2016. október 28., péntek

Amúgy meg...


Karácsonyra készülődök. Holnap mennek az ebayre.





Angliáról mesélek

Angliában az tetszik a legjobban, hogy nem számít, hogy nézel ki, mit csinálsz.
Vagyis számít, de nem annyira maximalistán mint nálunk.
Mindegy milyen ruhát hordasz, milyen színű a hajad, kövér, vagy sovány vagy, senkit nem érdekel a nagy orrod (annál is inkább mivel az angol orrokról lehetne külön egy értekezést írni).
Jah, hát a tüke angol emberek sem álltak sorba sokáig a szépségosztogatásnál, mondhatni nem jön szembe minden nap egy Mr. Beckham, és ha visszanézünk kicsit mondjuk történetileg a legtöbben nem szépségükről híresek. 
Van egy fajta angol szépség nőideál, de nekem az is túl halszemű és túl porcelános.

Visszakanyarodva - abszolút fókuszban egy vagy két adottság van. Az ami megfog egy emberben ha párkapcsolatról van szó. Azért nem a barátságról beszélek, mert a barátait az ember nem szűri olyan szigorúan, azt hihetnénk az embert a barátairól kevésbé ítélik meg, pedig ez mennyire nem így van... namindegy erről majd legközelebb egyszer.
 
Pl. Van egy srác akinek tetszik egy lány. Mondjuk belső jegyek alapján -vagy mert értelmes, vagy mert vagány a személyisége, vagy külső jegyek alapján - gyönyörű a haja, szeme, vagy vagányan öltözik jó a stílusa.
Közelebb kerülnek, megbarátoznak, összejönnek. 
Lehet, hogy annak a lánynak vastag a combja, nagy a segge, csapott a válla. Röfögve röhög, vagy hangosan eszik. Ezek járulékos dolgok és úgy is kezelik. 
De soha nem az határozza meg, hogy együtt maradnak vagy sem, hogy másoknak mi a véleménye, vagy hogy beleillik e, vagy közelít e az adott személy egy idealizált képnez.
Szóval nagyon ritka az, hogy tetszik egy lány-fiú, de nem randizok vele, mert magasabb, kövérebb, hangosabb, tájszólása van, mittudomén mi  és mit fognak szólni anyámék, haverok, munkatársaim stb.
Az angol emberek, fiatalok csak úgy belevágnak kapcsolatokba és ahogy esik úgy puffan. Megadják egymásnak a lehetőséget. Nem mert rá vannak kényszerülve, hanem mert egyszerűen nem foglalkoznak azzal hogy ha te kedves vagy és aranyos és szeretnivaló, hogy vastag a bokád és bakancsot hordasz, vagy imádod a virágos kabátokat.

Ettől a hozzáállástól van az, hogy a mi begyöpösödött középeurópai szemünk olyan párokat lát, hogy el sem hiszi. Pedig ez a normális. 

A párkapcsolatokon kívül pedig tökre természetes, hogy ha ömlik az eső és nincsen esernyőm simán felhúzok egy sainsburys vagy tescos szatyrot a fejemre  és hazajövök az utcán úgy ahogy azt otthon is megtettem, csak itt nem röhög ki senki, sőt oda se bagóznak rá. 
Ahogyan a sarki boltban a köntösben lévő úrra sem aki lejött az újságért. 
Ahogyan az autópálya pihenőben a lakókocsiból kiszálló pizsamás családra akik kedélyesen beülnek a mekibe reggelizni.
Tökre mindenki magánügye, hogy miért megy lassabban az úton, mert elképzelik, hogy nem azért, hogy a többieket idegesítse, hanem lehet rossz az autója, lehet hogy nem idevalósi, eltévedt, beteg van a kocsijában, ezer ok ami indokolja és attól hogy öklöt rázunk rá, meg elküldjük a kurvaanyjába nem javul meg a mittudomén karburátorkapcsolócsöve ....
Tökre természetes, ha a gyereked mondjuk bőg a buszon, senki nem kezd el sóhajtozni meg csúnyán nézni, olyan gondolatokat közvetítve feléd, hogy minek mozdultál ki egyáltalán otthonról és hogy képzeled, hogy ötven ember fogja hallgatni a ráncos kölyköd nyivákolását. Vagy ha a kettő - ötéves gyereked kiabál meg szaladgál a buszmegállóban, tengerparton - ne adj isten a parkban, senki sem szór be gyilkos pillantásokkal és átkozza el azt a napot amikor a férjeddel éppen azon a napon adtátok össze az összeadandót.

Nem kell, hogy bűntudatod legyen, ha az étteremben véletlenül kiborul a bor az asztalra, vagy ha rossz helyen álltál meg a kocsiddal. Nem kell szarul érezni magad, ha nem boldogulsz egy nagy csomaggal utcán, postán, áruházban. 

Szóval ja. Nagyanyám mondogatta: "Mindenkinek megvan a dóga, nekem a saját dóga, másnak meg a más dóga." és ez itt elég jól elválasztódik egymástól.


2016. október 21., péntek

Szössz

Teljesen kimaradunk otthonról...
Mindenből, legyen az bulvár, tévé, zene. Azok után, hogy véletlen megnéztük a youtube-on miez a Wellhello meg Halott pénz, ez inkább hozadék mint deficit. Mondjuk értetlenül, de jót kacarásztunk.

Apa aszonta:

"Hejjj bazzeg, nyekenyóka forradalom van otthon, mi meg kimaradtunk ebből... is..."


2016. október 13., csütörtök

Rozamama bölcsességei

... csak, hogy le ne maradjak a trendről...


       A világ nem a véleményedtől, hanem a példádtól változik. 
              Róza

Mai elmélkedés

Ha halálom után valaki telefonomat átcsekkolná, remélem nem változik meg a véleménye túlságosan rólam csak mert látja a gugli előzményeket vagy a zene lejátszási listámat. 

2016. október 11., kedd

Angliáról mesélek

... és ezennel új sorozatot indítok. Olyan dolgokról regélek majd ebben, ami furcsaság, újdonság, vagy egyszerűen csak másság errefelé. Így több mint hat év után már ki merem jelenteni, hogy jobban átlátom a dolgokat, de maradok azért kicsit kivülálló is, hogy rá is lássak egy más szemszögből ezekre.
Nem titkoltan az is a szándékom, hogy mivel mivelünk mostanság már nem történik annyi sok minden mint az elmúlt években, talán ezzel (és még néhány ötlettel) anélkül tudom sűríteni a bejegzéseimet, hogy muszáj lenne mondjuk horgolásmintákat, vagy édes kutyás videókat feltennem.

Na szóval.
Kezdem egy közhellyel. Angliában ugyanolyan emberek élnek mint Magyarországon.
És mégis.
Anglia nagyon más, és még mindig nem tudok mindent, még biztosan fognak meglepetések érni.
Mint a ma reggeli is például. Esküvői bolhapiac a szomszéd városban.
Mint a bababörze érted, csak lagzisban. Édesek.

Mint már említettem, ez az ország szerintem az ellentétek országa. Együtt vannak jelen végletes dolgok. A régimódiság az újdonsággal minden tekintetben - legyen az nézőpont, ház, vagy kaja.

A mai dolog ami motoszkál bennem -  miért mondjuk előszeretettel mi magyarok az angolokra, hogy kedvesek, de nem bratyiznak, vagy, hogy zárkózottabban élnek mint mi?
A magam példáján elindulva próbáltam rájönni a nyitjára, de nem vagyok túl jó alany erre...
Szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy talán én (mi) nem vagyunk elég nyitottak hozzájuk.
Az a baj, hogy önvizsgálatom miatt ez zsákutcába is vitt némileg - mert szerintem én az átlagosnál antiszociálisabb vagyok - legalábbis mostanra - szóval nem vagyok túl jó etalon- tágabban kellene megnézni a dolgot.
Azt gondolom hogy az angoloknak jobbára ugyanez lehet a fejükben velünk kapcsolatban... hogy olyan "furák ezek a magyarok... háromból egyszer jöttek el a BBQ partyra, az esküvőről leléptek 9-kor, babaváróra se jöttek el, csak előtte odaadták a cuccost, a villát kanálként használják és amúgy is fura a humoruk". 
Igazuk van. Nem volt mindig kedvünk minden alkalommal vacsorára, vagy BBQ-ra menni, mi túl jól elvagyunk a férjjel egymással kettesben - filmezve pattogatott kukoricával, pici kedvenc éttermünkben salátázva, tengerparton fagyizva, a nemzeti park valamelyik részén sétálgatva, vagy akár csak ha én horgolok  a kanapémban ő meg vonatszimulátorozik, vagy zenél az övében - szóval ja, ezért sem vagyunk jó alanyok erre... 

Az esküvőről meg azért léptünk le, mert aaannyiiira furán éreztük magunkat és ez annyira más mint egy magyar esküvő - jaj az kimondottan kényelmetlen volt. 
Sok iszonyat kiöltözött ember ( itt az esküvő a kalapok parádéja - és nem csak a királyi esküvőn, ez kb. ugyanaz kicsiben. Ugyan úgy kifizetik a hintót, billiárdasztalokat bérelnek, meg flipperasztalt (!) és szivart osztogatnak) kb. öt embert ismertünk a háromszázból. 
Voltak ilyen vicces fotoboxok kiegészítő öltözékekkel (bajuszok, szemüvegek, sapkák, pipa mittomén) de billiárdozni se tudunk túl jól. 
Összességében rettenetesen jó buli, csak mi magyarok (mi Rozamamiék) azt hiszem nem vagyunk elég lazák, elég gyerekek, elég hülyék, hogy úgy mondjam még egy angol lakodalomhoz se - nem hogy mondjuk halloween partyhoz vagy akár egy nyaraláshoz. Még húsz évesen talán ok, nekem is voltak pillanataim, de valahogy utána mi elveszítjük ezt. 
Felnövünk. Nem tudom még eldönteni, hogy ez baj e, vagy nem. Néha hiányzik az a fajta fesztelenség és féktelenség ami bennük megvan. Ennek mondjuk sokkal több előnye is van mint hátránya, de azért az utóbbi is akad.

Amikor viszont nem közösködünk, van egy olyan rohadt érzésem, hogy nem is ők a barátságtalanok, hanem mi. A munkahelyemen mindenki szeret - épp az egyik kollegám jegyezte meg pár hete. Ha belegondolok, igen így is van. Azt hiszem lettek volna olyanok, akikkel lehettünk szorosabban mint Forest és BB, de én húztam vonalat nem ők. 
Átlagban viszont igazából mi magyarok is zárkózottabbak vagyunk mint nemzet annál mint amilyennek szeretjük hirdetni magunkat. Gyanakvóak vagyunk, és van egy ilyen láthatatlan fujmennyinnen-páncél rajtunk, igaz mézes-máz mögé rejtve.

Az angolok sokkal naívabbak és őszintébbek annál, mint hogy ilyen védőbástyákat építsenek. Szerintem amire mi azt mondjuk távolságtartás, azt igazából nem lokalizáltuk rendesen. Az nem ott van bennük, hanem itt bennünk. Mint egy mágnes taszító-fele.

Mindezek után mégis azt mondanám, hogy én az antiszociális létemmel is sokkal nyitottabb vagyok, mint sok más ember. Mi legalább eljutunk odáig, hogy meghívjanak esküvőre, vagy kertipartira. 
Ma is jön az egyik kolleganőm kávézni délután, én szoktam velük kocsmázni, sok-sok háziösszejövetelen voltam már. Nagyon jó velük fesztelenül dumálni, vagy csak úgy együtt lenni céltalanul. Összejönni egy reggelire a városban, bevásárlótúrára menni, aztán lerohadni egy padra és dobozból halat meg sültkrumplit enni. 

Amióta itt vagyunk én is a saját belső falaimat döntögetem, az már csak az én saram, hogy néha teszek egy-két téglát vissza és emiatt lassan megy. De ez nem az angolok hibája, hanem az enyém. 

Nah. Most jól kielemeztem saját magamat a magyarok helyett. Szép.





2016. október 2., vasárnap

Szössz (nagylányéknál)

Lányom küldött egy képernyőmentést.
Csetablak nyitva, Tomival beszéltek amíg ő Pécsen a gyerekkel ügyeket intézett pár napig, Tomi meg Budapesten az új albiban próbált megfelelni a hétköznap kihívásainak.
Az üzenetváltás:

Tomi: - ...mosok
Zsófi: - (gondolom fején átfutott jesszusmari) Milyen programon?
Tomi: - Mittudomééén, karfiol 40


2016. október 1., szombat

Szössz

Olívia lejön az emeletről csiniben, fekete ruci, dekoltázs, begöndörített haj... dögös na...
Bulizni indul az angol klubéjszakába.

Beáll a nappali közepébe topmodel beállással, közben szelfizik mer csak ő is buggyancsitriből van és kérdezi közben: - Nem hiányzik valami rólam?
Én - De, egy kardigán...
Bali - ... meg egy vasketrec... lakattal... meg három pitbull pórázon...

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...