2018. december 28., péntek

A főnök sose volt egy mensatag-jelölt, de tök új falakat dönget a másik irányba.

Megszoktuk már, hogy hatszáz szemüvege van -  mindenhol egy - meg hogy elkever listákat, papírokat, mappákat, minden héten három tollat csór el tőlünk, úgy átállítja a számítógépet, hogy én ha akarnám se tudnám úgy megcsinálni.

A rootert is átprogramozta, emiatt a fenti irodában nem volt internet egy hétig, a lentiben meg plafonig álltak a pezsgőspoharak, oda be se tudtam menni. Kurvasok papirmunkámmal vagyok emiatt elmaradva, most tenyeremet dörzsölve azt várom, hogy megkérdezze miért nincsen kész?

A múlt héten elkeverte az egyik betegünk szülinapi ajándékát amit kötszeresszekrényben találtak meg négy nappal a szülinap után (érted: ÁPOLÁSI OTTHON - KÖTSZERES SZEKRÉNY - NÉGY NAP). 

A takarítószemélyzettel a hatalmas ipari kukát pakoltatta át - mer érted ŐK dobták ki biztos a szépen, nagy dobozba becsomagolt ajándékot a boldog szülinapot Ruby felirattal, mert a lengyel takarítónő nem tud angolul érteeed... bisssztoss úgyvót... A karbantartó Dave meg a garázsban rámolt át mindent emiatt, mondjuk az nem ártott mer szerintem Florence Nightingale is ott bújkál valahol a sarokban...

Ha ez még nem lenne elég elképesztő akkor itt jegyzem meg, hogy a főnök az egyik saját ajándékát (!) is elhagyta amit az egyik konyhásfiútól kapott. Egy ötvenszer negyven centis ezüstszínű dobozt. 

Azt két nap után találta meg a konyhapultjában a mosogató alatti szekrényben... ne kérdezzétek...

Komolyan elképesztő.


Amúgy kurva vicces volna  ez az egész, ha nem mindket stesszelne a hülyeségeivel.



2018. december 22., szombat

...hadd magyarázzam el miért nyírtam le a szempilláimat.


Az úgy kezdődött, hogy reggel el kellett menni még egy kört vásárolni. A Sainsburybe már be se jutottunk mert ott már parkolóhely sem volt. Csak két icipici ajándékot szerettem volna venni és egy pár fülbevalót meg egy hajtőemelő port magamnak (igen, ilyen is van pont az ilyen kócos vékonyszálú szalmahajakra amilyen nekem van). Hátna, a Jo-jo séfmamának  azonnal találtam némi luxust, mert amúgy baromi egyszerű ez egy ilyen helyen mint a Boots, ahol minden a rózsaszínű glitteres plüsshercegnőknek van kitalálva.

Éppen ezért az én metálosrokker, tetovált, popperfrizurás barinőmnek rohadtul nem találtam semmit. Még csak egy darkos fekete illatosított gyertya sem volt semerre, nemhogy timburton-ös kesztyű meg feszteredemszes sál. Szóval akkor onnét még két másik helyre is beestünk, aztán még gyógyszertár (a fülbevalót el is felejtettem de mindegy).


Hazaérve és ledobálva mindent elrohantam átöltözni, mert féltizenegykor már a melóhelyen kellett lennem (a sütött zserbót már reggel beadtam még a vásárlás előtt) együttforraltborozós - titkostélapós összeülésre. Aztán onnét egy óra felé megjöttem. Akkor elrámoltam, elmosogattam, összekapartam a konyha romjait, betettem a mosást (mer ugye attól, hogy karácsony - tiszta bugyogó még kellhet), aztán becsomagoltam az ajándékokat. Hirtelen négy óra lett és neki kellett állnom készülni mert hatra ismét a melóhelyen kellett lenni össznépi italozásra és találkozásra még a karácsonyi parti előtt mert az meg hétkor kezdődött a Riviera Centerben.


Szóval próbáltam magam utolérni, de tekintve, hogy még annyi időm se volt előtte három napig, hogy a lábaimat lebundázzam eléggé el voltam hanyagolva már...

...és akkor már készen is voltam meg minden és észrevettem, hogy az idióta szemöldökeim - amik amúgy egészen elképesztő szálakat is tudnak növeszteni az amúgy teljesen normálisak közé - elkezdett sarjadni megint pedig kedden szedtem formára. Már a gyantát nem volt kedvem elővenni, szemöldökcsipesszel órákig tart, sebaj - mondtam - van nekem ez a jó kis Braun epilátorom, amihez van ellektronnyos borotvafej. Azt a pár szálat most lecsupáljuk így, aztán majd jövő héten ha lesz idő rámegyünk gyantával - így logikáztam. 


Addig minden jól ment amig a vízszintes poziciót tartottam. Az okos (valszeg férfinemű) tervezők viszont kihagyták a számításból, hogy esetleg a középen levő borotvafejet és a szélen levő trimmelőt külön is lehessen működtetni. Mert az apám egyszerre működik és mikor fordultam a kanyarnál,  a hülye bizzegő trimmelővel egy szép kis gödröt kanyarintottam a szempilláim közepibe. Még néztem is amikor pár fekete szőrszál potyogott az arcomra, és morfondíroztam magamban - ez meg honnét, nincsen is ilyen fekete szemöldököm, de akkor még nem sejtettem semmit... 

Később mikor (szerencsémre az előre megvásárolt) műszempillát előszedtem és elkezdtem feltenni, hát látom ám hogy az igaziból meg a fele hosszúság hiányzik (legalább nem tőből vágtam). 

Háthogylehetekekkorabarom...

Úgy káromkodtam, hogy szinte láttam magam előtt, ahogy öreganyám büszkén mosolygog az égben...

Remélem hamar kinő.



A kariparti amúgy nem volt nagy ereszdelahajam, de jóvót. A kaja fini volt, mi szépek voltunk és  még táncoltunk is a Kriszti is átesett a tűzkeresztségen már ami a karipartit illeti - bár amúgy ő ha egyedül lett volna akkor is jól érzi magát. Tök nagy entertainer.

Az előajándék (köszi Olívia) piros rúzsommal és az icipici, de annál szépségesebb új kistatyómmal, a tavalyi ruhámban én is nagyon jókedvű voltam egész este. Berúgni nem sikerült, töménytelen mennyiséget le tudok gurítani a torkomon, ezvan. Talán a sváb vérem teszi. 


Boldog Karácsonyóót mindegykinek.

Puszpá



2018. december 14., péntek


Azt gondoltam, hogy a "mother ticket" lesz az egyenesfordítás fémpontya, de a férjem felülmúlta ezt. 

Egyik beszélgetés alkalmával (hogy jutott el oda nem tudom), de a GOLDEN VESSEL szókapcsolattal tarolt.

Fuldokoltunk a röhögéstől. 







(A mother ticket - anyajegy egyenes fordítása (jó tudjuk, a sign vagy a mark jobban illene ide, de a ticket jött előbb), az angolok nem ezt és nem így használják az anyajegy angolul birthmark - ami születési jelet jelent. Az aranyér egyenes fordítása golden vessel pedig az angolban szintén nem létezik, az arnyér neve pile/s, vagy hemorrhoid/s  de hétköznapi beszédben a piles-t használják. A lányom barátja Ryan arckifejezése okozta a legnagyobb pukkadozó röhögést, amikor felismerte, hogy a magyarok a segglyukon levő elváltozást ARANYÉRnek hívják. Pont.)

Az ajtó







... az is még jó itt, hogy feldíszítheted a lakást meg a karácsonyfát már december elején. Így aztán hangulatod van egész hónapban, meleg és otthonos az egész ház mert ráül a karácsony mindenre. (Ettől még a Jézuska születhet szenteste, szóval nem látom a problémát.)

Nem érdekel a sok-sok ember aki mit nem mond a karácsonyról.
Szerintem a nagyobbik része egyszerűen nem igaz, csak mi emberek szeretünk károgni, mert úgy érezzük jól magunkat.
Igenis jó a karácsonyban az is, hogy adhatunk és kaphatunk ajándékot, szerintem mindenki a pénztárcájához mértem olyat választ a szeretteinek amiről azt gondolja annak nagyon örülnének. Mégegyszer mondom a nagytöbbség, biztosan nem mindenki. Biztosan van aki leszarja mit rak a dobozba, vagy esetleg megveteti mással, de annak úgyis annyit is ér az egész élete és nem csak alkalmilag köcsög, a feleségeiknek pedig karácsonyfa csak egy berendezési tárgy ami idén mustár-arany színekben fog pompázni. Vannak biztosan ilyenek is.

Erről gondolkoztam és akkor elkezdtem elemezni a karácsonyfáimat. Hány sok volt az elmúlt húsz évben. Még régesrég eleinte igazi fánk volt, aztán műfenyőre váltottunk. Kissé lepukkant állapotban vettük meg az elsőt egy német mutyiban.
Aztán mikor idejöttünk, az Argos áruházból rendeltük meg a legolcsóbb műfenyőt amiben beépített világítás is volt (ehhez én ragaszkodtam, mer a puttonyom tele volt az égőfüzért leoperálni a fáról az ünnepek után). Minden gyerek elvitt egy fát költözéskor, szóval ez most a harmadik.

Mégsem változott semmi. Karácsonyfák jöttek mentek, ami mindig ugyanaz: az emlékeim. Az összes apró dísznek  története van, mindhez kötődik valami múlt.
Épp ha csak annyi, hogy megláttam és megszerettem mint a pöttyös csészét, ami az első karácsonyi dísz volt, amit itt vettem. Az idő múlásával egyre nagyobb hangsúlyt kap, ráragadnak az évek és egyre öregszik hozzájuk, hozzánk... az idei szerelem még nincs a fán, de vissza kell mennem érte mert hivogat. Egy gyönyörű porcelán gömb, rajta festett robinmadár akar velem hazajönni és a többiekkel megismerkedni. Lehet, hogy párban hozom haza, hogy addig se érezze magát egyedül míg beilleszkedik.
Ahogyan ülök egyedül a félhomályos nappaliban, szürreális képpel lefestve mint egy TimBurton filmben suttognak hozzám a karácsonyfáról az édes kacatok.
Mesél a férjemtől kapott kristályszív, a gyerekek óvodában és iskolában készített kicsit csálé, kicsit ügyetlen filcből készült darabjai, amelyeket öltésről-öltésre lelkesen és igyekezettel készítettek  és amit szeretet vatelinnel béleltek, hogy hazahozzák anyának és apának karácsonyra. Beszél a nagylányzsófi első kindertojásban talált karácsonyi műanyagmackója (az első iskolatáskájáról való maci a kulcstartómon van.)
Mesélnek mind a heten faangyalék egy régi barátnőről, pék és pékné az apámról, a jégcsapok a gyerekkorom karácsonyairól az öcsémmel és anyu-apuval,  a régi, két kis megkopott facsengő a nagyszüleimről...  mesél a bagoly, és a kék izléstelen reklámgömb az újban talált barátokról.

Hmm és az ajtó. Az egyik kedvencem.
Az ajtót ünnepi kézműves piacon találták a gyerekek, (ezalatt mi a férjjel szarvasburgert tömtünk az arcunkba) és együtt megvették. Ráíratták a dátumot és a család nevét is és mi megkaptuk ajándékba.
Az utolsó, összesgyerekkel együtt töltött karácsonyunkról mesél. Amikor Olívia ünnepi kvízzel készült a közös estére (power pointos bemutatóval a tévén), amit éjfélig játszottunk és jó móka volt. A nagylány meg akkor már nagy pocakkal üldögélt a kanapén a vőlegénnyel, hisz útban volt az első unokánk.
A műkandallóban műtűz égett, én meg pirosmeleg szobában videóztam a kérdezős-válaszolós-kiabálós-káromkodós ünnepet. Mert először mindenki nyerni akart a kvízben, apa szokás szerint mindent elviccelt, JAAAJ APPPAAA - amin aztán mindenki röhögött, és ettől senki nem hallott semmitse a következő kérdésből. Senki nem tartotta be a játékszabályokat és a nyereménycsokit is együtt faltuk be, mert a végére már senkit se érdekelt ki nyer annyira röhögtünk.
Emlékszem a kamerázás közben azon gondolkoztam hova lett ez a sok év? Mikor nőttek meg ennyire? Mikor lett a férj szakálla fehér...  melyik évben?
Az ajtó pedig már ott lógott a fán és szívta magába az emlékeket, hogy egyszer majd egy minél távolabbi jövőben az egyik unokámnak tovább meséljen.















2018. december 1., szombat

...lassan itt a Karácsony.
Legyünk túl a fontos híreken: a jobb szemem javul, a bal nem. A szájíz felemás, de legalább egy marad, jobb mint a semmi.

Ma nagytakarítás és házfelkarácsonyozás van, a melóból még egy hét aztán egy hét szabadság és pihenés a nagy hajtás előtt. Ki nem állhatom a munkahelyemen a karácsonyt - mindig tiszta káosz van ott és feszkó és a nyanyák is sokkal idegesebbek pedig ez nekik csak egy majdnem ugyanolyan nap mint a többi. Nagyon elfáradnak délutánra, elalszanak ebéd után és ettől meg éjjel nem tudnak, aztán délelőtt meg ezért lesznek fáradtak. 

Szóval ja, néha azt érzem, nem is tudom miért kell ez a felhajtás, mert hogy ez sem az ő kedvükre van azt biztos.
Most a szabad hétvégémen inkább megcsinálok minden nagyot, hogy már később legyen minden a helyén, amúgy is át kell rámolnom mindent, mert a Nóri lányomék új helyre költöznek és van néhány függönyöm, ikeás éjjeliszekrény, miegymás amit elvinnének. A konyhából nyíló kis tárolót is teljesen ki kell pakolnom és rendbetenni mert már egy fél egércsalád se tudna befészkelni oda annyi szart dobáltunk be az elmúlt fél évben.
A hangulatom sokkal jobb, asszem az elmúlt két hétben kihisztiztem magam teljesen, a szemem miatt is, a mamókkal is eléggé megviselt volt az utolsó hónap, meg volt egy táskás történet is amit egyszer majd talán leírok, de most inkább elfelejteném bár még nincsen is vége - de már azt gondolom mégegyszer nem akadok ki rajta - ő azért erre nem esküdnék meg, de igyekszem.

Tegnapelőtt a frissen beállított x-boxra megvett Crash Bandicootnak örültünk nagyon, és éjjel kettőig nyomtuk a férjjel, azóta elég zombi vagyok, mert reggel meg melózni kellett menni és még nem sikerült az órákat visszaszerezni. (Már rég szerettünk volna valamiféle konzolt megint, és nagyrészben pont a Crash miatt, de most kiadták a mozgássérült irányítópanelt hozzá jó azért, hogy felébredtek végre a microsoftnál, így a férj is teljesen jól tud játszani már vele. Szóval ez ilyen előkari ajándék volt magunknak, Black Friday akcióban féláron.) Tegnap se sikerült délután pihenni, mert Olíviának el kellett hoznunk egy karácsonyfát  a szomszéd városból amit facebookon vett, valamint karácsonyi világítóizékért és díszekért is mentünk a Range-be, mert tavaly eléggé szétosztogattam a gyerekek között és amúgy is elhagytunk két füzért a két évvel ezelőtti költözéskor.
Feltűnt a pénztárnál, hogy akárhova megyünk akármit vásárolni, kutyakaja mindig van a kosárban. Más is van így ezzel?
Karácsonyi fényfüzér, gömbök, csengők, fenyőgarland és cézárkaja.
Múlt héten az ASDA-ban - szép ing, karácsonyos stormtrooperes póló, virágos blúz, melós nadrág, kutyakaja.

Szóval ma nagyonnagytakarítok és a Tami jön egy felé haza segít díszíteni. A takarításhoz nem kérek segítséget sose, mert csak hátráltatnak.

 A férjre már szerdán ráparancsoltam, hogy szanáljon és takarítson a szervizsarokban, mert ha nem teszi akkor én fogom megcsinálni és annak biztosan nem fog örülni.
Megcsinálta pénteken a szabadnapján, szóval megdícsértem.
Csomó dolgot feltett az ebayre, amit nem, azt meg ingyenesen osztogatta a magyarok errefelé oldalon a facebookon. 

A legtöbbnek azonnal lett gazdája. Szerencsére a tároló kilincsén felejtett melltartómért nem jelentkezett senki.



Megittam a kávémat már reggel félnyolckor, azóta itt ülök a kutyával a hónom alatt és már kilenc is elmúlt szóval neki kell látnom.
Nincs több kifogás.
Majd jövök az eredménnyel és képekkel.
Pusz

Sárinéni

Nem volt jó irodalomból. A szülei sosem értették miért csak hármast vagy annál rosszabbat hoz, hiszen folyton - folyvást olvasott. Nem tudtá...