, de csak úgy magamban), hanem inkább próbáltam jól csinálni. Alternatívát keresni, mutatni. Szerintem ez jobban visz előre. 
Ha bővül az alternatíva meg a látókör akkor talán kevesebbet megyünk félre.
Persze ez se egyszerű.
Meg kell védjem őket.
Szegény kereskedelmi tévézés azt hiszi, hogy tök jót alkot, mert az ország egyik fele nézi, a másik fele meg letagadja.
Emlékszem egyszer egy társaságban a valóvilágról dumáltak én meg naívan rákérdeztem "...őszintén minek nézitek azt a szart?" "Azért mert annyira gáz, hogy az már jó..."
Érted? Mint az ejnyebejnye Rebeka.
A valóságsóról amúgy mindig a Sliver jutott eszembe, csak ugye ottan még nem volt az egész túl legális, meg nyeremény se volt kilátásba helyezve örülhetett emberlánya ha élve megúszta... 
Nem azért nem néztem valóvilágot mert én vagyok a Láma, az ómindenség tudója, hanem mert mindig nagyon szűkében vagyok időnek a sok dolog között amit szeretek csinálni, hát...ez volt a leghátrébb... 



Persze az is igaz - a harc tárgyán túl mindenkinek magának kell megtalálni azt a kesztyűt amivel visszaüt ha tud, ha akar. Nem tudom. Csak valahogy úgy érzem a fikázás kontraindikált...attól csak még többen lesznek kiváncsiak rá...


http://mno.hu/cinkosakinema/mufaj-a-maglyan-unalom-es-szegyen-1339721


2016. április 27., szerda

Üvazze pillanatok

...avagy a túlsokféleség zavarbaejtő...

- Amikor folyamatosan nyomod az asztali gép billentyűzetén az "e" betűt, hátha "é" lesz belőle, vagy éppen a space-t kezded simogatni és nem mozdul az egérkurzor...
- Amikor a gyerek hozza a laptopját, hogy segítsél valamiben és nekiállsz ujjal böködni a képernyőt, még meg is kérdezed hangosan "miaf..szvanezzzeeee???"
- Amikor keresed a pendrive helyét az iPadon... (merugyi a pro billentyűvel az tökolyan mint egy laptop)
- Amikor egy másik számítógépen keresed a saját könyvjelzőidet...
- Mikor fogalmad nincsen a dokumentumot a dropboxba, a google cloudra, az iCoudra vagy a family cloudra mentetted e... meg amúgy is hülye az iCoud drive, mert az egyik gépről odatett cucc nem látszik a másikon, és fél óra míg rájössz nem is te vagy bejelentkezve...
- Mikor rádugod a telodat valaki laptopjára a családban és - minekutána  épp ő tuti beállított az itunes-on automata frissítést - mikor lehúzod róla,  tulajdonképpen a gyerek telefonja van a kezedben snapchattel, karaokeprogrammal meg spotify-al, nagyobb probléma, hogy a Biebergyerek a csengőhangod és ez nagyban rontja a renomédat a melóban "I know you love me tanánáná"...

Ehhh... sok má ez egy ilyen öreglánynak... és akkor még nem is beszéltem arról, hogy hiába van lenémítva telefonod, a pornóvideó full hangerőn indul el bárhol...mondjuk ezt véletlen tudtam meg, de elég kínos volt, plusz annyira bepánikoltam, hogy túlüvöltöttem a bögyös macát meg az alfahímet...
a buszon... hátam mögött ötven nyugdíjassal...





2016. április 22., péntek

Show must go on...

Nagy veszteség.
Olyan volt ő a maga hebrencs módján, mint egy bölcs király.
Ült a trónjában, igazgatta a világot. Mindenki életére hatással volt aki csak ismerte. Felvidított és elkondolkoztatott. Mint egy jó pszichológus aki éppen a megfelelő kérdést teszi fel, azt amit te nem mersz megkérdezni magadtól, de ami rámutat, hogy talán nem a helyes úton jársz talán új ösvényeket kellene keresni, talán nem ott a hiba ahol sejted hanem egészen máshol.
Ha sikerült volna - amit az élet nem adott meg neki - azt gondolom nagyszerű édesanya és nagymama lett volna.
Olyan ember volt ő aki éles eszével még a saját öregkori zavarodottságán is átlát.
Kedves volt, vidám, és ahhoz képest, hogy mennyire beteg eszméletlen optimizmussal és élni akarással rendelkezett. Soha egy zokszó nem hagyta el a száját, soha nem kért többet mint amire feltétlen szüksége volt. 

Hétfőn mikor kitolták a mentősök azt mondta "...nyugi, péntekre itthon leszek..."

... de nem jött haza.
Sheila ma reggel a kórházban halt meg.

Mindig fáj a veszteség. Néha jobban, néha elviselhetően.
Ez a mai mindenkit megrázott. 
Elment egy öreg bútordarab, az utolsó ember volt azok közül már nálunk laktak amikor én elkezdtem itt dolgozni. 
Nehéz ez néha.
Nagyon nehéz.

Róla is lehetett volna  egy-két napos megemlékező tévéműsorokat csinálni.
Pedig még girározni se tudott...csak kötögetni és mesélni.






2016. április 11., hétfő

Azt gondolom nem a büntetés itt a lényeg. Nem is az, hogy mi mocskolódik be jobban: a magyar úszósport általában, vagy azok az érmek, amelyekért olyan keményen dolgoztak. A nemzetközi megítélésünkért már amúgy sem aggódnék...
Az sem fontos, hogy ki tudott róla, és az is mindegy miért sikerült eltusolni. 
Jah. Annak is oka van.

Az én kérdésem: Milyen ember az, aki életében bármikor olyat tesz, amivel szándékosan árt egy másik embernek és a tettének besorolásával (jó-rossz) tisztában is van.
(A besorolás amúgy nálam nem törvényi - rossz az, amivel bármilyen módon ártasz közvetve, vagy közvetlenül egy másik embernek. Hagyjuk most a filozófikus "cél szentesíti az eszközt" dumát, a rossz attól még rossz marad.)
Szóval megint kérdezem, lehet-e jó ember, aki egy ilyen tettet elkövet?
Nem hiszem el. 
Nem hiszem el erről az emberről, hogy jó ember. Tök mindegy mit csinált, vagy mit nem csinált azóta.
Börtönbe került, elítélték? El.
Letöltötte a büntetést? Le. 
Mondjuk ezen is lehetne vitatkozni, de nem érdekel.
Ez a törvénykezésen, az igazságszolgáltatáson számomra bőven túlmutat.

Szeretnék a fejébe látni. Szeretném látni, ahogyan a hét minden napján kínozza a lelkiismeret. Szeretném tudni, hogy megbánta, hogy minden este látja azt a lányt maga előtt, ahogyan a lány látta őket maga előtt még nagyon sokáig, talán a halála napjáig.
Tudni akarom, hogy ha tehetné - tette? megpróbálta? - százezerszer próbál megbocsátást kicsikarni azért, amit nem lehet megbocsátani. Szeretném tudni, hogy a lelke egy darabja véglegesen elveszett, mint azé a lányé. Szeretném tudni, hogy ha nem is a világ előtt, de legalább a gyerekei szemébe nézve szégyelli magát mert az a fontosabb.
Szeretném érteni, hogy miért tette?
Nem az a lényeg, hogy a törvények, az emberek, Isten, vagy a világ megbocsátja-e... hanem, hogy ő megbocsátott e magának? 

Hogy a legfőbb védelme az legyen: mindannyian hibázunk?
Jah.
Például én a múlt héten húsz deka sót tettem a süteménybe.
(...mondjuk ártani azzal is lehet az tény...)


2016. április 10., vasárnap

Mai elmélkedés

Szerintem családos embereknek olyan hűtőt és konyhát kellene kitalálni, amikben különböző helyeken -  több fokozatú titkosítással rendelkező - rejtett rekeszek vannak. Olyanok, ahol el lehet dugni egy kis csokit, gumicukrot, kekszet, epret, cseresznyét, szőlőt, tejszínhabot, müllergyümölcsjoghurtot, narancslevet, sajtokat vagy éppen - jégkrémet... Nagyon rafináltnak gondoltam magam, mikor a maradék jégkrémet átraktam egy vajasdobozba és úgy volt a fagyasztóban.

Bakker nemigaz hogy ezek mindent kiszagolnak.

2016. április 8., péntek

Nem unatkozom...

...avagy Besenyőné Margit nyomdokain

Hazaérvén a fáradt, de eredményes nap után a melltartómban két szem borsót találtam az ebédből. Boáááá... gusztustalan...
Hmmm. Rendes anyuka vagyok én - gondoltam - bedepózom a maradékot a fiókáimnak... a melltartó méretét tekintve több kaja is belefért volna - méltatlankodtam. Persze, de miért? Mert még enni is rohanva kellett a konyhában, mert még egy pisire is alig volt idő ma.
Még jó, hogy senki se volt itthon így csak én nevettem ki magam.
Aztán mikor nekiláttam főzni, fél órán át sírva röhögtem újra. Azért mert a hülye konyhabútorokat sehol sem hozzám igazítják. (Meg amúgy semmit se.)
Átnyújtózkodva a tűzhely felett, hogy elérjem a fűszereket égett szőrszagra lettem figyelmes... hát persze, mert lepörköltem az éppen csak serdülő hónaljszőrömet. 
Hát így vagyok nemnormális...

2016. április 3., vasárnap




 A logika több ponton hibás, de a próbálkozást díjazom. Javítsatok ki ha tévednék, de:

1. Dönci A Hörcsög és A Ló ugyan mindketten emlősök, (ahogyan mi emberek is) de nem egy fajból származnak, míg az ember egy faj.
2. Ha Ahmed Svédországban születik lehet attól még Magyar is, mert sok esetben a születés helye nem határozza meg egyértelműen a nemzetiséget, az állampolgárságot vagy a hovatovábbot...
3. A ló sem attól ló mert istáLÓban született bazzzdmeeg...


5. Salamon amerikai, mert a születéssel állampolgárság jár azon a földön. Ettől ő még (külső jegyek alapján esetleg) beazonosíthatóan zsidó (de lehet, hogy csak beöltözős partira megy a Green Gingerbe, mert tudod itt a hanyatló nyugaton azt is lehet) bár asszem az meg vallás és nem nemzeti hovatartozás, de ez még nem tisztázott egyértelműen a fejekben.
6. Ez a példa amúgy sem jó erre az esetre, mer ilyen alapon csak az indiánoknak lenne jogalapjuk Amerikára szóval öngól.
7. Rágcsa az egér leszarja A Lovat, a ló meg az egeret és mind a ketten tök jól elvannak Döncihörcsöggel szaros istáLLóban.

A fent leírtak nem tükrözik a véleményemet teljes egészében, az egész témáról, de ahhoz, hogy baxottul humorizáljunk némi biológiai, társadalmi és történelmi ismeretre is szükség lenne...
Köszönöm a figyelmet.



Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...