2009. április 16., csütörtök

"Anya! Nekem is ilyen bejgli kutyám lesz!" (Beagle: a szerk.)
"Anya! Hogy is van az a mondás: kemény vagy, hőskakit ettél?" (birkózószart reggeliztél:a szerk.)

2009. április 2., csütörtök

Játszótér

Hintában:
- Húú! Tök gyorsan megyek... én vagyok a Sumáhher!!
- Én meg a Meklááren!

:)
Eljött végre a teraszkiülős lélekmelengetős idő. Hétágrasütő napsugaras, öblítőillatú teraszon raktam ma rendet, és első felindulásomban az asztalt és az ülőkéket is kirámoltam. Most már biztosan így is marad, és nem kell hófúvás miatt bemenekíteni az ülőpárnákat - az eső nem árt, lévén a terasz fedett.
Az udvarban levágtam a pampafüvet, kissé megnyírbáltam a csavartfűz ágait, előkerült a gereblye, a seprű és azon kaptam magam, hogy teszek-veszek dudorászok. Felpumpáltam a gyerekek biciklijét, elővettem a göriket, az ugrálókötelet, a tollast.
Amikor lelohadt a munkakedvem, meleg teával kiültem a hintára hallgatni a fák rügyezését, és a fű növekedését.
Kéne vennem egy fürdőruhát...

2009. március 25., szerda

A kölcsön emberszagú Dukáttót vissza kellett adnunk, úgyhogy ismét buszozunk...ma reggel csontig fújó hideg széllel szemben küzdöttük el magunkat a buszmegállóig.
A sevi sebváltója viszont elvileg a héten készen lesz, az ellenérték kiegyenlítésére még nincs kész a terv, jövő hétig amúgy sem lesz kocsi, hisz még el kell menni a váltóért, hazahozni, és visszaszereltetni. Reménykedünk.
A házunkat fájó szívvel meghirdettem eladásra, és cserére is.
Ha már így alakult jó lenne mielőbb túladni rajta, de az ingatlanpiac pang. Reménykedünk.
Minden porcikám berzenkedik attól, hogy panelba költözzünk a városba, hogy itthagyjuk kisfalunkat, a gyerekeim szülőfaluját.
A lányok még nem tudják, majd ha komolyra fordul, akkor elmondjuk nekik is.

Tovább keseredett a lelkem, mikor hétfőn szólt a kocsmárosasszony, hogy este hétre menjünk át.
A kocsmában terített asztal várta a helyieket, rajta a frissen megvágott füstölt sonka, stifi, és kolbász, lilahagymával, uborkával, salátával, paprikával, valamint kőrözött túró, és friss kenyér. Nagyon jóleső érzés valahová tartozni. A kocsmárosék is leültek velünk, beszélgettünk, borozgattunk.
Távozáskor az italfogyasztást is a ház számlájára írták. (Megjegyzendő ez is, a hátsó szándékot feltételezők gyanújának eloszlatása végett- miszerint azért lettünk megvendégelve, hogy mellé jó sokat igyunk..) Ha jó emberek vesznek körül, nem vagyok olyan borúlátó.
Igen még van ilyen.
Szerettünk itt élni - csak nem tudunk tovább.

2009. március 19., csütörtök

Csupi focizni ment...

... történt ugyanis, hogy nagylányunk barátja itt aluszkált nálunk, reggel pediglen indult meccsre (játékosként).
Edzőcucc bekészítve a sporttáskába, csak egy tiszta törölközőért szaladt be a gardróbba. Ez a pár másodperc bőviben elég volt Csupi(karthauzifélfülübefogatdottházikényelmes)macskának arra, hogy belemásszon a sporttasiba*... D. bedobta a türit a táska tetejére, behúzta a zippzárat, és elindult.
Mi a nagylánnyal itt a nappaliban dumáltunk, egyszer csak nyílik az ajtó, és valaki behajította rajta a macskát...még néztünk is egymásra furán; azt hittük, valamelyik kedves szomszéd volt.
Este tudtuk meg, hogy D. az utca végéig cipelte a jószágot, csak mikor az elégedetlenségének adott hangot, vette észre, hogy valaki van az adidasban.
Az egész olyan Mézgacsaládos,...én tegnap óta ezen röhögök....



*Egyszer fél napra bezártuk a gardróbszekrénybe is, de megtaláltuk már pl. dobozban, bevásárlókosárban, konyhaszekrényben, de volt, hogy a cipősszekrény tetején aludt a sötétben, vendégek jöttek, és mindenki rápakolta a kabátját - ő meg békésen durmolt tovább 10 kabát alatt.
Freudilag azt mondanám, erős ingerek érhették az anyaméhben, és vágyik oda vissza...

2009. március 17., kedd

Mivel elhatároztam, hogy ez nem lesz lamentblog, ezért mostanság nem írtam.
Nem, mert nem igazán tudtam volna jókat írni!
Rájöttem viszont arra is, hogy jól esik letenni ide a nyűgjeimet, legfeljebb nem olvassa el, aki nem akarja.
Tegnap különben is bejött a boltba egy fideszradikális nagyapó, és ez felvidított (egyben el is szomorított):

"...mondtam én neki: één majd pontot teszek az ügy végére...., de a homlokán lesz az a pont..., és kilencmilliméteres lesz!"
"...ja és azt tudta, hogy a Toller felébresztésére amerikai orvoscsapatot hívtak, mert fel kell ébrednie, hogy kiszedjék belőle a PÁNCÉLSZEKRÉNY KÓDJÁT! Tudja ott van az a sok pénz, amit eldugtak!!!!"

(Szerencsére mielőtt belekezdett volna abba, hogy a földönkívüliek juttatták hatalomra a kormányt, kész lett a gépe...)

Hirtelen az én problémáim eltörpültek.
Kicsit szégyelltem is magam, hogy alantas gondjaim rányomták a bélyegüket a hangulatomra, miközben ilyen viccesen veszélyes emberek szaladgálnak szanaszét.
Nem vagyok egyik oldalon sem. Pontosabban az ésszerűség, a kedvesség, a tolerancia oldalán vagyok, éppen ez az, ami miatt élhetetlen számunkra ez az ország.
...De igen: szeretem a gulyást, meg a nyelvemet (mindkét jelentésben), a Futrinka utcát meg ilyeneket.

Azért az ország sorsa, és az emberek hülyeségei mellett mégis azon siránkoztam, hogy a fizetésemet és a családi pótlékot beletömtük a lyukakba, hogy a férjem szülinapját semmiféle tárgyi dologgal nem nyomatékosítottam, hogy egy hónapja nem voltunk bevásárolni, a konyhaszekrény és a hűtő veszélyesen ellaposodott.


- Anya mit főztél??
- Tulajdonképpen ... nem is tudom...
- Az jó szokott lenni!!
- :)


Nagylány hatodik helyen bejutott az országos döntőbe kémiából. Cserébe kapott egy 100%-os érettségit*, meg sok puszit... rém büszke vagyok!
Sírósan büszke!

Életkedvemet ismét a gyerekeim adták vissza!



*Prológ: Az érettségi 2009-től nem jár, így le kell tennie. Ellenben az első 10 helyezett 80 pluszpontot kapott, így ez neki is megjárt!

2009. február 28., szombat

Star Trek

" Hagyjátok már anyát, nem látjátok, hogy szigetelőmező veszi körül?"

Földrajz

- Anyaaa! Miért mi vagyunk a Dunán túl? Miért nem ők?

A gödör

A bolt előtt levődött egy gödör.
A kétszer két méteres lyukat jól megfontoltan meg is kellett tervezni. Azért, hogy jól megtervezve, minden körülményre körültekintően figyelve, a lehető leghamarabb betemetésre kerülhessen.

Először kijött egy villanyoskocsi, három emberrel. Körülnéztek, elmentek. Aztán kijött egy gázoskocsi. Körültekintően körültekintettek, aztán ezek is elmentek. Aztán jött egy vizeskocsi, hogy szakértő szemmel megvizsgálja a megvizsgálandót.
Na, akkor negyednapra jött egy Kubik Kft-s autó, és hozta a gödörásó szakembereket – ezek legalább nekiláttak dolgozni. Feltörte az emberek a járdát, és ásott az emberek rendületlenül. Régi jó munkamorál szerint egy dolgozott a négyből – a legfiatalabb - az öreg szakik pedig eközben azt mutatták neki, hogy hogyan kell az ásóra támaszkodni, ha majd ő is öreg szaki lesz, addigra vizuálisan rögzülhessen. Végül is a munka egyenlő elosztása megmaradt, hiszen kopasz korukban valószínűleg ők is kiástak pár gödröt egyedül.
Amikor szegény kisgyerek már nem látszott ki a lyukból, akkor valamin elkezdték csóválni a fejüket, összepakoltak, a tátongó mélységet körbekerítették egy sárga gyilkosságos szalaggal és elmentek. Ezek után két napig nem történt semmi érdemleges változás a gödör életében, leszámítva, hogy néhány ember majdnem beleesett (mert azt elfelejtettem, hogy a járda közepén volt az anomália).
Aztán a néhány napos csend után megjelent egy kismarkoló, két új arccal. Az egyik a markolót kezelte, a másik meg navigálta. Négy-öt markolás után kicsit beszélgettek, majd megebédeltek és elmentek. A következő napon megint jött a markoló, megint markolt négyet, de valami nem stimmelt, mert ebéd nélkül léptek le.
Aztán utána reggel jött egy áramosautó, meg egy másik jelzésnélküli. Magasabb beosztású emberek lehettek, mert bajuszuk, szakálluk és szemüvegük is volt, valamint nagyon komoly értelmes arcot vágva csóválták a fejüket, és simogatták a szakállukat, mire a másik autóval érkezettek a fejüket vakarták. Tanácskoztak egy órát, és ezek után egy hétig megint nem történt semmi. Aztán újra kijöttek a szakértőbbik fajtából, csóválták a fejüket és megint elmentek.
Újabb egy hétig semmi. Egy szép kedd délelőtt, amikor ömlött az eső, (előző este kezdett esni), 10 óra felé ismét megjelent a Kubikautó, és kiszállva a jómunkásemberek meglepődve tapasztalták, hogy a gödörben másfél méter víz áll. Ekkor távoztak, én azt hittem megvárják, míg kiszárad – de a valóság rosszabb volt. Négy nap silentium után szivattyúsautó jött, a kiérkező brigád emberei meglepve tapasztalták, hogy a gödörben nincs víz. (Természetesen ez a tapasztalat csak a csövek, és a berendezés összeszerelése UTÁN lepte meg őket.)
Még gondoltam is, hogy ha én lennék Isten, (némi humorérzékkel,) akkor négynaponta teleáztatnám a lyukat vízzel – és megvizsgálnám tudományosan, vajon meddig játszaná ezt egymással a kubikos meg a szivattyús. Aztán levonnám a konzekvenciákat, és elölről kezdeném a teremtést...újragondolnám... mondjuk az ötödik naptól.
Három nap múlva a kubikusok visszajöttek, a gödröt betemették, a járdát összetörve hagyták. Gondolom, a helyrehozatala már csak a jövő évi határidőnaplóba fér bele. A nemtudommirementki munkálat több mint egy hónapig tartott. A gödör majnemáldozatai között jónéhány nyugdíjas és iskolás szerepelt.

2009. február 21., szombat

Bár "alul" a gálya...

Kedd hajnali ötkor az ágyamból lelépve nem a megszokott szőnyegmeleg érzetet közvetítette a talpamon levő receptorok sokasága az idegrendszerem felé. Nem működött azonnal a helyzetfelismerési központom, de azt éreztem, hogy ez nem olyan, amilyennek lennie kellene.
A tocsogó hang pontosította az észlelést.
Amíg én bömböltem (minden tragikusnak mondható helyzetben így vezetem le a feszültséget), "Naaa... ne bőgj már.. van itt már elég víz!" így a férj. Hívtuk a csőembert - szerelni, a Lalit - a gyerekeket fuvarozni, osztálytársat, hogy ne várjanak, boltmunkatársat, hogy késni fog.
Mire a csőember megjött, megmagyaráztam magamnak, hogy minden rendben van, főztem neki kávét, kipakoltam a szekrényt a hálóban, majd kedélyesen lehámoztam a falról a tapétának azt a részét ami még tartotta magát.

2009. február 18., szerda

2009. február 16., hétfő

Derűs (és fárasztó) napok

Sikerült félig-meddig lefoglalni augusztus 1.- 13.-ig a balatoni nyaralást. Bár előleget nem fizettünk, úgy néz ki, hogy szabad lesz ebben az időpontban ismerősünk nyaralója, az még kérdéses, hogy el is megyünk e?

Nagyon vágyom oda én is és a gyerekek is, mivel a tavalyi nyáron nem sikerült együtt pihenni és nagy hiányérzetünk volt emiatt. A múlt héten májkrémet készítettem itthon, és mikor a gyerekek paprikával reggelizték, pöttyöspanni megjegyezte: Te anya! Ennek olyan finom Balatoníze van! :)
Múlt héten szerdán és csütörtökön lezavaródott három farsang a három kicsinél. A tombola véget nem érő sorsolásán nyertek a lányok egy mini műanyag biokom kukát, egy hamutartót(!), egy hátrahúzod előremegy kisterepjárót - ami nem megy előre, egy piros plüsskrokodilt, és egy műbőr fényképezőgéptokot. A gyerekek rém boldogok lettek ettől, némi farsangi kolbász-tojás-saviubi-sajt-pirosarany szenya még fokozott ezen az állapoton. (Hogy ezt a szendvics-tradíciót nem vitte el a rendszerváltás - hihetetlen!)
Péntek délután a nagylányunk szalagavatójára mentünk családostul, majd az ifjúságot a bálhoz szállítmányoztuk, utána irány az autószerelő, ahol szépöltönyös-szépruhás partit adtunk az automata váltónk tiszteletére, miután beemeltük a tehergépjárműbe, hogy másnap a férj elindulhasson vele az ország közepe felé - egy amerikaiautóautomataváltó-szerelőhöz.
Mikor hazaért, már készültünk is a szombat esti felnőttfarsangra, (kultúrházas falubuli, ahol is infantilis felnőttek jelmezes buliját tartottuk,) férjjel - a tükörtojás és szalonna - reggeli összeállítás viseletében éreztük magunkat jól.

Ha lenne napszemüvegem, a vasárnap reggeli lidlis bevásárláshoz azt hiszem felvettem volna.

2009. február 3., kedd

Én vagyok a hülye mer beszólok....

A busszal kisfalumba érkezvén cipelem haza a városi piacon telerakott lidlis szatyraimat és fordulok a miutcánkba ahol is.... nyolcáltalános kocsmáros a teraszán mobillal a fülén, cigivel a kezében ül egy műanyagcéken (a hó már leolvadt róla) és maffiafőnökhöz illő stílusban küldi el a francba a cigisbeszállítót.../engem nemérdekeee érteeed,, te tudod,,szólok a pöcsösnek érteed, maj hoz más érteeed/
Jó szomszédhoz illőn köszöntöm:
- Hali laller ..de jól megy egyeseknek!
mire ő: - Úgy kell neked mér nem tanútá???
Azt mondják a nevetőráncok kedvesebbé teszik az arcot...

mindhármat odaadnám...

meglennék nélkülük. ;)

2009. január 26., hétfő

Kissé döcögve indul az év...

Autó még rossz, egyenlőre helyben keresünk alkatrészt, SeviAstro nem szaladgál olyan sok errefele - aztán majd el kell nézni a neten a tengerentúlra, bár nem tudom Amerikából a postaköltség lehet, hogy mégegyszer annyi mint a váltó meg a hűtő :((( .
Nehéz belegondolni, de lehet, hogy vége ennek az autónak (bár a férjem még hárít), eddig ment, de elfáradt. Az utóbbi két évben egyre több baja jött elő, hiába - nem a magyar utakra lett tervezve, nem beszélve a koráról. Sajnos nagyon szeretjük, és nehezen engedjük el, főként tudva azt, hogy mostanában nem nagyon lesz másik autóra keretünk.
A hitelről semmi hír, kényszervállalkozásunk még mindig csak viszi a pénzt, nem hozza de bizakodunk...
Megtudtam tegnap (pedig gondosan titkolták előlem), hogy anyám takarítást vállalt este hattól tízig egy gimiben. Harmincezer forintot kap érte... azt mondja kell...
A szívem kicsit összeszorult, mert anyám éppen eleget dolgozott már, nem is teljesen egészséges úgyhogy jogos az aggodalmam.
Kicsit sírtam is bevallom.

Sokat élt és sokat látott emberek vagyunk a férjemmel (az éltünk alatt nem a woodstocki éjszakákat és a láttunk alatt nem a Niagara vízesést kell érteni).
Mos új élmények várnak minket, új tapasztalás... meglátjuk, hogy megy nekünk a földönfutás :) :( .

2009. január 19., hétfő

Boxercsavar, zacsifull....

A kilencéves, egy felnőtt magabiztos kritikai érzékével:
- Appaa,,, kilóg a szatyor!!
- ŐŐŐ...még jó, hogy a füle nem!
:D

2009. január 13., kedd

Az autónk automata váltója feladta. Most próbálunk embert keresni, meg aztán ha nem megy a javítás - alkarészt.
Kissé rosszul érint ez minket így január elején, de jóember adott kölcsön egy jókis emberszagú Dukátóót (jóember autókat kölcsönöz építkezésekre, az meg mostanság nem annyira..úgyhogy volt szabad jármű). Kedves kis családi sevink a két x-et tölti idén, reméljük sikerül reanimálni.
Ez az év is jól kezdődik...de már lepereg.
:)

2009. január 8., csütörtök

Jó nekem...

Ahhoz, hogy az ember letojhassa magasról az emberek által elfogadott hülye normákat - vagy elég szegénynek, vagy elég gazdagnak kell lenni!

Üzenetszössz...

...mert elfelejtettem Balinak egyenruhát mosni...